Az Újszövetség kánonja azoknak a könyveknek az összessége, amelyeket a kereszténység isteni ihletésűnek tart, és amelyek a keresztény Biblia Újszövetségét alkotják. A legtöbb egyház esetében az újszövetségi kánon 27 könyvből áll, de bizonyos keresztény irányzatoknál és egyházaknál ez több vagy kevesebb is lehet.
Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis hosszú időszakot vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása, mert az egyes iratok általános, az egész Római Birodalomra kiterjedő elterjedése, illetve ismertté válása szükséges volt a kánon lezárulásához. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasások által történt.
A keresztény (többségi) felfogás szerint a bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával befejeződött, de a kánon csak hosszú viták során, jóval később zárult le véglegesen.
A kanonizáció folyamata Kritériumok Bart D. Ehrman újszövetségi tudós alapján az ókeresztények négy kritériumot használtak annak meghatározására, hogy mely könyvek tartoznak a kánonba és melyek nem. Ezek:Bart D. Ehrman, 21: Formation Of The New Testament Canon. Lost Christianities. University of North Carolina at Chapel Hill (2002)
Egy könyvnek ősinek kellett lennie, vagyis nem sokkal a Jézus szolgálata utáni időszakból kellett származnia (kb. i.sz. 30-100); ezt az időszakot más néven apostoli kornak is hívják. A friss írások, mint például a Hermasz pásztora, kizárásra kerültek. Egy könyvnek apostoli eredetűnek kellett lennie, vagyis olyannak, amelyet Jézus egy apostolának (vagy egy apostol társának) tulajdonítottak. Viták folytak arról, hogy kiket lehet ezek közé az apostoli atyák közé sorolni. Egy könyvnek ortodoxnak kellett lennie, vagyis összhangban kell lennie a proto-ortodox teológiával. Például Péter apokalipszisét kizárták, mert annak krisztológiája doketikus volt, nem pedig hiposztatikus. János apokalipszisét (Jelenések) majdnem kizárták, mert a korai teológusok nem hittek Krisztus szó szerinti ezeréves földi uralmában, amelyet az hirdet. Egy könyvnek széles körben elismertnek kellett lennie a kereszténységben, azaz a legtöbb korai keresztény közösségnek el kellett fogadnia és használnia az írást.
Más kutatók (pl. Bruce Metzger) is megemlítik még azt, hogy: a kanonikusság további próbái közé tartozott a könyvnek az Újszövetség többi részével való általános összhangja (Ehrman alapján: összhangban kellett lennie a proto-ortodox teológiával).
Történet A legkorábbi keresztények Bibliája a héber Biblia (Ószövetség) volt. Mint minden jámbor zsidó, Jézus is elfogadta az Ószövetséget Isten szavának, és arra hivatkozott. Hasonló módon Péter,ApCsel 1:16, Jakab,Jak 4:5 István,ApCsel 7:38 és Pál Róm. 3:2 is arra hivatkoztak.
Jézus után több évtizedig még senki nem írt róla semmit. A követői – Jézus szavainak megfelelően Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal. - Mk 9:1Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia. - Máté 10,23 – az ő közeli visszatértével számoltak, nem volt igényük a héber Biblián túl saját Szentírásra, mert azt Jézusra nézve olvasták és értelmezték.Uwe-Karten Plisch: Was nicht in der Bibel steht (Ami a Bibliából kimaradt)
Az őskeresztények megelégedtek Jézus szemtanú apostolainak beszámolóival és az apostolok követőinek másodkézből származó beszámolóival. A szájhagyomány útján egyik embertől a másikig terjedő emlékek nagy hatásúak voltak. Az idő múlásával viszont az emlékek halványultak és a hívők első generációja kihalt. A keresztényeknek egyre nagyobb szüksége lett olyan történetekre és tanításokra, amelyeket leírtak, másolva sokszorosítottak és a szaporodó gyülekezetek körében terjesztettek.Stephen M. Miller-Robert V. Huber: A Biblia története,
Jézus tanításának szóbeli terjesztésével párhuzamosan születtek apostoli értelmezések a személyének és munkásságának az egyház életében betöltött jelentőségéről. Az apostoloknak tulajdonított írások terjedtek a korai keresztény közösségekben, az 1. század végére a páli levelek is, talán összegyűjtött formában.Gamble, Harry Y.: The New Testament canon: its making and meaning.
Így amikor ezt a kétféle mérvadó anyagot (Jézus megemlékezett szavait, valamint személyére és munkásságára vonatkozó apostoli magyarázatokat) írott formában elkészítették, akkor az iratok egyik gyülekezetből a másikba kerültek és a többnyire naponta tartott istentiszteletek alkalmával felolvasták ezeket. „Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a laodíceaiak gyülekezetében is felolvassák, a laodíceaiakét pedig ti olvassátok el!” Kol 4,16
A héber Biblia értelmezése A héber Biblia a kereszténység számára a Messiás eljövetelére mutatott rá, és annak próféciái nézetük szerint a názáreti Jézusban teljesedtek be.János 5:39; ApCsel 17:2-3; II. Tim. 3:15; Zsid. 10:1 Így a korai keresztények számára a legfőbb tekintély már nem az Ószövetség volt, hanem Jézus Krisztus, igaz Mesterük és feltámadott Uruk, az emberiség Megváltója. Az apostolok és segítőik nem az Ószövetséget hirdették; hanem tanúságot tettek Jézus Krisztusról, aki azért jött, hogy beteljesítse a törvényt és a prófétákat.Máté 5:17 Nem csodálkozunk azon, hogy a korai egyházban Jézus szavait kincsként értékelték és idézték, ezek elfoglalták a helyüket az Ószövetség mellett, és azzal egyenrangú, illetve még magasabb hatalommal bírtak.
Az Ószövetségnek Krisztusra történő vonatkoztatására az Újszövetség kialakuló irataiban sok példa található. Az apostolok cselekedetei könyv szerint Fülöp diakónus egyértelműen Jézussal azonosítja Ésaiás 53. részének szenvedő szolgáját.ApCsel 8,30-35 A zsidókhoz írt levél szerzője krisztológiai értelmezést adott olyan ószövetségi szövegeknek is, amelyek eredeti jelentése jóval tágabb volt. A 8. zsoltár például általánosan az emberről, mint a teremtés csúcsáról szól, de a Zsid 2,6-8 szerint ez már a megdicsőült Krisztusra értendő. Még messzebbre megy Péter első levelének írója, aki szerint a korai próféták a preegzisztens Krisztus Lelke által hirdették az igét.
A terjesztett iratok Száz év alatt, nagyjából az 50-től 150-ig terjedő időszakban írások egész sora kezdett forogni a korai közösségek között, köztük levelek, evangéliumok, emlékiratok, apokalipszisek, homíliák és tanításgyűjtemények. Míg ezeknek az iratoknak egy része apostoli eredetű volt, mások különböző hagyományon alapultak, továbbiak pedig egy adott gyülekezet tanításának összefoglalását képviselték.
Igen nagyszámú olyan írást ismerünk, amiből idéztek és amikből tanítottak a korai keresztények, jóval a kanonizálási folyamatot megelőzően. Erre konkrét bizonyítékokkal szolgálnak a nikaiai zsinatot megelőző egyházatyák írásai.
Az egyik írás, amit a legkorábbi időkben használtak, az Énok könyve, amelyet Júdás apostol próféciai kijelentésnek minősített, amikor idézett belőle, és szerzőjének Énokot nevezte meg, akit Isten prófétájának vallott, tartalmát pedig isteni sugallatú próféciának, figyelmeztetésnek. Ezt a művet ma az apokrifok és a pszeudoepigráfok közé sorolják.
Egy másik, az ókeresztények által tanításra használt írat a Hermasz Pásztora, amelyben nem mellékesen szintén van tanítói utalás egy további, a korai keresztények által is használt könyvre, az Eldád és Modád könyvére.
Az 1. század végén Római Kelemen ismerte Pál néhány levelét, valamint „Jézus szavainak” valamilyen formáját. Kelemen bár ezeket nagyra értékelte, de nem tekintette "szentírásnak" ("graphe"), ezt a kifejezést csupán a Septuaginta számára tartotta fenn.Metzger, Bruce (1987), The Canon of the New Testament: Its Origins, Development, and Significance, Oxford: Clarendon. Kelemen alkalmanként hivatkozott Jézus egyes szavaira; de úgy tűnik, nem kételkedett ezen mondások hitelességében.
A 2. század elejére gyakorlatilag megírták az összes olyan iratot, amelyek később az Újszövetség könyvei közé kerültek. Ezek közkézen forogtak és minden egyes térségben másolták és újramásolták a szövegeket, ahogy az újabb gyülekezetek létrejöttével a szükség megkívánta.Bruce M. Metzger-Bart D. Ehrman: Az Újszövetség szövege, Hagyományozás - Szövegromlás - Helyreállítás,
Az iratok másolása Az ókorban a "könyvkiadás" azt jelentette, hogy kézzel írva készítettek egy vagy több másolatot egy iratról és azt átadták másoknak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tudjuk, hogy e hagyományozódás első évtizedeiben a közkézen forgó iratok sok változáson mentek keresztül, figyelmetlenségből egyes szavakat kihagytak, néha akár egész mondatokat, vagy épp megismételték azokat, változott a fogalmazásmód, egyes szavakat megváltoztattak, a bizonyítható pontatlanságokat kijavították és így tovább. A fennmaradt szövegek egyik szembetűnő jellegzetessége, hogy az Újszövetség könyveinek legkorábbi másolatai sokkal jobban különböznek egymástól, mint a középkoriak, amelyek már szigorúbb ellenőrzés alatt készültek.Bruce M. Metzger-Bart D. Ehrman: Az Újszövetség szövege, Hagyományozás - Szövegromlás - Helyreállítás, 312. old. (2008, Harmat),
2. század A korai keresztény iratok számban és mennyiségben is megszaporodtak. Már a 2. századtól kezdve a szentírásnak nevezett könyvek több jegyzéke is maradt reánk.
Markión állapította a legkorábbi ismert kánont, valamikor i.sz. 130 és 140 között,Jason BeDuhn, "Marcion, Forgotten Church Father and Inventor of the New Testament", The Fourth R, Vol. 27 No 5, Sep–Oct 2014. pp. 3-6, 23-24. amelybe az evangéliumok közül egyedül csak Lukácsot, az apostolok levelei közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez a kánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma már a 2. században létezett a hívők között.
A markióni és a későbbi kánon összehasonlításaMarkión kánonja (kb. 130–140)Későbbi kánon (4. század körül)RészKönyvekRészKönyvekevangéliumok Markión evangéliuma(nagyon hasonlít Lukács evangéliumához)evangéliumok Máté evangéliuma Márk evangéliuma Lukács evangéliuma János evangéliuma( nincs )( egy sem )apostoli történelem Az apostolok cselekedeteiapostoli levelek Galata levél 1 Korinthus 2 Korinthus Rómaiak 1 Thesszalonika 2 Thesszalonika Laodiceaiak Kolosszé Filippi Filemon„páli levelek” Rómaiak 1 Korinthus 2 Korinthus Galata levél Efézusi levél Filippi Kolosszé 1 Thesszalonika 2 Thesszalonika 1 Timóteus 2 Timóteus Titusz Filemon Zsidókhoz( nincs )( egy sem )katolikus levelek Jakab 1 Péter 2 Péter 1 János 2 János 3 János Júdás( nincs )( egy sem )apokalipszisek János apokalipszise
150–170 körül keletkezett az ún. Muratori-töredék, amely a római egyház kánonnal kapcsolatos nézetét tükrözi és kifejezetten azzal a céllal készült, hogy rendszerbe foglalva mutassa be az újszövetségi könyveket. Ennek hiányzik az eleje, de valószínűsítik, hogy Máté és Márk evangéliuma is benne volt, viszont biztosan, eredetileg is hiányzott belőle a zsidókhoz írt levél, Jakab levele, Péter első levele és második levele is. A mai Újszövetségen túl benne van Péter apokalipszise és a Bölcsesség könyve. Magánolvasmányként megemlíti a Hermasz pásztorát is.
A muratori és a későbbi kánon összehasonlításaKönyvA muratori kánonKésőbbi kánon Máté evangéliumavalószínűleg Márk evangéliumavalószínűleg Lukács evangéliumaJános evangéliumaAz apostolok cselekedeteiRómaiakhoz1 Korinthus2 Korinthusi levélGalata levélEfézusi levélFilippiekkolossziaiak1 Thessalonika2 Thessalonika1 Timóteus2 TimóteusTituszFilemonZsidókhoz Jakab 1 Péter2 Péter1 Jánosvalószínűleg 2 Jánostalán3 JánostalánJúdás János apokalipszise Péter apokalipszise A bölcsesség könyve
Bizonyos más írásokat, például Kelemen első levelét, Barnabás levelét, Hermasz pásztorát és a Didakhét, más néven a Tizenkét apostol tanítását, több egyházi író szentírásként fogadta el, míg mások elutasították. A Hermasz pásztorát Iréneusz, Alexandriai Kelemen , Órigenész és Tertullianus is szent írásnak tekintette.Shepherd of Hermas - Britannica