A romániai népbíróságokat (a korabeli romániai magyar sajtóban néptörvényszék néven szerepeltek) a második világháború után hozta létre a román kormány és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a háborús bűnök kivizsgálására az 1944. szeptember 12-én kötött fegyverszüneti egyezmény 14. pontja értelmében. Két ilyen bíróság volt, bukaresti és kolozsvári székhellyel; a kolozsvári népbíróság hatáskörébe az Észak-Erdélyben magyar kormányzat alatt elkövetett bűncselekmények tartoztak. A népbíróságokat 1946. június 28-án feloszlatták, de a háborús bűnösök elleni perek folytatódtak a polgári és katonai bíróságokon.

Történelmi előzmények bélyegkép|Román katonák üdvözlik a Bukarestbe bevonuló szovjet katonákat 1940. november 23-án Románia Ion Antonescu diktatúrája idején csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, majd 1941. június 22-én ténylegesen is belépett a háborúba a tengelyhatalmak oldalán. 1944. augusztus 23-án I. Mihály államcsínyével Románia szakított addigi szövetségeseivel, hadat üzent Németországnak, és nyilatkozatot tett közzé, hogy hajlandó az azonnali fegyverszünetre a szövetséges hatalmakkal. Augusztus 29-én Lucrețiu Pătrășcanu vezetésével küldöttség indult Moszkvába, augusztus 31-én a szovjet csapatok bevonultak Bukarestbe, szeptember 12-én Moszkvában aláírták a fegyverszüneti egyezményt, amelynek 14. pontja rendelkezett a háborús bűnösök felelősségre vonásáról.

A királyi puccsot követő hónapokban több koalíciós kormány követte egymást: augusztus 24-től november 4-éig Constantin Sănătescu tábornok kormánya (a Nemzeti Parasztpárt, Nemzeti Liberális Párt, Szociáldemokrata Párt, és a Román Szocialista Párt részvételével), majd december 2-ig a második Sănătescu-kormány (a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Hazafias Szövetség és az Ekésfront részvételével), utána 1944. december 6. és 1945. február 24. között a Rădescu-kormány. Ezeket a kormányokat a koalíciós partnerek közötti viták jellemezték. Lényeges változás állt be 1945. március 6-án, amikor I. Mihály király szovjet nyomásra egy kommunistabarát kormányt nevezett ki, amelyet Petru Groza vezetett.

Jogi háttér bélyegkép|100px|Petru Groza bélyegkép|100px|Lucrețiu Pătrășcanu Mindegyik párt- és kormányprogram tartalmazta a háborús bűnösök felelősségre vonását, de a megfelelő büntető jogszabályok hiányoztak. Az 1944. október 11-én kihirdetett 1849. számú törvényerejű rendelet felhatalmazást adott a minisztertanácsnak olyan törvények megalkotására, amelyek alapján felelősségre lehet vonni az ország összeomlásáért és a szövetségesek elleni háborúért felelős személyeket. Az első két ilyen jogszabály 1945. januárban jelent meg (50. számú törvényerejű rendelet A háborús és haszonélvező bűnösök üldözéséről és büntetéséről illetve 51. számú törvényerejű rendelet Az ország összeomlásában bűnösök üldözéséről és büntetéséről), de ezek alapján a koalíciós pártok közötti egyet nem értés miatt nem indultak eljárások. A kommunistabarát Groza-kormány azonban sokkal határozottabban lépett fel a perek megszervezése érdekében, egyrészt mert érzékelte, hogy ez a szövetségesek lényeges követelménye Romániával szemben, másrészt hitelteleníteni akarta az 1944 előtti kommunistaellenes kormányokat.

Másfél hónappal a Groza-kormány megalakulása után, 1945. április 24-én jelent meg Az ország összeomlásában vagy háborús bűntettekben vétkes személyek üldözéséről és büntetéséről szóló 312. számú törvény, amely a népbíróságok működésének alapját képezte. A jogszabály tizenhétféle bűncselekményt definiált, ezek közül tíz esetben halálbüntetést lehetett kiszabni. A többi hét esetben változó időtartamú börtön- vagy kényszermunka volt kiszabható. A felbújtóra és bűnrészesre ugyanaz a büntetés vonatkozott, mint az elkövetőre. A főbüntetés mellett a polgári jogoktól való megfosztást és a közvetlen családtagokra is kiterjedő vagyonelkobzást is lehetett alkalmazni. A bűncselekmények nem évültek el.

A törvényt már elfogadása előtt kritizálták a kormány nem kommunista tagjai, mondván, hogy alkotmányossága kétséges, a meghatározások önkényesek és homályosak. (Az akkor hatályos 1923-as alkotmány 101. cikke kifejezetten tiltotta a különbíróságok létrehozását.) Lucrețiu Pătrășcanu igazságügyminiszter elismerte ugyan, hogy a törvény politikai jellegű, ami lehetővé teszi a gyors politikai megtorlást, így kielégíti a közvéleményt, a szövetségeseket és a kommunista meggyőződést, de azt tagadta, hogy ellentétben lenne a hatályos büntetőjoggal és az alkotmánnyal.

BűncselekményKiszabható büntetés 1. a) A hitlerizmus vagy fasizmus mellett kiállva és felelősséget viselve a megvalósult politikáért megengedték a német hadsereg behatolását az ország területére. életfogytiglani súlyos börtönöttől húsz évig terjedő súlyos börtönháromtól húsz évig terjedő szigorú börtön b) 1940. szeptember 6-a után szóban, írásban vagy bármilyen egyéb eszközökkel támogatták a fenti tettek előkészítését vagy megvalósítását. életfogytiglani súlyos börtönöttől húsz évig terjedő súlyos börtönháromtól húsz évig terjedő szigorú börtön 2. a) Eldöntötték a Szovjetunió és a szövetségesek elleni háború megkezdését vagy folytatását. haláléletfogytiglani kényszermunka b) Nem tartották be a hadviselésre vonatkozó nemzetközi szabályokat. haláléletfogytiglani kényszermunka c) Embertelen bánásmódnak tették ki a hadifoglyokat. haláléletfogytiglani kényszermunka d) A hadműveleti területen élő lakosok ellen terrorcselekményeket, kegyetlenségeket vagy elnyomó intézkedéseket rendeltek el vagy hajtottak végre. haláléletfogytiglani kényszermunka e) A civil lakosság ellen politikai vagy rasszista okokból egyéni vagy kollektív megtorlást rendeltek el vagy hajtottak végre. haláléletfogytiglani kényszermunka f) Kivégzési céllal kényszermunkát vagy deportálást rendeltek el vagy szerveztek meg. haláléletfogytiglani kényszermunka g) Börtönök, fogoly- és internáló táborok vagy kényszermunka-alakulatok parancsnokai, felügyelői és őrszemélyzete, akik embertelen bánásmódnak vetették alá a hatalmukban levőket. haláléletfogytiglani kényszermunka h) A politikai rendőrség tisztjei és kihallgatótisztjei, akik politikai vagy faji ügyekben erőszakot, kínzást vagy más törvénytelenséget követtek el. haláléletfogytiglani kényszermunka i) Civil ügyészek vagy bírák, akik szándékosan terror- vagy erőszakos cselekményeket segítettek elő vagy követtek el. haláléletfogytiglani kényszermunka j) Elhagyták az ország területét azzal a céllal, hogy a hitlerizmus vagy fasizmus szolgálatába álljanak, és írásban, szóban, vagy bármilyen más módon támadták az országot. haláléletfogytiglani kényszermunka k) Jogtalanul vagy erőszakkal rekviráltak javakat a hadműveleti területeken. életfogytiglani kényszermunkaöttől huszonöt évig terjedő kényszermunkaháromtól húsz évig terjedő súlyos börtön l) Jogtalanul szereztek vagyont a háborúban való részvétel során, vagy kihasználva kapcsolataikat vagy a hitlerista, legionárius vagy rasszista jogszabályokat és intézkedéseket. életfogytiglani kényszermunkaöttől huszonöt évig terjedő kényszermunkaháromtól húsz évig terjedő súlyos börtön m) Elrendelték vagy kezdeményezték gettók vagy internáló táborok létesítését vagy a politikai vagy faji üldözés céljából történő deportálást. életfogytiglani súlyos börtönöttől húsz évig terjedő súlyos börtönháromtól húsz évig terjedő szigorú börtön n) Elrendelték igazságtalan, hitlerista, legionárius vagy rasszista jogszabályok vagy intézkedések meghozatalát vagy szándékosan túlzó mértékben alkalmazták a háborús helyzetből származó törvényeket vagy politikai illetve rasszista jellegű utasításokat. életfogytiglani súlyos börtönöttől húsz évig terjedő súlyos börtönháromtól húsz évig terjedő szigorú börtön o) A hitlerizmus vagy fasizmus szolgálatába álltak és saját tetteikkel hozzájárultak ezek politikai céljainak megvalósításához vagy az ország gazdaságát kiszolgáltatták nekik a román nép kárára. életfogytiglani súlyos börtönöttől húsz évig terjedő súlyos börtönháromtól húsz évig terjedő szigorú börtön

A népbíróságokat 1946. júniusban feloszlatták, a 312/1945. számú törvény pedig 1946 végén hatályát vesztette. A háborús bűnösök elleni további perekre az 1940-es évek végén illetve az 1950-es években a helyi fellebbviteli bíróságok és katonai törvényszékek előtt került sor az 1947. augusztus 18-án kibocsátott 291. számú törvény, a 207/1948-as törvény illetve az időközben módosított büntető törvénykönyv alapján. 1947. augusztus 22-én több olyan ügyet újra megnyitottak rendes bíróság előtt, amelyben a népi ügyészek úgy döntöttek, hogy nincs megfelelő alap a vádemeléshez.

Szervezete A népbíróság székhelye Bukarest volt, de a törvény megengedte, hogy az igazságügyminiszter további népbíróságoki tanácsot szervezhetett az ítélőtáblával rendelkező városokban. Lucrețiu Pătrășcanu igazságügyminiszter egyetlen kihelyezett tanácsot hozott létre Kolozsváron, és ennek a hatáskörébe rendelte az összes erdélyi, partiumi és bánsági ügyet.

A népbíróság az igazságügyi miniszter által kinevezett két hivatásos bírából és a kormányt támogató 7 politikai csoport által kijelölt népbírákból állt; a bíróság elnöke a rangidős hivatásos bíró volt. Ezzel az ítélkezés a Román Kommunista Párt és szatellitpártjai kezébe került, miközben politikai ellenfeleit, a Nemzeti Parasztpártot és a Nemzeti Liberális Pártot kizárták a folyamatból. A nyomozást a helyi rendőrség végezte a közvádló irányításával, a vádat a bíróság előtt a közvádló képviselte. A közvádlókat az igazságügyminiszter nevezte ki, és kiemelt szerepük ellenére nem kellett jogi végzettséggel rendelkezniük. A népi bírák és népi ügyészek különböző szakmai háttérrel rendelkeztek, például az első bukaresti per népi bírái között volt ügyész, munkás, építőmester, professzor, földműves és ügyvéd, a két népi ügyész közül az egyik ügyvéd, a másik pincér volt. Általában is az jellemezte a bíróságok összetételét, hogy a jogászok száma alacsonyabb volt a nem jogászokénál.

A közvádlókat és az általuk irányított nyomozást a minisztertanács felügyelte, a vádiratot a bírósági eljárás megkezdése előtt a minisztertanácsnak kellett jóváhagynia. Szintén a minisztertanács döntött a vádlottak esetleges szabadlábra helyezéséről. Az ítélet ellen kizárólag a bíróság szabálytalan összetétele vagy a törvények hibás alkalmazása miatt lehetett fellebbezni.

Perek A perbe fogott illetve elítélt személyek számát illetően az egyes források eltérő adatokat adnak meg:

Ionescu (2025) Kovács (2018)Tibori Szabó (2004)Yad Vashem (2004) Bukarest Kolozsvár Összesen Kolozsvár Bukarest Kolozsvár Összesen Bukarest Kolozsvár Összesen Vizsgált személyek 3954 ~2700 Vádemelés nem történt 2708 ~1350 Vádemelés megtörtént 1246 546 481 668 ~1350 Felmentve 303 31 ~680 Elítélve 222 721 943 502 187 187 481 668 - ebből halálos ítélet 48 100 148 106 29 100 129 48 100

Bukaresti népbíróság bélyegkép|100px|Avram Bunaciu A közvádló szerepét Avram Bunaciu kommunista kötődésű ügyvéd, későbbi igazságügyminiszter töltötte be, a bíróság elnöke Nicolae Matei volt.

Az 1945. május 14-én kezdődött első perben Bukovinában, Besszarábiában vagy Transznisztriában szolgálatot teljesítő katonatiszteket és köztisztviselőket állítottak a bíróság elé háborús bűnök (kínzás, gyilkosság, deportálás és rablás) vádjával. A fő vádlottat, Nicolae Macici tábornokot bűnösnek találták az odesszai mészárlásban és halálra ítélték. A további 37 vádlottból 36-ot elítéltek; legtöbbjüket halálra és teljes vagyonelkobzásra. A bíróság nem fogadta el azt a védekezést, hogy parancsot teljesítettek, és nem vettek részt közvetlenül a gyilkosságokban. A kormány kérésére I. Mihály kegyelmet gyakorolt, és a halálbüntetéseket életfogytiglani börtönre változtatta.