Mosolygó Dénes orvos, tüdőgyógyász, egészségügyi szervező, járványtani kutató, az orvostudományok kandidátusa (1962), az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító-Megelőző Főosztályának vezetője, a magyarországi TBC elleni küzdelem kiemelkedő alakja, irányítója és szervezője.

Élete 1914-ben született Kassújfalun. A kassai Magyar Reálgimnáziumban érettségizett 1932-ben, majd 1933-tól a Prágai Német Egyetem hallgatója, orvosi diplomáját 1938-ban szerezte meg. Ugyanebben az évben kétoldali súlyos TBC-vel betegedett meg. A második világháború előrehaladtával Kassáról először Debrecenbe majd később Nagyváradra a TBC szanatóriumba került, de a Budakeszi TBC szanatóriumban is kezelték. 1944-ben három súlyos műtéten is átesett. A nagyváradi kórházban dolgozott orvosként, egészen a háború végéig. 1945-ben házasodott össze Jancsik Arankával, akitől később 3 gyermeke született.

Munkássága Orvosi pályájának középpontjába – részben korábbi betegsége miatt – a TBC elleni harcot állította, és ennek a területnek lett kiemelkedő szakértője. A WHO által szervezett dániai tanulmányútján megismerte a magas színvonalú dán tbc elleni küzdelem módszereit. Meggyőződött arról, hogy a gyermeklakosság tbc oltása és a felnőttek rendszeres szűrővizsgálata elengedhetetlen feltételei a tbc elleni küzdelem sikerre vitelének.

1947-től egészen 1976-os nyugdíjazásáig az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító-Megelőző Főosztályának vezetője volt. Mint minisztériumi tisztviselő fontos rendeletek segítségével irányította a TBC elleni küzdelmet. A rendeletek megalkotásában és azok sikeres végrehajtásában az általa kialakított és hatékony módszereknek nagy szerepe volt. Kitűnő szervező és koordináló volt. A stratégiai feladatok megfogalmazásakor elméleti kutatásokat is végzett, valamint széleskörű szakmai konzultációkra támaszkodott.

A TBC elleni küzdelmet komplex feladatnak tartotta, mely megelőzésből (BCG oltások), a felkutatásból (szűrővizsgálatok), diagnosztikából (röntgenvizsgálat, bakteriológiai vizsgálatok), terápiából (gyógyszeres kezelés) és rehabilitációból (a gyógyult vagy csökkent munkaképességű betegek visszavezetése a társadalomba) áll. (Ld. Kand. értekezés 238-326.p.)

A szakmai konzultációk fontos terepe volt az úgynevezett „tbc-parlament” ( ld.Böszörményi In Memoriam) A megyei tüdőgondozók és intézmények vezetőiből álló tbc-parlamenten – mely évenként egyszer ült össze – mindenki elmondhatta véleményét, panaszát, bírálatát, kérdéseit. Az itt megfogalmazott feladatok jelentették azután a rendeletek alapját.

Munkájának fontos része volt az is, hogy megteremtse a végrehajtás feltételeit. Ez jelentette egyrészt a pénzügyi források kijárását, ami nem volt könnyű feladat az 1950-es,60-as években. De nehézséget jelentett a komoly szakemberhiány (tüdőgyógyász és Calmette-nővérhiány), melyhez képzést is kellett biztosítani. Ezen kívül intézményrendszert is létre kellett hozni, mely megyei gondozóintézetekből, TBC szanatóriumokból és tüdőszűrő-állomásokból állt.

A nevével fémjelzett legfontosabb lépések a TBC elleni küzdelemben:

1953. Az oltásokat szabályozó Minisztertanácsi rendelet kötelezővé tette az újszülöttek BCG-oltását (ld Kand242.p. 1958. A gyermeklakosság újraoltásának kötelezővé tételére vonatkozó kormányrendelet-tervezet benyújtása 248.p. 42/1960-as kormányrendelet, mely a magyar TBC elleni küzdelem stratégiájának összefoglalása, amely többek között a gyermeklakosság oltását, illetve újraoltását, a felnőttek kötelező, rendszeres ernyőszűrővizsgálatát, valamint a betegeket kötelező kezelését tartalmazta. Ezek megalapozására1960-65 között hét tüdőszanatórium épült 2100 ággyal. 1961. A BCG oltások kiterjesztése a 14 évnél idősebb kollektívában élő gyerekekre 250.p.

A TBC elleni küzdelem látványos sikerét mutatja, hogy 1969-től már csökkenteni lehetett a TBC-s ágyszámot.  A 9/1969 EÜ rendelete a TBC elleni hálózatot alakította át tüdőbetegségek elleni hálózattá, ezáltal biztosította, hogy a TBC elleni küzdelemben felszabaduló kapacitás teret nyisson más tüdőbetegségek elleni fellépésnek is.  1970-től kezdve sokezer – korábban TBC-s betegeknek fenntartott – kórházi ágy szabadult fel egyéb betegségek kórházi kezelésére.

A TBC háttérbe szorulásával a figyelme középpontjába más korábban elhanyagolt területek kerültek. A 70-es évektől foglalkozott az elmeegészségügyi ellátás problémáival, valamint az orvosi rehabilitáció kérdéseivel. 1975-ben az átállás keretében alakult át például a Fodor József Tüdőszanatórium Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetté. Nyugdíjba-vonulása után a Magyar Rehabilitációs Társaság elnöke lett és itt folytatta tovább egészségügyi szervező tevékenységét.

Művei Több mint 60 tudományos közleményt írt, számos összefoglaló tanulmányt készített, ezen belül kandidátusi értekezést is írt, valamint nemzetközi es hazai konferenciákon is rendszeresen előadott.

Legfontosabb összefoglaló művei A tuberkulózis elleni küzdelem fejlődésének járványtani elemzése. Kandidátusi értekezés. Bp.1962. A tbc elleni küzdelem helyzetének értékelése, a hálózat további feladatainak meghatározása. Eü.Min.III. főoszt. előterjesztése. Bp.1968. A tbc elleni küzdelem 75 éve Magyarországon. Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet Jubileumi Évkönyve. 91-106p.1976.

Legfontosabb tudományos közleményei

A tuberkulótikus betegek felkutatásának járványtani problémái. Tuberkulózis kérdései, VIII.4.101-106./1955/ A gyermek tbc elleni küzdelem jelenlegi állása. Tuberkulózis, XI.7-8, 153-162. /1958/ Der gegenwärtige Stand der Ermittlung von Tuberkulosekranken in Ungarn. La Santé Publique Revue internationale 3-4. /1959/ Németül: 353-366; oroszul 359-371. A tbc felszámolásának tervezete. Tuberkulózis, XIII.2.33-38./1960/ A tbc elleni küzdelem 1960. évi fejlődése és második 5 éves terve /1961/ Tbc elleni küzdelmünk továbbfejlesztése /1961/ Tbc gyógyintézeteink munkájáról /1961/ A tbc elleni küzdelem 1960. évi fejlődése és második 5 éves terve. Tuberkulózis és tüdőbetegségek XIV.7.193-198. /1961/ Der derzeitige Stand der Tuberkulosebekämpfung in Ungarn. Zeitschrift für Arztliche Fortbildung 56.lo. 543-546. /1962/ A gyermek tbc elleni küzdelem helyzete Magyarországon /1962/ Hungary tried crash program on TB./Medical tribune. 1966. May. 8.p./ Változások a tbc epidemiológiában. Orvosképzés, 45. 51-58. /1970/ Az országos intézetek feladatai a gyógyító-megelőző ellátás szakirányításában és fejlesztésében. Orvosi Hetilap 111.44. 2583-2586 /1970/ A hosszú ápolási idejű /krónikus/ ellátási szint szervezési kérdései. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 18.3. 412-420. /1980/

Kitüntetései 1949: Magyar Népköztársasági Érdemérem, arany fokozat 1953: Érdemes Orvos (MNM) 1970: Kiváló Orvos (MFMPK) 1974: Munka érdemrend aranyfokozata 1984: Szocialista Magyarországért Érdemrend

Jegyzetek

Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar tüdőgyógyászok