A Scînteia (jelentése 'a szikra') a Román Kommunista Párt lapja volt 1931-től az 1989-es forradalomig. Utódlapja az Adevărul.
Története Az újság 1931. augusztus 15. és 1940. október 8. között illegálisan jelent meg, mintája a Lenin által alapított Iszkra című politikai lap volt, főszerkesztője a bolgár nemzetiségű Georgi Krosznev. A rendszertelenül kiadott újság, amelyet többnyire a munkások finanszíroztak, valamint a körülötte kialakult szervezői-terjesztői hálózat, a Prietenii Presei Proletare [a proletár sajtó barátai] fontos szerepet töltött be a párt fejlődésében. A címe eredetileg Scânteia volt, és az 1953-as helyesírási reform miatt lett Scînteia.
Első legális száma 1944. szeptember 21-én jelent meg. Kezdetben a munkatársai képzetlenek voltak, leszámítva Silviu Brucant, aki 1956-ig szerkesztőségi titkárként dolgozott. A kommunista hatalomátvételt követően az ország legfontosabb újságjává vált. A Lupta de clasă [Osztályharc], a későbbi Era socialistă [Szocialista korszak] mellett a Scînteia volt a kommunista rendszer ideológiájának legfőbb terjesztőjévé. 1951-ben példányban adták ki. Vezércikkeit és politikai hírmagyarázatát szóról szóra átvette az Előre illetve a Neuer Weg is. A párt vezetői közül Gheorghe Gheorgiu-Dej és Ana Pauker visszajelzésekkel és javaslatokkal segítették az újság fejlődését.
1961-ben, a lap első megjelenésének 30. évfordulója alkalmából az első szám dátumát, augusztus 15-ikét a román sajtó napjává nyilvánították.
Az 1980-as évek elején naponta 1,8 millió példányban jelent meg, három különböző minőségű papíron, aszerint, hogy külföldre, a párt központi bizottsága tagjainak részére vagy közönséges belföldi olvasóknak szánták.
Az 1989-es forradalom idején, december 21-én még közölte Nicolae Ceaușescu előző napi végig nem mondott beszédének a teljes szövegét, és a budapesti rádió Romániára vonatkozó „hazugságairól” cikkezett. December 22-én a lapnak két száma jelent meg; a reggeli, szokásos kiadás a szocializmus építésében elért eredményeket méltatta, és első oldalán egy Ceaușescu-beszédet közölt, a második, amelyet a pártvezér szökése után adtak ki, diadalmasan adott hírt a diktatúra bukásáról. December 23-án, a többi romániai sajtótermékhez hasonlóan címet váltott, új címe Scînteia poporului [A nép szikrája] lett, de még mindig a szocializmust hirdette. December 25-én vette fel az Adevărul [Az igazság] címet. A vezetőséget lecserélték, az újság munkatársai ugyanazok maradtak, mint a forradalom előtt.
Főszerkesztői 1944 után Matei Socor (1944, egy napig) Miron Constantinescu (1944–1947) Sorin Toma (1947–1960) Theodor Marinescu (1960–1965) Dumitru Popescu (1965–1968) Alexandru Ionescu (1968–1978) Constantin Mitea (1978–1981) Ion Cumpănașu (1981–1984) Ion Mitran (1985–1989)
Szerkesztési elvei és tartalma 1936-ban a lap elítélte, hogy a liberális kormány, amely üldözi a kommunistákat, engedékenységet mutat a jobboldali fasiszta csoportok iránt. A második világháború kitörésekor – noha Románia akkor Németország szövetségese volt – így írt: „A romániai kommunisták megbélyegzik Hitler gyilkos agresszióját a lengyel nép ellen”.
1944 és 1951 között az Antonescu-rendszerről szóló cikkek domináltak, illetve a kommunistákkal egyet nem értő személyek, akiket a nép ellenségeiként bélyegeztek meg.
1949-ban a román görögkatolikus egyház megszüntetését követően az újság a vallásszabadságról értekezett: „A vallásszabadság tiszteletben tartásának egyik példája a görögkatolikus hívők visszatérése az ortodox egyházba. A népi demokratikus rendszer úgy vélte, hogy ez minden hívő lelkiismereti kérdése, és az állampolgárok a legteljesebb szabadsággal döntsenek felőle.”
Fontos szerepet játszott a kulturális élet tisztogatásában, elítélve a kommunista dogmákhoz nem csatlakozó alkotókat. 1946-ban Lucian Blagát, 1948-ban Tudor Arghezit gyakorlatilag kiiktatták az irodalmi életből.
1958–1959-től kezdve az újság – a moszkvai Izvesztyija mintájára – elkezdett változatosabb témájú (kultúra, mindennapi élet, külpolitika) cikkeket közölni. A változásoknak köszönhetően a lap jobb eredményeket ért el. Miután Nicolae Ceaușescu 1965-ben átvette a hatalmat, az újság ismét propagandisztikus jellegű lett. Nem törekedtek a tájékoztatásra, részigazságokat és hihető hazugságokat közöltek.
Bizonyos témák és szavak tilalom alá estek. Nem lehetett írni az olyan problémákról, amelyek a párt szerint már meg voltak oldva, például a nemzetiségi konfliktusokról. Nem lehetett írni az élelmiszerhiányról, a sorban állásról, a hidegről, bűnügyekről, korrupcióról. Tilos volt például a 'computer', 'karikagyűrű', 'temető', 'kereszt', 'úr' vagy 'hölgy' szavak használata. Az 1980-as évek második felében már alig-alig készültek helyszíni riportok.
Ceaușescu személyi kultusza idején a lap külön ünnep számot szentelt a pártvezető, illetve a felesége születésnapjának (január 26. illetve január 7). Ilyenkor fokozott gonddal ellenőrizték a nyomtatásra váró lapot, nehogy akaratlanul becsússzon egy akrosztichon, ami nevetségessé tehetné az ünnepeltet. A pártfőtitkár fényképe mindig fiatalos és mosolygós kellett legyen; idősebb korában is a hatvanadik születésnapja előtti stúdióképeket használtak.
Olvasóközönsége bélyegkép|Újságot olvasó bányász, 1944 A gyárakban reggelente a munkások elolvasták a Scînteia vezércikkét, amellyel mind egyetértettek, és utána kezdték el a munkát. Így oltották be az ideológiát és a pártaktivisták bikkfanyelvét a munkásokba, és így befolyásolták, hogy mit gondoljanak a világról és a társadalomról. A lap kezdeti időszakában számos olyan olvasója volt a lapnak, aki korábban csak csomagolópapírként gondolt az újságokra.
A hadseregben szombat délelőttönként kötelező foglalkozás volt a Scînteia olvasása.
Egy 1982-83-ban végzett felmérés szerint a gyulai román gimnázium majdnem minden tanulója a Scînteia olvasója volt.
Jegyzetek
További információk [Az újság számai]
Kategória:Romániai sajtótermékek