António Emílio Leite Couto, ismertebb nevén Mia Couto mozambiki író. 2013-ban elnyerte a Camões-díjat, a portugál nyelv legfontosabb irodalmi díját, 2014-ben pedig a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjat.
Élete Fiatalkora Mozambik harmadik legnagyobb városában született, nevelkedett és tanult. Olyan portugál emigránsok fia, akik az 1950-es években költöztek a portugál gyarmatra. Amikor 14 éves volt, néhány verse megjelent a Notícias da Beira című helyi újságban. Három évvel később, 1971-ben a fővárosba, Lourenço Marques-ba (ma Maputo) költözött, és a Lourenço Marques-i Egyetemen kezdett orvostudományt tanulni. Ebben az időben a FRELIMO gyarmatellenes gerilla- és politikai mozgalom a portugál gyarmati uralom megdöntéséért küzdött Mozambikban.
Mozambik függetlenné válása után 1974 áprilisában, a lisszaboni szegfűs forradalom és az Estado Novo rezsimAz Estado Novo („Új állam”) az 1933-ban alapított portugál korporatív állam volt. megdöntése után Mozambik független köztársasággá vált. 1974-ben a FRELIMO felkérte Coutót, hogy egy évre függessze fel tanulmányait, hogy 1975 szeptemberéig a Tribuna újságírójaként, majd az újonnan létrehozott Mozambiki Információs Ügynökség igazgatójaként dolgozhasson. Később a Tempo magazint vezette 1981-ig. Első verseskötete, a Raiz de Orvalho 1983-ban jelent meg; a marxista militáns propaganda dominanciája ellen irányuló szövegeket tartalmazott.Chabal, Patrick. Vozes Moçambicanas. Vega: Lisboa, 1994 (274–291). 1985-ig dolgozott a Notícias című újságnál, amikor Couto felmondott, hogy befejezze biológia szakos tanulmányait.
Irodalmi művei és elismerése Coutót Mozambik egyik legjelentősebb írójaként tartják számon; műveit több mint 20 országban és különböző nyelveken adták ki. Számos szövegében arra vállalkozik, hogy a portugál nyelvet újrateremti, és a mozambiki regionális szókincset és szerkezeteket beleviszi, így új modellt hoz létre az afrikai elbeszélés számára. A modern latin-amerikai irodalomban népszerű mágikus realizmus stílusa hatott írására, nyelvhasználata pedig João Guimarães Rosa brazil íróra emlékeztet,João Guimarães Rosa (1908. június 27. – 1967. november 19.) brazil regényíró, költő, novellaíró és diplomata. de Jorge Amado bahiai író is nagy hatással volt rá. Feltűnő, hogy szépirodalmi műveiben közmondásokat, néha „improverbiumokat”, valamint találós kérdéseket, legendákat és metaforákat alkot, amelyek költői dimenziót kölcsönöznek műveinek.Coutinho, Maria João. 2008. "The heart is a beach: proverbs and improverbs in Mia Couto's stories". Proceedings of the First Interdisciplinary Colloquium on Proverbs, eds Rui. J. B. Soares and Outi Lauhakangas, 484–489.
A zimbabwei nemzetközi könyvvásár nemzetközi zsűrije első regényét, az Alvajáró földet (Terra Sonâmbula) a 20. század 12 legjobb afrikai könyve közé választotta. 2007-ben ő lett az első afrikai szerző, aki elnyerte a Latin Unió rangos irodalmi díját, amelyet 1990 óta évente osztanak ki Olaszországban. Mia Couto mindössze a negyedik portugál nyelvű író lett, aki hazavihette ezt a rangos díjat. Jelenleg biológusként dolgozik a Great Limpopo Transfrontier Parkban, miközben más írói projekteken dolgozik tovább.
Coutót 1998-ban beválasztották a Brazil Szépirodalmi Akadémia tagjai közé, ő volt az első afrikai író, akit ilyen megtiszteltetésben részesítettek.
Díjak és kitüntetések 2007 Latin Unió 2013 Camões-díj 2014 Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj 2020 Jan Michalski-díj 2024 FIL de Literatura en Lenguas Romances
Könyvei Raiz do Orvalho (versek, 1983) Vozes Anoitecidas (novellák, 1986) Cada Homem É uma Raça (novellák, 1990) Cronicando (krónika, 1991) Terra Sonâmbula (regény, 1992) Estórias Abensonhadas (novellák, 1994) A Varanda do Frangipani (regény, 1996) Contos do Nascer da Terra (novellák, 1997) Mar Me Quer (kisregény, 1998) Vinte e Zinco (kisregény, 1999) Raiz de orvalho e outros poemas (1999) O Último Voo do Flamingo (regény, 2000) Mar me quer (2000) O Gato e o Escuro (gyermekkönyv, 2001) Na Berma de Nenhuma Estrada e Outros Contos (short stories, 2001) Um Rio Chamado Tempo, uma Casa Chamada Terra (regény, 2002) Contos do Nascer da Terra (novellák, 2002) O País do Queixa Andar (krónika, 2003) O Fio das Missangas (novellák, 2003) A chuva pasmada (2004) Pensatempos: textos de opinião (2005) O Outro Pé da Sereia (regény, 2006) Venenos de Deus, Remédios do Diabo (regény, 2008) Jesusalém (novel, 2009) A Confissão da Leoa (regény, 2012) As Areias do Imperador, trilógia: Mulheres de cinzas (2015) A Espada e a Azagaia (2016) O Bebedor de Horizontes (2018)
Magyarul megjelent Az oroszlán vallomása (A Confissão da Leoa) – Európa, Budapest, 2016 · · Fordította: Pál Ferenc A fogueira / Oheň / Ohnisko / A tűz / Palenisko; Eötvös University Press, Budapest, 2017
Jegyzetek
További információk
Fordítás
Kategória:1955-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Mozambiki költők, írók