Hazel Dickens, amerikai bluegrass énekes, dalszerző, nagybőgős, gitáros, bendzsós.

Hazel Dickens zenéjét nemcsak magasztos, eredeti énekstílusa jellemezte, hanem provokatív, szakszervezet-párti, feminista dalai is. John Pietaro kulturális blogger megjegyezte, hogy „Dickens nemcsak a munka himnuszait énekelte, hanem meg is élte azokat, számos sztrájkőségben elfoglalta helyét, a lövöldözés és a bandák elleni harcot látva meg is énekelte azokat.” A The New York Times „a szénbányászok és a munkások harsány hangú szószólójaként, valamint a bluegrass zene női úttörőjeként” magasztalta.

Alice Gerrarddal Dickens volt az elsők között volt az nő, aki bluegrass albumot készített. 2017-ben − Gerrarddal együtt − posztumusz beiktatták az International Bluegrass Music Hall of Fame-be.

Pályafutása Tizenegy testvér között nyolcadik volt egy bányászcsaládban, amelyben 6 fiú és 5 lány volt. Hazel rokonai közül sokan bányászok voltak, köztük testvérei, unokatestvérei és még a sógorai is. Apja egy egyszerű baptista gyülekezet lelkésze volt, és bendzsón játszott.

Miután Hazel legidősebb nővére az 1940-es években Baltimore-ba költözött, Hazel és szülei úgy döntöttek, hogy követik a példáját. Az 1950-es években egy gyárban kaptak munkát. Mike Seegerrel, − Pete Seeger öccsével − és a New Lost City Ramblers alapító tagjával a bátyján, Roberten keresztül ismerkedett meg, akivel egy tuberkulózis-kórházban találkozott. Pete Seeger akkoriban dolgozott.

Dickens és Seeger az 1960-as években a Baltimore-Washington környéki bluegrass- és folkzenei színpadokon, majd később bárokban játszottak Bob Baker bluegrass zenekarával. A zenekar hagyományos a dallamok és a kortárs bluegrass zene keverékét játszotta, amelyet olyan együttesek népszerűsítettek, mint a The Stanley Brothers, a Flatt & Scruggs és a Bill Monroe.

Dickens és Seeger 1958 körül hagyták el Baker zenekarát.

Ez idő alatt Hazel együttműködési kapcsolatba került Alice Gerrarddal is, aki 1970-ben feleségül ment Mike Seegerhez. Dickens és Alice Gerrard bluegrass zenekarvezetők voltak, miközben a bluegrass zenekarok túlnyomó többségét férfiak vezették. Együtt két albumot vettek fel a Rounder Recordsnál, de a Hazel & Alice 1976-ban feloszlott. Dickens szólókarrierbe kezdett, zenéje és dalszerzése politikaibbá vált. Zenéjével megpróbált változást hozni a szakszervezeten kívüli bányászok és feministák életében. Elkezdett több szőveget írni a bányászok életéről. Írt egy dalt „Black Lung” címmel testvéréről, Thurmanról, aki belehalt egy betegségbe. Írt egy dalt „Coal Mining Women” címmel a szénbányászati világban élő nők nehézségeiről. 1978-ban fellépett a Vandalia Gatheringen Charlestonban, Nyugat-Virginiában, mind szólóban, mind pedig a korábbi szénbányászból lett zenésszel, Carl Rutherforddal.

Dickenst politikai aktivistaként és a dolgozó emberek szószólójának kezdték tekinteni.

2011-ben egy washingtoni hospice-intézetben halt meg tüdőgyulladása szövődményeiben. A Nyugat-Virginia-i Princetonban, a Roselawn Memorial Gardensben temették el. Halála után a média tévesen azt írta, hogy 1935. június 1-jén született, de rokonai és nyilvános iratai megerősítették a korábbi, 1925. június 1-jei születési dátumot.

Aktivizmusának rajongói és támogatói különleges megemlékezést hirdettek meg a zenei legenda előtt tisztelegve a nyugat-virginiai Charleston Cultural Centerben 2011. június 5-re.

Diszkográfia

EP-k They'll Never Keep Us Down (1976) Busted / Old Calloused Hands (1980)

Szólóalbumok Hard Hitting Songs for Hard Hit People (1980) By the Sweat of My Brow (1983) It's Hard to Tell the Singer From the Song (1987) A Few Old Memories (1987 – Compilation)

Alice Gerrard-dal Who's That Knocking (1965) Strange Creek Singers (1970) – „Strange Creek Singers”, with Mike Seeger, Tracy Schwarz, Lamar Grier Won't You Come & Sing for Me (1973) Hazel & Alice (1973) Hazel Dickens and Alice Gerrard (1976) Hazel Dickens & Alice Gerrard – Pioneering Women of Bluegrass (1996) Sing Me Back Home: The DC Tapes, 1965-1969 (2018)

Egyéb Carol Elizabeth Jones & Ginny Hawker (1998) Come All You Coal Miners (1973) They'll Never Keep Us Down: Women's Coal Mining Songs (1984) Matewan: Original Soundtracks (1987) Don't Mourn—Organize!: Songs of Labor Songwriter Joe Hill Live Recordings 1956–1969: Off the Record Volume 1 (1993) Coal Mining Women (1997) Songcatcher: Music From And Inspired By The Motion Picture (2001)

Filmek Hazel Dickens szerepelt az Oscar-díjas Harlan County című dokumentumfilmben (R.: Barbara Kopple (1976), mely a megyei bányászszakszervezet küzdelmét mutatja be a bérjogok érkdekében, a gyalázatos egészségügyi állapotok ellen. Négy dallal járult hozzá a film zenéjéhez. Matewan (1987). R.: John Sayles Songcatcher (2000). R.: Maggie Greenwald Hazel Dickens: It's Hard to Tell the Singer from the Song (2001). R.: Mimi Pickering (dokumentumfilm) Radical Harmonies (2002). R.: Dee Mosbacher (interjú-film)

Díjak 1994: International Bluegrass Music Association. Az első nő volt, aki ezt megkapta. 2001: a NEA – National Endowment for the Arts tüntette ki.

Jegyzetek

Források https://www.bluegrasshall.org/inductees/hazel-dickens-and-alice-gerrard/hazel-dickens/ https://www.findagrave.com/memorial/68805206/hazel-dickens https://wvmusichalloffame.com/hof_dickens.html

Fordítás

Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:1935-ben született személyek Kategória:2011-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai énekesnők Kategória:Nagybőgősök Kategória:Amerikai gitárosok