A Kármelhegyi Boldogasszony-bazilika () egy karmelita római katolikus basilica minor rangú templom, amely Vallettában, Málta fővárosában található. Valletta egyik fő temploma, és az UNESCO világörökség részét képezi, amely az egész várost magában foglalja. A jelenlegi templomot 1958 és 1981 között építették egy 16. század végi templom helyén, amely a második világháborúban elpusztult. Hatalmas kupolája a főváros látképének meghatározó része.

XIII. Leó pápa 1880. június 19-én a vatikáni káptalanon keresztül pápai kánoni koronázási dekrétumot adott a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletre méltó Mária-képe számára. A koronázásra 1881. július 15-én került sor.

Története

Az első templom A karmelita rend legalább 1418 óta jelen van Máltán, és nem sokkal a nagy ostromot követően, a város 1566-os alapítása után templomot és kolostort alapított Vallettában. Pierre de Monte nagymester 1570. július 27-én átadott egy telket a karmelitáknak; az átruházási okiratot Placido Habel közjegyző feljegyzései között őrizték meg. A birtokot 66 scudiért adták át, de 1571 áprilisában del Monte két rendeletet adott ki, amelyek ezt az összeget visszavonták, így a karmeliták ingyen kapták meg a földet.

Ġwann Vella karmelita plébános megbízta Ġlormu Cassar építészt a templom és a kolostor megtervezésével. Amíg ezek épültek, a miséket egy kis ideiglenes kápolnában tartották, amelyet az angyali üdvözletnek szenteltek. Pietro Dusina inkvizítor 1575 februárjában meglátogatta és feljegyzést készített a kápolna tartalmáról. A kápolna Valletta első plébániatemplomaként szolgált amíg később be nem olvasztották a Szent Pál hajótörése-plébániába. Végül 1591-ben (más források szerint 1608-ban) készült el Cassar temploma.

A 16. és a 18. század között számos johannita lovag adományozott pénzt, vagyont vagy műtárgyakat a karmelita szerzeteseknek, és az egyik ilyen lovag, Girolamo de Fosses, a templomban lévő, Oszlopos Miasszonyunknak szentelt kápolna építését fizette. Az épületet különösen a német nyelvterületről származó lovagok támogatták, akik a közeli Auberge d'Allemagne-ban (a mai anglikán társszékesegyház helyén) laktak, és nem rendelkeztek saját felszentelt templommal.

1852-ben Giuseppe Bonavia építész tervei alapján új homlokzatot építettek, és ekkor néhány belső átalakítást is végeztek rajta. A templom oltárképét 1881. július 15-én Carmelo Scicluna püspök koronázta meg, 1886. április 6-án pedig Antonio Maria Buhagiar apostoli adminisztrátor szentelte fel a templomot. XIII. Leó pápa 1895. május 13-án basilica minor státuszt adott neki.

1942. március 4-én, a második világháború idején a templomot bombatalálat érte, és súlyos károkat szenvedett. A karmelita szerzetesek ezt követően úgy döntöttek, hogy romjait lerombolják, és egy új templomot építenek a helyére. Számos művészeti és történelmi tárgy veszett oda, bár a régi templom tartalmának nagy része megmaradt, és visszakerült az új épületbe.

A jelenlegi templom A romok eltakarítása után elhúzódott a lermbolt templom pótlása. Az építkezés 1958. április 30-án kezdődött, amikor a generális perjel megáldotta az alapkövet, az új templom Ġużè Damato építész tervei alapján neoklasszicista és neobarokk stílusban épült fel. Több évtizedes munka után az épületet 1981. június 15-én fejezték be, majd Manwel Gatt tartományfőnök szentelte fel. A templom kupolája valamivel magasabb, mint a közeli anglikán Szent Pál Pro-katedrális harangtornya, és állítólag szándékosan azért tervezték így, hogy versenyre keljenek vele.

A templom belsejében látható szobrokat Joseph Damato művész 19 éven át faragta. A templom a Szent Domonkos plébánia fennhatósága alá tartozik, és az épület szerepel a Máltai Szigetek kulturális javainak nemzeti jegyzékében.

Építészeti jellemzői A 16. századi templom hossza 46 méter, szélessége 15 méter volt, széles főhajóból és oldalkápolnákból állt, összesen tíz oltárral. Alacsony kupolával és harangtoronnyal rendelkezett, a belső teret freskók díszítették.

A 20. századi templomot a neoklasszicista építészet példájaként jellemezték, Nagy, 42 méter magas ovális kupolával rendelkezik, amely a vallettai horizonton a Marsamxett felé néző oldalon kiemelkedő helyet foglal. Belül a templom 12 korinhoszi ozlopfővel koronázott oszlopa vörös márványból készült. Az elefántcsont színű belő teret gazdag stukkóborítás és számos szobor, valamint faragvány díszíti. A főoltár fölött díszes, barokk stílusú baldachin magasodik, melyet négy kisebb, viszont sokkal díszesebb vörösmárvány oszlop támaszt alá. Az oltár asztallapját a két végén angyalszobrok tartják. A templom külsején az Old Theatre és Old Mint utcák sarkán található egy fülke a Kármelhegyi Szűzanya szobrával. A szobrot Salvatore Dimech szobrászművész készítette 1855-ben, és külön műemléki védelemben áll.

A templom oltárképe egy festmény, amely a kis Jézust tartó Szűz Máriát ábrázolja, akit Stock Szent Simon és Szicíliai Szent Ágota alakjai szegélyeznek.A festmény alkotója és eredete ismeretlen, de úgy vélik, hogy legalább a 16. század végéről vagy a 17. század elejéről származik, és egyesek Filippo Paladininek tulajdonítják. Egyes források szerint a művet a karmeliták szerezték be Szicíliából az első templom építése idején. A festményt 1856-ban Paul Cuschieri, 1978-ban Samwel Bugeja, a 21. században pedig Godwin Cutajar restaurálta.

A templom egyik fülkéjében található a Kármelhegyi Szűzanya faszobra, amelyet 1781-ben Nápolyban faragtak. Abram Gatt által tervezett ezüst talapzaton áll, és Publius Magro restaurálta a 21. század elején. A templomban található még az egyik legjelentősebb máltai művész, a karmelita apáca Maria de Dominici 1670-es években készült Beato Franco című alkotása.

Galéria

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Málta vallási építményei Kategória:Kisbazilikák Kategória:Neoklasszicista vallási építmények Kategória:Karmelita rendi templomok, kolostorok