Vass István Mátyás (Göd, 1941. december 25. –) magyar festőművész, országgyűlési képviselő, költő.

Élete

Művészneve Gödi Vass István, alkotásait többnyire „Gödi Vass” néven szignálja.

1941. december 25-én született Felsőgödön.Anyakönyvi kivonat alapján

Már gyermekkorában sokat rajzolt. Az általános iskola elvégzését követően sikeresen felvételizett a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumba, tanulmányait azonban végül a másodikként megjelölt váci Gépipari Technikumban kezdte meg.

Kamaszként tevékeny résztvevője volt az 1956-os forradalomnak, amiért megtorlásként három év javítóintézeti nevelésre ítélték.

Az Aszódi Javítóintézetbe került, ahol rajzolni és zenélni is tanult, valamint klarinéton játszott az intézet fúvószenekarában.

1960-ban tért vissza a szülői házba. Ezt követően eredeti szakmájában helyezkedett el, emellett egy évtizeden át klarinéton és szaxofonon játszott különböző tánczenekarokban.

Évtizedeken át gépi forgácsolóként dolgozott. Közben 1971-ben a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium esti tagozatán leérettségizett, majd ugyanebben az évben felvételt nyert az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának levelező tagozatára. Az ötödik szemeszter vizsgáinak letétele után tanulmányai félbeszakadtak, mivel az 1956-os forradalmi múltjából adódóan nem tudott azonosulni a korszak ideológiai jellegű tantárgyaival.

A Kádár-korszak idején az 1956-os forradalommal kapcsolatos múltja miatt elhelyezkedési és érvényesülési lehetőségei korlátozottak voltak. Emiatt bár a festéssel intenzíven foglalkozott, a hivatalos művészeti közélettől távol tartotta magát. Az 1989–1990-es rendszerváltás idején kapcsolódott be aktívan a politikai életbe.

1988-ban a szervezet alakuló ülésén beválasztották a Szabad Kezdeményezések Hálózata kilencfős szóvivői testületébe, majd az 1988 novemberében megalakuló Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) első országos ügyvivői testületének is tagja lett Göncz Árpád és Solt Ottília mellett.

1990-ben az SZDSZ Pest megyei területi listájáról szerzett mandátumot az Országgyűlésben.

Parlamenti tevékenysége (1990–1994) Az 1990–1994 közötti parlamenti ciklusban az SZDSZ képviselőjeként hat önálló interpellációt nyújtott be és egy alkalommal szólalt fel törvényjavaslati vitában, elsősorban a munkavállalói jogok, a szakszervezeti esélyegyenlőség és az 1956-os forradalom örökségének védelmében:

I1C38 (1990. augusztus 31.) – Interpelláció a miniszterelnökhöz a szabad szakszervezeti szerveződés esélyegyenlőségének kormányzati segítéséről, René Felbert svájci külügyminiszter látogatása kapcsán. 1991. december 10. – Felszólalás a gépjárműadóról szóló törvényjavaslat általános vitájában. I1C346 (1992. január 30.) – Interpelláció a munkaügyi miniszterhez a munkahelyi rendszerváltás és a dolgozók tájékoztatási jogának védelmében, külön kitérve a debreceni Hajdúsági Építőipari Vállalat privatizációjára. I1C393 (1992. április 2.) – Interpelláció a belügyminiszterhez az 1956-os emlékérem Pest megyei önkormányzat dísztermében történt átadásának méltatlan körülményei miatt. I1C403 (1992. április 9.) – Interpelláció a népjóléti miniszterhez a volt állami és szakszervezeti üdülési vagyon tisztázatlan jogi helyzete és a Nemzeti Üdülési Alapítvány előkészítése tárgyában. I1C411 (1992. április 28.) – Interpelláció a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez a MÁV elavult állóeszköz-állománya, technikai helyzete és a vasútvezetés átalakítása ügyében. I1C469 (1992. szeptember 10.) – Interpelláció a kormányhoz az ifjúságpolitikai tevékenység, valamint „A gyermekek és a fiatalok jövőjéért” elnevezésű hároméves intézkedési program elmaradásai kapcsán. Mandátuma alatt az Országgyűlés munkájában az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjaként vett részt, emellett támogatta a független szakszervezetek működését. Múltbeli érdemei elismeréseként 1991-ben megkapta az 1956-os Emlékérem kitüntetést.

Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, 2006-ban a Pest Megyei '56-os Emlékbizottság és Pest Megye Önkormányzata Emléklapjával, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Emléklapjával, valamint a „Haza Mindenelőtt” emlékéremmel tüntették ki. Ugyanebben az évben tagja lett a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ).

Művészete

Az Aszódi Javítóintézetben 1957 és 1960 között Barlai Béla festőművész-tanár tanította rajzra, és ismertette meg vele a festészet alapjait. A Duna, a Dunakanyar, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulatai nagy hatással voltak rá, és évtizedeken át adtak témát festészetének.

1974-ben kezdte meg festészeti tanulmányait a József Attila Művelődési Központban működő Moholy Stúdióban (Moholy-Nagy László Képző- és Iparművészeti Stúdió). Mestere Fischer Ernő (festő) festőművész, a Szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékének akkori vezetője volt. Ettől kezdve a festés életének szerves része lett. Öt évig tanult nála, és szoros mester-tanítvány kapcsolat alakult ki köztük, amely levelezés formájában egészen Fischer Ernő haláláig tartott.

Festői munkásságát kétirányú kifejezésmód jellemzi: egyrészt a Dunakanyar hangulatát jeleníti meg tájképein, másrészt a színekkel, geometriai formákkal, foltokkal és vonalakkal operáló líraian absztrakt, nonfiguratív ábrázolásmód felé fordult. Alkotásaiban a vizuális eszközöket zenei emlékek, érzelmek és gondolatok kifejezésére alkalmazza. Első önálló kiállítása 1975-ben volt a Budapesti Műszaki Egyetem E Galériájában, képeit ettől kezdve szignózza „Gödi Vass” néven. Azóta rendszeresen szerepel egyéni és csoportos tárlatokon.

Alkotómunkáját gödi műtermében végzi, de korábban évekig élt Kispesten és Kőbányán is. Pályafutása során Kispesten a Kispesti Vigadóban, valamint a Nagy Balogh János Kiállítóteremben is mutatkozott be önálló tárlattal. Művészi pályáját tudatos kívülállás jellemzi; szakmai szervezetektől függetlenül, saját alkotói világára koncentrálva dolgozik, önmagát „outsiderként” (kívülállóként) határozza meg.

1989-ben Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban volt jelentősebb önálló kiállítása. A tárlatot Németh Árpád festőművész rendezte be, a kiállítást pedig Göncz Árpád író, a későbbi köztársasági elnök nyitotta meg. Ezzel a bemutatkozással vált ismertté szélesebb körben. Pályafutása során csoportos képzőművészeti kiállításokat is szervezett, többek között Nagyváradra. A nagyváradi Kanonok-soron található Pincegalériában megrendezett, Orvos András által berendezett tárlat a jelentős érdeklődésre való tekintettel később Félixfürdőn, a Crișana szálloda halljában is bemutatásra került.

1990 és 1999 között, közel tíz éven át a váci Múzsa Művészet- és Tudománypártoló Egyesület elnökeként tevékenykedett a szervezet megalakulását követő időszakban. A szervezet a Dunakanyar hivatásos és amatőr képzőművészeinek egy részét fogta össze, lehetőséget biztosítva a közös kiállítási szereplésekre. Ezekben az években mélyült el szakmai és személyes barátsága Orvos András festőművésszel.

2005–2006-ban festette meg tíz darab nagyméretű alkotásból álló '56-os sorozatát, amely több helyszínen is látható volt, és jelenleg az aszódi Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény anyagát gazdagítja. 2021 őszén, születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából „Számadás 80” címmel rendeztek tisztelgő életműkiállítást a legfontosabb munkáiból a váci Madách Imre Művelődési Központban.

Jótékonysági tevékenysége

A rákosszentmihályi Tóth Ilonka Emlékház 2016-os megnyitásakor az '56-os képeiből rendezett kiállításáért és Tóth Ilona orvostanhallgató portréjáért a kerület polgármestere emlékplakettel és oklevéllel tüntette ki. Az elkészült portré az emlékház állandó gyűjteményébe került.

2020-ban a Bozóky Gyula Alapítvány oklevelével ismerték el jótékonysági tevékenységét, miután négy bibliai témájú festményét ajánlotta fel a felsőgödi Jézus Szíve-plébániatemplom kétszáz éves orgonájának felújítására. A festményeket az új tulajdonosokhoz kerülésük előtt a váci megyéspüspök áldotta meg.

2022-ben felkérést kapott gróf Széchenyi Ödön halálának 100. évfordulója alkalmából négy függőkép megfestésére, amelyek a gróf értékalkotó tevékenységének helyszíneit (például a Széchenyi lánchidat és a Budavári Siklót) ábrázolják. Az alkotások az évfordulós megemlékezés keretében megnyílt gödi Civil Ház Széchenyi Ödön-emlékszobájának falait díszítik.

Festészeti fejlődése és tematikus sorozatai 1975 és 2005 között alkotásait leginkább impresszionista stílusjellemzők jellemezték; tájképein elsősorban a Dunakanyar és a környező tájak hangulatát jelenítette meg, de jelentős számban festett csendéleteket is. Az olajfestmények mellett készített akvarellek, valamint a vizes papírra történő technika kötetlensége indította el az absztrakt és a líraian nonfiguratív kifejezésmód irányába.

Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készült el a tíz darabból álló '56-os sorozata, ezt követően munkái fokozatosan az absztrakt művészet felé fordultak. 2005 és 2018 között eleinte mértaniasan szerkesztett absztrakt képeket alkotott (például a Visegrádi katlan), majd oldottabb, líraian elvont stílusban dolgozott (például a Fényember). Festészetében kiemelt szerepet kap az egzisztencialista filozófia, valamint a tér, az idő és a transzcendencia képi értelmezése.

Alkotásait több tematikus sorozatba rendezi: Mitológiai sorozat: Az ógörög mitológia történeteiből merít, megjelenítve többek között Niké, Laokoón és Hektór alakját. Szakrális sorozat: A Biblia történeteit dolgozza fel, a ciklus eddig 23 darab festményt számlál. Kiállításon a gödöllői Művészetek Házában is bemutatkozott vele. Magyar őstörténeti sorozat: Hét alkotást foglal magában, amelyek témái a magyar eredetmondáktól, Nimródtól az Árpád-házi királyokig terjednek.

2018-ban fordult a zenei témák felé. Első zenei sorozatában (12 alkotás) az egyes zenei műfajok jellegét és hangulatát igyekezett kifejezni zenei asszociációk segítségével. Második zenei sorozatában, amelynek a Hangok helyett színek címet adta, klasszikus zeneszerzők konkrét műveit szólaltatja meg. E képek alkotásakor sajátos érzékelési módja, a szinesztézia, valamint a filozófia és a festészet egysége jelenik meg.

Irodalmi munkássága

A festés mellett esetenként szavakkal is kifejezi gondolatait a költészet és a próza területén egyaránt. Írásai rendszeresen megjelennek a kortárs szerzőket tömörítő irodalmi antológiákban; szerepelt többek között az Így írunk mi sorozat 12. kötetében (2023), valamint a 2025-ben megjelent 19. kötetben is.

2025-ben jelent meg Emberviharban című önéletrajzi életregénye e-könyv formájában a Holnap Magazin gondozásában. A 310 oldalas kötetben a Rákosi- és a Kádár-korszak történelmi hátterének bemutatása mellett részletesen feldolgozza 15 évesen átélt 1956-os fegyveres harcait, személyes élményeit és a megtorlások idejének megpróbáltatásait.

Fontosabb egyéni kiállítások

1975 – Budapest, Műszaki Egyetem E Galéria 1979 – Toronto, Gallery Gabor Limited 1989 – Vác, Madách Imre Művelődési Központ 1990 – Budapest, VI. kerület, SZDSZ-terem 1994 – Vác, Margaréta Kávéház 1994 – Budapest, XIX. kerület, Nagy Balogh János Kiállítóterem 1994 – Budapest, XIX. kerület, Kispesti Vigadó 1995 – Vác, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) székház nagyterme 1995 – Göd, Felsőgödi Jézus Szíve-plébániatemplom (jótékonysági tárlat a szatmárhegyi közösségi házért) 1997 – Vác, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) székház nagyterme 1997 – Göd, József Attila Művelődési Ház 2004 – Budapest, XIII. kerület, József Attila Művelődési Központ 2005 – Vác, Madách Imre Művelődési Központ – „Epilógus” című önálló kiállítás 2007 – Göd, József Attila Művelődési Ház – A „Gödi Tizenhármak” csoportos és egyéni tárlata 2007 – Budapest, WestEnd Office Center „B” főbejárati aula 2016 – Budapest, X. kerület, KÖSZI Kő-Café Galéria – „Tájak, városok, emberek” című önálló kiállítás 2019 – Aszód, Aszódi Javítóintézet díszterme 2020 – Gödöllő, Művészetek Háza – „Metamorfózis” című önálló kiállítás 2021 – Vác, Madách Imre Művelődési Központ – „Számadás 80” életműkiállítás