A McLaren M23 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett és versenyeztetett, először az 1973-as Formula–1 világbajnokság során, majd 1974-ben, 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben is. Emellett neveztek vele mások is, mint 1974-ben és 1975-ben a Scuderia Scribante, 1977-ben és 1978-ban az Iberian Airlines, a BS Fabrications, valamint 1978-ban a Centro Aseguredor és a Melchester Racing. Pilótái 1973-ban Denny Hulme, Peter Revson, Jody Schekter és Jacky Ickx, 1974-ben Hulme mellett Emerson Fittipaldi, Mike Hailwood, David Hobbs, és Jochen Mass, 1975-ben Fittipaldi és Mass, 1976-ban és 1977-ben James Hunt és Mass, valamint ez utóbbi évben egy-egy versenyen Gilles Villeneuve és Bruno Giacomelli. Az autóval nevező kisebb konstruktőrök pilótái közt volt Dave Charlton, Emilio de Villota, Brett Lunger, Nelson Piquet és Tony Trimmer is.
Az autó rendkívül sikeres konstrukció volt, Fittipaldi 1974-ben, Hunt 1976-ban világbajnok lett vele, 1974-ben pedig a McLaren konstruktőri bajnok is lett.
Áttekintés Az elődmodell M19-es egyre elavultabbá vált, ráadásul nem felelt meg az akkoriban elvárt biztonsági szabálynak, hogy a kasztni az ütközéskor védje a pilótát. Így láttak neki az új autó tervezésének, amelynek alapján az M16-os, az IndyCarban versenyző autójuk képezte, valamint az M19-es hátsó felfüggesztése. Először az 1973-as dél-afrikai nagydíjon mutatkozott be, és Hulme rögtön pole pozíciót szerzett vele. Hulme és Revson abban az idényben háromszor is nyerni tudtak vele, sőt a négy futamon is a csapattal versenyző Scheckter majdnem elért egy negyediket is. A brit nagydíjon Scheckter volt az, aki miatt bekövetkezett a sportág történetének egyik legnagyobb rajtbalesete, amelyben kilenc autó volt érintett.
1974-ben Fittipaldi csatlakozott a csapathoz a Lotustól. Az ő tudása, amit a Lotus 72 fejlesztésénél is felhasználtak, segített a McLarennek abban, hogy világbajnok konstrukciót építsenek. Ezek lettek a McLaren első egyéni és konstruktőri világbajnoki címei. Ugyancsak ebben az évben lett a csapat főszponzora a Marlboro cigaretta: együttműködésük egészen 1996-ig tartott, és ez idő alatt a McLarenek jellegzetes fehér-piros színben pompáztak. Ebben az évben kisebb átalakításokat végeztek a kasztnin, többek között nagyobb lett a tengelytáv, valamint áramvonalasabb a karosszéria.
1975-ben újabb fejlesztések érkeztek, többek között egy hatsebességes váltó, amely abban az időben újdonságként hatott. Fittipaldi csak második lett Niki Lauda mögött, a McLaren pedig mindössze konstruktőri harmadik, mert erős riválisokat kaptak a Ferrari és a Brabham személyébenhttps://www.topgear.com/car-news/formula-one/top-gears-coolest-racing-cars-mclaren-m23. A csapat többféle variációval kísérletezett a kasztni kapcsán, többek között új aerodinamikai elemekkel a hátsó kerekek előtt, másfajta orrkúpokkal, és a hátsó kerekekig nyúló kasztnival ott, ahol az olajhűtő volt. Megjelentek továbbá az oldaldobozok aljánál a jellegzetes szoknyák is, amelyek a szívóhatás (ground effect) előfutárai voltak, és majd a Lotus 78 lett az, amely tökélyre fejlesztette.
1975 végén Fittipaldi elhagyta a csapatot, hogy a sajátjánál versenyezzen, a helyére pedig James Hunt került. Az 1976-os szezon botrányoktól és izgalmaktól hemzsegett, főként Hunt és Lauda csatározásai miatt, de az autón is eszközöltek változásokat, miután a spanyol nagydíjat követően betiltották a magas légbeömlőket. Emiatt azok a pilóta feje főlé, egy kompakt, dupla beömlős változatba kerültek, továbbá az olajhűtés is a hátsó kerekek elé kerülthttps://us.motorsport.com/f1/news/mclaren-spanish-gp-1976-controversy/4787391/. Az új autó az M23D típusjelet kapta. Hunt hat győzelmet aratott, és egy hetedik is összejött neki a brit nagydíjon, azonban arról utóbb kizárták, mert bár az első körben baleset következtében kiesett, a közönség követelésére mégis ott lehetett az újraindításnál, ami akkor szabálytalan volt. Hunt végül minimális pontkülönbséggel, de világbajnok lett Lauda előtt.
A tervek szerint az új, M26-os modell már le kellett volna hogy váltsa az M23D-t 1977-ben, de annyi probléma volt vele, hogy a szezon első felében még mindig ezzel versenyeztek. A korosodó konstrukció még ekkor is igen jónak volt mondható, mert pole pozíciót és dobogós helyezést is tudtak vele szerezni. A brit nagydíjon Gilles Villeneuve ezzel az autóval debütált a sportágbanhttps://us.motorsport.com/f1/news/gilles-villeneuve-first-grand-prix-mclaren-1977-975182/1377099/.
Ugyan az M23-as nem volt technológiailag fejlett autónak nevezhető, a folyamatos fejlesztések és a jó beállítások miatt versenyképes volt. A kasztnit többen is használták, akik beneveztek vele egy-egy futamra, ők azonban csak mérsékelt sikereket értek el.
Utóélete Összesen tizenhárom kasztni épült az évek során. Az egyiket Dave Charlton vette meg, aki versenyzett is vele az 1975-ös dél-afrikai nagydíjon (ez Peter Revson nagydíjgyőztes autója volt 1973-ból). Ezután eladta John McCormack-nek, aki átépítette azt a Formula–5000 szabályainak megfelelően. Egy V8-as Rover-motort helyeztek bele (amit az ausztrál Repco alakított át), és ezzel az autóval McCormack 1977-ben ausztrál bajnok lett.
Eredmények ÉvCsapatMotorGumikPilótákRajtszám1234567891011121314151617PontokHelyezés1973Yardley Team McLarenFord Cosworth DFVARGBRARSAESPBELMONSWEFRAGBRNEDGERAUTITACANUSA58*3.Denny Hulme5676183KI12815134Peter Revson4KI57149KI315Jody ScheckterKINIKIKIJacky Ickx31974Marlboro Team TexacoARGBRARSAESPBELMONSWENEDFRAGBRGERAUTITACANUSA73 (75)1.Emerson Fittipaldi5101731543KI2KIKI214Denny Hulme6112966KIKIKI67KIZ266KIYardley Team McLarenMike Hailwood3345397KIKI47KI15David Hobbs79Jochen Mass167Scribante Lucky Strike RacingDave Charlton23191975Marlboro Team TexacoARGBRARSAESPMONBELSWENEDFRAGBRGERAUTITAUSA533.Emerson Fittipaldi112KINI278KI41KI922Jochen Mass2143616KIKIKI37KI4KI3Lucky Strike RacingDave Charlton31141976Marlboro Team McLarenBRARSAUSWESPBELMONSWEFRAGBRGERAUTNEDITACANUSAJPN74 (75)2.James Hunt11KI2KI1KIKI51KIZ141KI113Jochen Mass12635KI651115KI37KI54KI1977Marlboro Team McLarenARGBRARSAUSWESPMONBELSWEFRAGBRGERAUTNEDITAUSACANJPN60*3.James Hunt1KI247KIJochen Mass2KIKI5KI44KI29Bruno Giacomelli14KIGilles Villeneuve4011Iberia AirlinesEmilio de Villota3613NKNKNKNK17NKChesterfield RacingBrett Lunger30NI11NK13KI109KI10111978Liggett Group/ BS FabricationsARGBRARSAUSWMONBELESPSWEFRAGBRGERAUTNEDITAUSACAN158.Brett Lunger3013KI11NKNelson Piquet29KIKI9Centro Aseguredor F1Emilio de Villota28NKMelchester RacingTony Trimmer40NK * 1973-ban 12 pontot az M19A-val és az M19C-vel szereztek
* 1977-ben 39 pontot az M26-tal szereztek
Jegyzetek
További információk
A McLaren hivatalos honlapja
Kategória:1973-as Formula–1-es autók Kategória:1974-es Formula–1-es autók Kategória:1975-ös Formula–1-es autók Kategória:1976-os Formula–1-es autók Kategória:1977-es Formula–1-es autók Kategória:1978-as Formula–1-es autók Kategória:Világbajnok Formula–1-es autók Kategória:McLaren F1