Kotor-Varoš (), város és az azonos nevű község központja Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina keleti részén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 22, közúton 32 km-re délkeletre, a Vrbanja-folyó völgyében és a környező hegyeken, 264-625 méteres magasságban fekszik. A Vrbanja völgyének ez a középső része, melyet Kotor-Varoš-i völgynek is neveznek, a Borja és Uzlomec (a Vrbanja folyó jobb partján), valamint Čemernica, Skatavica és Lipovac (balról) hegységek lejtői határolják. A község területe tágabb értelemben délen Travnik, keleten Tešanj, Teslička, Doboj és Prnjavor, északnyugaton Banja Luka és délnyugaton Jajce között található.
A mai város Kotor és Donji Varoš egyesüléséből jött létre. Donji Varoš régiségét tekintve időrendben későbbi település. A régió többi városához hasonlóan a helyi kotori erőd mellett hozták létre, amely alapítása óta a Hrvatinić család székhelye volt.Samardžija S. (1983): Četrnaesta srednjobosanska NOU brigada. Skupština opštine Prnjavor, Banja Luka.Petrić N. (2006): Sto pedeset godina moje porodice – 1885-2005. Radnička štampa, Beograd, . Donji Varoš területe átfogja az egykori Idriza Masle utca északkeleti részét az Uzlomac-patakig (a Vrbanja folyó jobb oldali mellékfolyója), ideértve a Varoška mecsetet (a mai Cara Dušana utcában) is. Donji Varoš gyorsabban urbanizálódott, mint maga az erőd alatt fekvő Kotor település, és mára itt ipari övezet alakult ki. A 20. század ötvenes-hatvanas éveiben ennek a településnek a nevét a Kotor névvel egyesítették, és az egyesített település neve Kotor-Varoš lett.
Ennek a területnek a közepén, mintegy 85 km hosszan folyik a Vrbanja, amely a Vlašić-hegység alatt, a Prelivodán ered, 1530 méteres magasságban. A forrástól az orbászi torkolatáig, Banja Luka közelében, dombok, dombok és szorosok között folyik, nagy kanyarulatokkal, a környező patakokból, a dombokból becsatlakozó kisebb folyókból gyarapodva. A Vrbanja a forrástól a torkolatig körülbelül 1356 métert ereszkedik le, völgyét hosszanti irányban két, nagyjából egyenlő részre osztva. A Podbrđe és Kotor-Varoš közötti területen hét, Kotor-Varoštól Vrbanjaciig hat, Vrbanjacitól Čitlukig hét malom állt a Vrbanja folyón. A folyónak ezen a részén a jobb oldalról Smrdelj, Varoški potok és Svinjara, balról pedig a Demićka folyó, a Rika, Jakotina, Gubavac, Durtovački potok és Bijeli potok ömlik be a Vrbanjába. Számos kis malom őrölt rajtuk: 10 vízimalom a Jakotinán, hat-hét a Podbrđe területén folyó Ricán, a Zabrđén átfolyó Kobašon, a Svinjara és más patakokon. Ma már sok nincs meg, de ami megmaradt, fokozatosan helyreállítják vendéglátás, turizmus és kikapcsolódás céljából. Kotor Varoš környéke számos ivóvízforrásban is gazdag.
A Vrbanja mentén termékeny szántóföldek és rétek húzódnak, a magaslatok felé pedig keskenyebb-szélesebb dombsáv húzódik, amely fokozatosan átmegy dombos-hegyes területté. Közép-Boszniára jellemző ennek a vidéknek a növény-, állat- és növényvilága, amelyet rétek és legelők élőközösségei, tölgyes-gyertyános erdői jellemeznek, majd a magaslatok felé vegyes lomb- és tűlevelű állományok sávjai. Az agrobiocenózisokban hagyományos zöldségeket, gyümölcsöket és gabonaféléket termesztenek, és a közelmúltban új mezőgazdasági növényeket vezettek be (bogyó, szőlő, arónia és mások).
Éghajlata Kotor-Varoš területe a pre-dinári biogeográfiai zónába tartozik, ahol az éves hőmérséklet a januári 12 °C és a júliusi 20 °C között mozog. A tavasz és a nyár sokkal korábban kezdődik a Kotor-Varoš környéki síkságon, mint a környező magas-dombos és hegyvidéki területeken, ami jól látható a hótakaró mozgásában és az erdők tavasz eleji lombhullásában. Az ősz és a tél szeszélyes, több hideg, mint meleg nap van az évben. Vrbanja mentén, Podbrđétől Obodnikig gyakoriak az erős szelek (különösen a déli szelek) és a viharok, amelyek nagy anyagi károkat okoznak, és az elmúlt évtizedben emberéleteket is követeltek.
Népessége A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb25226251Bosnyák1800920Horvát2432252Jugoszláv54715Egyéb110165Összesen74117603
A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1405613091Bosnyák110905234Horvát106951116Jugoszláv74519Egyéb267250Összesen3685319710
Története Ókor A város területe régészetileg eddig kevéssé kutatott, az azonban tudható, hogy ennek a vidéknek az első ismert lakói az illírek voltak.Mulalić (2011): Rimski vuk i ilirska zmija – Posljednja borba. Filozofski fakultet, Sarajevo, .Abdić K. (2014): Ilirski narodi sjeverozapadne Bosne i Hercegovine. Filozofski fakultet, Sarajevo.Enciklopedija Jugoslavije, Ed. (1983): Socijalistička Republika Bosna i Hercegovina – Separat iz II izdanja Enciklopedije Jugoslavije. Jugoslavenski leksikografski zavod, Zagreb. Az i. e. 4. században erre a területre a kelták hatoltak be, majd az ókor vége felé az Orbász, a Vrbanja és a Szana folyók környékét a maezei illír törzs lakta. A rómaiak csak az 1. században hódították meg ezt a területet, akik hamarosan beolvasztották a maradék illír lakosságot. Ebből az időszakból több lelőhely is utal római épületekre: így Šiprage településen, a Crkvenica és a Vrbanje találkozásánál, ahol 1981-ben egy 3.-5. századi ókeresztény bazilika maradványaira bukkantak.Radimsky V. (1892): Ostanci rimskih naseobina u Šipragi i Podbrgju, za tim starobosanski stećci u Šipragi i uz Vrbanju u Bosni. Glasnik Zemaljskog muzeja u Sarajevu, Godina IV, Knjiga I: 75-80 Római téglákat több helyen is találtak: a mai Maslovaréban, majd Pobrđében és Zabrđében, valamint a Svinjar-patak és a Vrbanja folyó találkozásánál, valamint a Banja Lukából Kneževo felé vezető úton.
Középkor A 7. században erre a területre délszlávok érkeztek, akik az őslakosokkal keveredve a mai napig ott maradtak. A Balkán-félsziget ezen részének elszlávosodásával létrejöttek a délszlávok első államai, köztük az első boszniai állam a 10. században. A dukljai pap krónikája szerint a 12. század közepén Uskoplje, Pljeva és Luka plébánia területe Boszniához tartozott. A bosnyákok bogumil vallása a keresztesek többszöri betörése ellenére is sokáig ellenállt, és végül csak a 13. században fojtották el. A Kotor középkori vára melletti első település minden bizonnyal jóval a 9. század előtt létezett, mert megbízható források szerint ezt megelőzően „többször is elpusztult”. Ez az információ Baltazar Splićanin tagadhatatlanul későbbi munkájából származik, aki a 9. századi események kapcsán a mai Kotor város nevének eredetét Boka Kotorskával (Kotori-öböl) hozza kapcsolatba, amely Risanhoz hasonlóan akkor a Boszniai Királyság délkeleti részének határvidékén volt. Kotor elnevezésével kapcsolatban mindkét forrás azt állítja, hogy a magyarok akkoriban többször is megszállták a Boszniai Királyságot, és többször is feldúlták a boszniai Kotor város területét, amelyet Gerard Rudniger geográfiájának második könyvében Vesekatro néven jelölt meg, és „Banja Luka közelébe” helyezett. Ez az elnevezés talán a vazallus kifejezésből (latin vassallus, vassus = szolga, a frank király, majd más európai uralkodók alattvalója, aki hűbérbirtokként vagy hűbérbirtokként kapja meg a birtokot a királytól) és a cataro (=kathar) birtokos melléknév összetétéléből származik. Nem zárható ki az sem, hogy Vasekatro a katarok menedékhelye és/vagy települése volt, hiszen a váza (văs, vasis, văsa, vasōrum = edény, hadieszköz) és a kezes ( văs, vădis) főnevek latin terminusai is rendelkeznek ezzel a szótővel.
A kotori bosnyák nemesek, név szerint Nedor, Miroslav és Vuksan, valamint néhányan, miután megtudták, hogy új város épül a tengernél, minden nagy értékű arany- és ezüstvagyonukkal elindultak az ismert hely felé, mivel a Boszniai Királyság gazdag volt nemesfémércekben. Amikor Mihajlo Solinjanin szerint (Dalmácia leírásában) a három nemes megérkezett Risanba, kinyilvánították, hogy ott egy erődöt építenek, ahol biztonságban lesznek. Amikor erről értesültek az akkori Askrivija település polgárai, felszólították őket, hogy a tervezett költséget fektessék be a már megkezdett vár építésére, „és éljenek együtt igazi barátként és polgárként”. A nemesek nem fogadták el azonnal ezt a javaslatot, de néhány nap múlva azt válaszolták, készek eleget tenni kérésüknek, de azzal a feltétellel, hogy az új várat szülőföldjükről, Kotorról nevezzék el. Az askrivijaiak ezt nem fogadták el, de később (mondja a Solinjanin) püspökük unszolására megegyeztek abban, hogy sorsot vetnek, és így eldöntik, minek nevezik el a várat. A sors pedig a kotori bosnyákoknak kedvezett.
A településről a következő írásos dokumentumok 1322-ből, 1323-ból és 1412-ből származnak. Az első II. István bosnyák bán (1322-től 1353-ig töltötte be ezt a tisztséget) oklevele, aki 1322-ben Vukosava Hrvatinićnek adta át Danica és Vrbanja plébánia területét Kjluč és Kotor váraival, amiért az segített neki a hatalom átvételekor a Babonićokkal vívott konfliktusban. Hrvatinić feudális birtokát később, 1404-ben még tovább bővítette Hrvoje Vukčić Hrvatinić, akit a Donji Kraj (az Orbász folyótól a Szana folyóig terjedő terület, majd később még tovább bővült) urának neveztek. I. Lajos és Zsigmond magyar királyok ugyan megpróbálták meghódítani Boszniát, de nem jártak sikerrel. Zsigmond magyar király 1411-ben elismerte Hrvoj Vukčić Hrvatinićnek a Donji Kraj birtoklását. Abban az időben a Banja Luka melletti Tijesnóban található Kotor és Zvečaj városok a boszniai állam védelme szempontjából stratégiai jelentőséggel bírtak. Kotor plébániáját Mária születésének szentelték. A plébánia a Bosna Srebrena-i Szent Kereszt ferences tartományához, és a Jajcai ferences kolostor területéhez tartozott. A kotori plébánia első említése 1623-ban történt. Nem tudni, hogy korábban plébániaként is létezett-e. Azonban már a késő középkorban, Bosznia török hódítása előtt több templomot említenek a környéken, ami az akkor fejlett keresztény közösségről beszél. A törökök bejövetelével a templomokat lerombolták. A plébánia igen régi anyakönyvekkel rendelkezik, amelyeket 1747 óta vezetnek.Franjevačka provincija sv. Križa Bosna Srebrena Kotor varoš – župa Rođenja Marijina (arhiválva: 2016.09.15., hozzáférés: 2018.09.01)
A török uralom időszaka Kotor-Varošban találhatóak az ősi Kotor, vagy egyes okiratok szerint Bobas erőd maradványai, amelyet először 1322-ben említenek, amikor a Vrbanja plébániához tartozott, és egyfajta előőrsként szolgált Jajca számára, a Bosznia elleni egyre gyakoribb magyar támadások miatt. Kotor középkori vára 1519-től török igazgatás alatt állt. Aztán Kotor település mellett a mai Donji Varoš területén kialakult Varoš település. Đurđević régész szerint a város mindkét irányú terjeszkedése egy olyan város létrejöttét eredményezte, amely a nevében mindkét nevet megtartotta, és a következő településeket foglalta magában: Kotor Katolički, Kotori Turski, Čepak, Slatina és Varoš, amelyet az akkori népszámlálás irataiban, 1889-ben említettek először ezen a néven. A 17. század elején a kotori vár alatti település kisebb volt, mint a mai Večići falu, és csak a század végén és a következő század elején kezdett terjeszkedni. Ehhez hozzájárult a lakosság akkori vándorlása erre a területre. A telepesek között voltak a távoli Anatóliából érkezett törökök és Hercegovinából származó muszlimok, akik itt szereztek ingatlanokat, és elhagyták addigi terméketlen lakhelyüket. Banja Lukából, Jajcából, Travnikból és Visokóból is jöttek emberek. A horvát bevándorlók közül a legtöbb dalmát volt, néhány Kupres környékéről, míg a szerb családok Hercegovinából, Mrkonjić-Grad környékéről, valamint Prnjavor környékéről származtak, amikor a 18. században a Száva folyótól délre megjelent a pestis. Amikor a pestis „átsöpört” Kotor lakosságán (1732), a helyi lakosság más területekre menekült, beleértve a Banja Lukától északnyugatra fekvő falvakat.Gavranović B. (1959): Povijest Franjevačkog samostana Petrićevac i franjevačkih župa u Bosanskoj Krajini, Sarajevo.
A várossá alakulás útján