Surányi Bálint (Budapest, 1935. június 26. – Budapest, 2024. december 17.) magyar történész, szociológus.
Élete Középiskolai tanulmányait a budapesti Trefort utcai Minta-gimnáziumban, majd a Madách Imre Gimnáziumban végezte. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem szakán szerzett diplomát 1957-ben. Ebben az időszakban csatlakozott a Lukács György filozófus körül szerveződött fiatal baráti körhöz, amelyhez akkoriban többek között Heller Ágnes, Hermann István, Márkus György, Márkus Mária, és Vajda Mihály tartoztak.
Széleskörű társadalomtudományi érdeklődése és tudása egy a tudományági határokat átívelő életpályájához vezetett. 1957-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársaként elsősorban Magyarország középkori történelmének kutatásával foglalkozott. A szociológia hatvanas években végbement felívelése az új terület felé vonzotta, és 1963-ban a Magyar Rádió akkoriban létrejött Közvéleménykutató Osztályához, az empirikus szociológiai kutatások egyik hazai előörséhez csatlakozott. Itt az úttörő időszakra jellemző módon egyaránt vett részt mind a terepen végzett kutatásokban, mind a módszertani megalapozásban, illetve egyes új eljárások kidolgozásában, figyelmet helyezve a közvéleménykutatási módszerek pszichológiai vetületeire is. Különös érdeklődéssel fordult a társadalmi kommunikáció olyan tudásszociológiai kérdései felé, mint a hírek világának befogadói közege, a politikai ismeretek szintje és társadalmi rétegzettsége.
1966-tól az akkoriban szintén a kibontakozó hazai társadalomkutatás fontos műhelyének számító Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott, először a Közgazdasági, majd a Társadalomstatisztikai Főosztály főelőadójaként. Olyan kérdéseket kutatott, mint a lakosság jövedelmi viszonyai, jövedelemeloszlása, valamint életmódja, és ezek metodológiai kérdései, illetve problémái, beleértve nemrég megjelent korszerű statisztikai módszerek bevezetését a magyar gyakorlatba. És már az iskolai tudás és a pályaszelekciós elágazások, az életpálya fordulópontjai iránti érdeklődés állomásaként vált publikációs témájává az akkoriban egyik legkorszerűbb eljárás, az útelemzés alkalmazási lehetősége a pályakezdők vertikális társadalmi mobilitására ható tényezők vizsgálatában.
1975-től az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében tudományos munkatársi, majd főmunkatársi pozícióban a társadalmi tervezés különböző elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálatával foglalkozott. Kutatási tevekenységének középpontjában az oktatás ill. a munkaerőpiac tervezés különböző vetületei álltak. Ezekben is tovább vitte törekvését újszerű és színvonalas módszertani eszközök használatára, illetve a témák a szokásosnál komplexebb és árnyaltabb megközelítésére. Szakértőként ráhatással volt az 1970-es és az 1980-as évek oktatás- és képzésszerkezeti reformfolyamataira, azt célozva meg, hogy egy korszerű, a huszadik század utolsó évtizedeinek megfelelő oktatási rendszer jöjjön létre. Ezt a társadalomformáló szándékát vitte át következő munkahelyére is. Ugyanakkor statisztikai méréstechnikai érdeklődése továbbra is fennmaradt, és társszerzőkent még évtizedekig publikált a fogyasztói árarány-változások, valamint a lakosság jövedelmének, életfeltételeinek és életvitelének mérése témájában.
1981-től tudományos tanácsadóként tevékenykedett az Oktatáskutató Intézetben. Szakmai körökben híressé vált un. „41 oldalas” tervezete volt pályájának talán legmaradandóbb gyakorlati közreműködése. Ez a „Problémavázlat az oktatásfejlesztési koncepció kialakításához” az 1985-ös oktatási törvény alapozásaként az iskolai és a pedagógusi önállóságot, a tanszabadságot, es általában az iskolák autonómabb státusát, valamint egy differenciált iskolaszerkezetet állított a reformtörekvések középpontjába. Ennek a gondolatkörnek további kibontása képezte kutatói tevékenysége fő súlypontját a rendszerváltás újabb impulzusai nyomán is. Ebben az időszakban többek között az oktatási expanziót ösztönző ill. fékező, a korszerű irányok ill. a tekintélyelvű képzési hagyományokat tovább éltető mechanizmusok erőviszonyairól, a nagyszámú iskolarendszeren belüli és kívüli tényező összjátékáról fejtette ki elgondolásait. Emellett korábbi munkájának folytatásaként továbbra is számos írást publikált egyfelől a tömegkommunikáció (főként a televízió) és az oktatás, másfelől a demográfiai folyamatok, az oktatás és az oktatásfinanszírozás kapcsolata, illetve általában az oktatás különböző gazdasági vetületei témáiban.
Aktív pályafutását az Oktatáskutató Intézet utódjaként megalakult Országos Közoktatási Intézetben fejezte be 1995-ben, ez azonban korántsem jelentett tényleges lezárást. A kilencvenes évek második felében, a kétezres években jelentek meg a pedagógusi szereppel, az oktatási expanzióval és a műveltségi eszmény történeti hagyományaival kapcsolatos újabb munkái, de egy korábbi gazdaságfejlesztési-történeti kérdésköréhez is visszatérve, a kelet-középeurópai átmenet fejlettségi és növekedési paradoxonjait is vizsgálat tárgyáva tette. A munkaerőpiaci kérdéskör is erősen foglalkoztatta; sok gazdasági szakértőnél korábban ismerte fel az átalakulás hosszabb távú, nem utolsó sorban a foglalkoztatás szerkezetét és szintjét drasztikusan érintő kihatásait. Pályafutása során tagja volt különböző magas szintű szakértői testületeknek ill. bizottságoknak. Az 1990-es évek elején szakértőként segítette a Szabad Demokraták Szövetsége kulturális-oktatási szakmai munkáját.
Legfontosabb publikációi Adalékok a „Gallicus”-ok nemzeti hovatartozásának kérdéséhez. Magyar Nyelv, 1957. (Bárczi Gézával és Pais Dezsővel közösen) Kereskedőgilde Nagyszombatban a Visegrádi Kongresszus évében. Történelmi Szemle, 1959 Az Árpád-kori Sopron topográfiájának kérdéséhez. Történelmi Szemle, 1961 Az I. Lajos- kori Ars Notarialis városi vonatkozású formuláinak eredetéről. Történelmi Szemle, 1962 Pozsonyi bíródinasztiák a XIII-XIV. sz.-ban . Levéltári Közlemények, 1964 Az adatgyűjtők befolyásoló szerepének vizsgálata a kvóta- módszerrel végzett közvélemény-kutatásban. Pszichológiai Tanulmányok 8. Budapest, 1965. (S. Molnár Edittel közösen) A válaszmegtagadás és válaszképtelenség pszichológiai vonatkozásai egy véletlen kiválasztáson alapuló közvélemény-kutatási felmérésben. Magyar Pszichológiai Szemle, 1965. (S. Molnár Edittel közösen) A kérdőív- kérdések válaszlehetőség- sorrendjének véleménybefolyásoló szerepéről. Magyar Pszichológiai Szemle, 1966. (S. Molnár Edittel közösen) A politikai ismeretszint mérése. Statisztikai Szemle, 1967. (Békés Ferenccel közösen) Politikai ismeretszint és társadalmi rétegződés. Korszerű Statisztikai Törekvések Magyarországon. Budapest, 1968 A kumulatív jellegű ismeretstruktúra erősségének mérése. Pszichológiai Tanulmányok. 12. Budapest, 1970. (Békés Ferenccel közösen) Some Methodological Considerations Following from a Survey Measuring the Level of Political Knowledge. Rádió és Televízió Szemle – Radio and Television Review, Special Issue for the 7th Word Congress of Sociology, Varna 1970. (with Ferenc Békés) A politikai tényismeretek szintjének társadalmi összefüggéseiről. Valóság, 1970. (Békés Ferenccel közösen) A jövedelemeloszlás Magyarországon. KSH Időszaki Közlemények, 99. kötet. 1967. 14-37. p. A lakosság rétegenkénti jövedelmi viszonyai. Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság kiadványa Budapest, 1968. (Láng Györggyel és Baranyai Istvánnal közösen) Jövedelmi színvonal – jövedelmi különbségek. KSH. 1969. 15- 40. p. Új mutató a jövedelmi különbségek elemzéséhez Statisztikai Szemle, 1970. (Éltető Ödönnel közösen) A fiatalok bekapcsolódása a társadalmi munkamegosztásba. KSH Időszaki Közlemények, 216. köt. 1971. 17-105. p. A mérési szintek elmélete és értéke a társadalomstatisztikában. Statisztika Szemle, 1972. (Vita Lászlóval közösen) A pályakezdők vertikális társadalmi mobilitására ható tényezők vizsgálata az útelemzés módszerével. I. és II. Rész Szociológia, 1973/1: pp 68-82. és 1973/2: pp 244-263. (Vita Lászlóval közösen) Az életmód statisztikai vizsgálatának néhány kérdése. Statisztikai Szemle, 1974. (Cseh- Szombathy Lászlóval közösen) Some comments regarding the interrelation of time-budget, the use of time and personality. Society and Leasure, 1975. (Cseh-Szombathy Lászlóval közösen) Tervezhető- e a beiskolázás? Köznevelés 1977. szeptember Az oktatással kapcsolatos néhány szemléleti kérdésről. OT TGI Társadalmi Tervezési Füzetek, 1977/6 A beruházások létszámigényének elszámolása a ráfordítási költségekben. Közgazdasági Szemle 1977. 11. (Huszár Istvánnéval közösen) A társadalmi tervezés gondolatkörébe tartozó néhány újabb tendenciájáról – angol nyelvű folyóiratok tükrében. OT TGI Társadalmi Tervezési Füzetek, 1978 Teljes női foglalkoztatottság – célok és eszközök összefüggésében OT TGI Társadalmi Tervezési Füzetek 1978 (Huszár Istvánnéval közösen) Az életpálya fordulópontjai és az oktatási rendszer. Szociológia, 1979 Emberi tényező és struktúra-alakítás. Közgazdasági Szemle, 1980. 2. (Huszár Istvánnéval közösen) Fogyasztói árarány-változások mérése. Statisztikai Szemle 1980/11. (Vita Lászlóval közösen) The Employment of Women in Hungary. The New Hungarian Quarterly, 1980. (with Istvanne Huszar) Problémavázlat az oktatásfejlesztési koncepció kialakításához. Kézirat. Részletek In.: Báthory Zoltán: Maratoni reform. Önkonet, 2001 Az ötnapos munkahét és a társadalom életmódja. Magyar Tudomány, 1982/5. A népesedési folyamatok és az oktatás, oktatásfejlesztés közötti elvi kapcsolatok. A Népesedés és az Oktatás Összefüggései. Oktatáskutató Intézet – KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 1984 Access to Education and Vocational Training in Hungary. Unesco-kollokvium anyaga Thesszaloniki, 1984. március Útmutató a televíziós foglalkozások vezetéséhez. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1985 A lakossági jövedelmek számbavételének alternatívái. Tervgazdasági Fórum 1986/4. (Vita Lászlóval közösen) Az általános iskola és a tanulók otthoni tv-nézése. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1987 A munkaerőpiac és az általános iskola társadalmi elfogadottsága. Valóság, 1987/7. Finanszírozási reform, mint válságelhárítás. (Javaslat a gazdasági válság és a demográfiai csúcs egybeeséséből fakadó problémák kezelésére) Tanulmányok a közoktatás fejlesztéséről. Oktatáskutató Intézet. Budapest, 1988. Újraközölve: A középfokú oktatás és a demográfiai hullám: válság és válságkezelő eszközök. In.: Balázs Éva – Lannert Judit – Surányi Bálint: Demográfiai hullám – Iskola – Ifjúsági munkanélküliség. Budapest, 1992 Szemlélet és finanszírozás a felsőoktatásban. Tanulmányok a közoktatás fejlesztéséről Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1988 A családi jövedelmek statisztikájáról, adóintézkedések után – árváltozások előtt. Statisztikai Szemle, 1988/5. (Vita Lászlóval közösen) Special Foreign Language Curricula of Hungarian Universities – A Case with General Implications. Conference lecture, EAIR Forum „Towards Excellence in European Higher Education in the 90’s” Trier, FRG, 1989 Gazdasági távlatok és az oktatás. Csak reformot ne… Budapest, 1989. Másodközlés: Szakképzési Szemle 1990/2. Néhány szó a statisztikai szolgálat átépítéséről. Statisztikai Szemle 1990/7. (Vita Lászlóval közösen) A nagylétszámú korosztályok iskolázása, mint különleges feszítő oktatási probléma. Új Pedagógiai Szemle 1991/2. (Balázs Évával közösen) A „dolláros képzés” első néhány évéről a magyar egyetemeken. Oktatáskutató Intézet, Kutatás Közben, 1991. Részletek: Idegennyelvű képzés és felsőoktatás – diplomácia. Magyar Felsőoktatás 1992/4. Közoktatási hálózat válaszúton (Önkormányzatok nem tudatosított helyzetben) Új Pedagógiai Szemle 1991/3. A generációs faktor és a „létező szocializmus” összeomlása. Valóság, 1991/2. A nagylétszámú korosztályok a középfokú oktatás küszöbén: helyzetkép az általános iskolai vezetés szemével (Balázs Évával közösen). In.: Balázs Éva – Lannert Judit – Surányi Bálint: Demográfiai hullám – Iskola – Ifjúsági munkanélküliség Budapest, 1992