1950 és 1968 között Románia közigazgatási egységei a tartományok voltak, amelyeket szovjet mintára és nyomásra vezettek be. A tartományok kialakításánál elsődlegesen gazdasági szempontok játszottak szerepet, a történelmi hagyományok figyelmen kívül hagyásával. A rajonokra osztott tartományi rendszer nem hozta az elvárt gazdasági fejlődést, és meg is szüntették, amint az ország mozgásterének bővülése ezt lehetővé tette. A magyar kisebbség számára autonómiát biztosító tartományt szovjet nyomásra állították fel, és Sztálin halála után arra törekedtek, hogy működtetését formálissá tegyék.

Története 1950–1952 bélyegkép|Az 1950-ben létrehozott közigazgatási felosztás Az 1948-as román alkotmány megtartotta a két világháború közötti közigazgatási rendszert; ennek megfelelően az ország 58 megyére, 424 járásra és 6248 községre tagolódott. 1950. júniusban a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a Minisztertanács tanácskozásán elhatározták, hogy a megyerendszer felszámolásával olyan közigazgatási felosztást hoznak létre, amely segíti a szocializmus építését. A hivatalos indoklás szerint a változtatás okai a következők voltak: A megyerendszer a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálja. A megyék területe, lakosságszáma és fejlettségi szintje nagyon különböző. A megyeszékhelyek kiválasztásánál a régi uralkodó osztály kerülte a munkásközpontokat. A megyehatárok földrajzilag egységes területeket vágnak ketté. Az új közigazgatási rendszer szovjet mintára készült; az előkészítő anyagot Moszkvából kapták. Az új közigazgatási egységek kialakításánál és a székhelyek kijelölésénél a gazdasági szempontok voltak elsődlegesek. Arra törekedtek, hogy minden tartományba kerüljön egy ipari központ (a majdani székhely), amelyet mezőgazdasági övezet vesz körül, és biztosítva legyen a közlekedés az ipari és mezőgazdasági övezetek között, illetve a szomszédos tartományokkal. A közigazgatási reform előkészítésére egy bizottságot hoztak létre, amelynek elnökévé Teohari Georgescut nevezték ki; a munkálatokba bevonták a Román Akadémia földrajztudományi intézetének szakértőit is.

Az 1950. szeptemberben elfogadott 5. számú törvény négy szintű közigazgatási felosztást vezetett be 28 tartománnyal, 177 rajonnal, 360 járással és 4052 községgel. A tartományok területe nagyjából kétszerese lett az addigi megyékének. Számos nagymúltú várost (például Balázsfalva, Nagyszeben, Segesvár) mellőztek a közigazgatási egységek székhelyeinek kijelölése során, mondván, hogy „polgári” és „reakciós” jellegűek. Erdélyben a tartományokat úgy alakították ki, hogy csökkentsék a magyarok részarányát; a tizenegy erdélyi tartományból 9 román többségű lett. A közigazgatási reformmal egyidejűleg nagy mértékű személycserék zajlottak le a helyi közigazgatásban.

1952–1956 bélyegkép|A tartományok 1952–1956 között 1950 és 1952 között az új, szovjet mintájú alkotmány kidolgozásával összefüggésben merült fel a közigazgatási rendszer módosítása. 1951. szeptemberben két szovjet tanácsadó Feljegyzés az Erdélyben létrehozandó magyar autonóm tartományról című memorandumot juttatott el Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkárhoz, amelyben részletes javaslatot tettek a felállítandó Magyar Autonóm Tartomány határairól is. Ennek nyomán az 1952-es új alkotmány (amelynek végleges szövegét Moszkvában fogalmazták meg) rendelkezett a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásáról, amelynek székhelye Marosvásárhely, rajonjai Csík, Gyergyó, Udvarhely, Szászrégen, Erdőszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Maroshévíz voltak. A rajonok közül kettő, Szászrégen és Maroshévíz, román többségű volt, és nem tartozott a történelmi Székelyföldhöz. Az 5/1950-es törvény módosításáról szóló 331/1952-es rendelet 28-ról 18-ra csökkentette a tartományok számát, amelyek 183 rajonra és 4096 községre tagolódtak. Több névváltoztatásra is sor került: kevés kivétellel a tartományok a székhely nevét kapták, és több bukaresti rajont a munkásmozgalom számára fontos történelmi eseményekről neveztek el.

1956–1960 bélyegkép|A tartományok és rajonok az 1956. január 10-i módosítás után A 12/1956-os rendelet tovább csökkentette a tartományok számát: Arad tartományt felosztották Temesvár és Nagyvárad tartományok között (ezzel Temesvár tartományban kis mértékben csökkent a magyarok aránya), illetve Bârlad tartományt felosztották Galați, Bákó és Iaşi tartományok között. Ugyanezzel a rendelettel néhány tartományok közötti határ is megváltozott, például Tulcea rajon Galați tartománytól Constanța tartományhoz, Drăgăneşti-Olt Bukarest tartománytól Piteşti tartományhoz, Urziceni rajon Ploieşti tartománytól Bukarest tartományhoz került, Románvásár rajon Iaşi tartománytól Bákó tartományhoz került. A rajonok szintjén majdnem minden tartományban történt változás. Összességében az új felosztás szerint 16 tartomány, 192 rajon és 4313 község létezett.

A tartományokon belül kisebb módosításokra került sor az 548/1956-os, 652/1956-os, 413/1958-as, 431/1958-as, 164/1959-es, 423/1959-es, 431/1959-es, 297/1960-as, 299/1960-as illetve 310/1960-as rendeletekkel.

1960–1968 bélyegkép|A tartományok 1960–1968 között Miután 1958-ban a szovjet csapatok elhagyták Romániát, Gheorghe Gheorghiu-Dej politikája irányt változtatott; a sztálini típusú kommunizmus helyett a nemzeti kommunizmus felé fordult. Ezt tükrözte a 2/1960-as törvénnyel végrehajtott alkotmánymódosítás, valamint a 3/1960-as törvénnyel bevezetett közigazgatási reform is. A legnagyobb változás a Magyar Autonóm Tartományt érintette, amelynek a déli rajonjait (Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely) Brassó tartományhoz csatolták, megkapta viszont Marosludas rajont Kolozs tartománytól és Dicsőszentmárton rajont Brassó tartománytól. A Maros-Magyar Autonóm Tartománynak átnevezett közigazgatási egység területe a , benne a magyarok aránya 76,95%-ról 61,1%-ra csökkent. Dobrudzsa tartományt úgy alakították át, hogy megkapta Măcin rajont Galaţi tartománytól, Feteşti rajont pedig átadta Bukarest tartománynak, így nyugati határa a Duna lett. Az eddig a székhelyükről elnevezetett tartományok egy része történelmi nevet kapott (például Bánát, Máramaros, Olténia, Dobrudzsa). A tartományok száma változatlanul 16 maradt; ezek 142 rajonra voltak felosztva.

Az 1968-ig tartó időszakban a közigazgatási felosztás viszonylag állandó maradt. A néhány bekövetkezett módosítás csak a rajonok, községek és városok szintjén következett be.

1968-tól 1965-ben létrehoztak egy bizottságot, amely kidolgozta az ország új közigazgatási felosztását. A bizottság munkája során tanulmányozta a korábban létező közigazgatási rendszereket illetve ezek tervezeteit; az eredmény több tekintetben hasonlított az 1949–1950-ben kidolgozott tervekhez. Az 1968. február 16-án elfogadott 2/1968-as törvény a tartományok helyett 39 megyét jelölt ki, és a rajonokat megszüntette.

Tartományok 1950–1952 Székhelye 1952–1956 1956–1960 1960–1968 Megjegyzés Arad Arad Arad felosztották Nagyvárad és Temesvár tartományok között Argeș Pitești Pitești Pitești Argeș Bákó Bákó Bákó Bákó Bákó Bârlad Barlád Bârlad felosztották Galați, Bákó és Iași tartományok között Bihar Nagyvárad Nagyvárad Nagyvárad Krisána Botoșani Botosán Suceava tartományhoz csatolták Bukarest Bukarest Bukarest Bukarest Bukarest Buzău Bodzavásár összevonták Prahova tartománnyal Constanța Konstanca Constanța Constanța Dobrudzsa Dolj Craiova Craiova Craiova Olténia Galați Galați Galați Galați Galați Gorj Zsilvásárhely beolvasztották Craiova tartományba Hunyad Déva Hunyad Hunyad Hunyad Ialomița Călărași felosztották Bukarest és Constanţa tartományok között Iași Jászvásár Iași Iași Iași Kolozs Kolozsvár Kolozs Kolozs Kolozs Maros Marosvásárhely Magyar Autonóm Magyar Autonóm Maros-Magyar Autonóm Nagybánya Nagybánya Nagybánya Nagybánya Máramaros Prahova Ploiești Ploiești Ploiești Ploiești Putna Foksány felosztották Bârlad és Bákó tartományok között Radna Beszterce felosztották Kolozs és Nagybánya tartományok között Suceava Moldvahosszúmező Suceava Suceava Suceava Szeben Nagyszeben összevonták Sztálin tartománnyal Szörény Karánsebes Temesvár tartományhoz csatolták Sztálin Sztálinváros Sztálin Sztálin Brassó Temesvár Temesvár Temesvár Temesvár Bánát Teleorman Roșiorii de Vede Bukarest tartományhoz csatolták Vâlcea Râmnicu Vâlcea Piteşti tartományhoz csatolták

Jegyzetek

Források

További információk

Tartományok Tartományok