Thorni vérfürdő néven ismert az akkor a Királyi Poroszországhoz tartozó Thorn városában a polgármester és több városi polgár kivégzése 1724. december 7-én. A halálos ítéleteket a varsói királyi törvényszék szabta ki a városi lutheránus lakosság és a jezsuiták között kitört konfliktus következtében.
Háttere Thorn városát a Német Lovagrend alapította 1231-ben a kulmi jog szerint, és német telepesekkel népesítette be. A város 1454-ben Danziggal és Elbinggel együtt fellázadt a lovagrend ellen, és a lengyel király oltalmát kérte. A tizenhárom éves háborút 1466-ban lezáró második thorni békeszerződéssel a lovagrend államát két részre osztották, a nyugati része a lengyel királyság része maradt, a keleti részt továbbra is a lovagrend uralta, de a lengyel király vazallusaként.
1525-ben Brandenburgi Albert, a lovagrend nagymestere világi hercegséggé alakította át a lovagrend államát, és létrehozta Európában az első lutheránus államegyházat. A Lengyel Királyság továbbra is katolikus maradt, de a lutheránus városok polgárai a királyi kiváltságlevelek és ígéretek értelmében szabadon gyakorolhatták vallásukat.
A jezsuiták az ellenreformáció során, 1564-ben érkeztek Lengyelországba, és 1595-ben kerültek Thornba. 1596-ban a thorni Szent János-templomot, amelyet a lutheránusok és katolikusok addig közösen használtak, át kellett adni a katolikusok kizárólagos használatába. Négy évvel később a templom és a hozzá tartozó iskola a jezsuitákhoz került; a környékbeli lengyel nemesség a jezsuita iskolába íratta be gyermekeit.
1645-ben IV. Ulászló Thornba hívta össze a felekezetek közötti „Szeretet kollokviumát”, amelyen protestáns és katolikus teológusok tárgyaltak a köztük levő nézetkülönbségekről, de nem jutottak megegyezésre.
A városban 1674-ben a fő templomok a lutheránus felekezethez tartoztak, de két katolikus templom is volt, a domonkosoké és a jezsuitáké; a két keresztény felekezet ekkor még problémamentesen élt egymás mellett. 1682-ben a felekezetközi feszültségek már érezhetőek voltak; az úrnapi körmenetkor az egyetlen megmaradt lutheránus templomot a polgárőrséggel kellett őriztetni, nehogy a katolikusok elfoglalják.
Az 1703–1721 közötti nagy északi háborúban Thorn svéd megszállás alá került, és súlyos károkat szenvedett, amelyeket 1724-ig nem sikerült helyreállítani. 1703 és 1718 a városban különböző pártállású lengyel, továbbá orosz, tatár, kozák, svéd és szász csapatok fordultak meg, mindannyian elszállásolást és pénzt követelve. A város kasszáját tovább apasztotta 1709-ben II. Ágost lengyel király és a rendi gyűlés, 1711-ben az orosz trónörökös és felesége ott tartózkodása. Ráadásul 1708–1710 között pestis sújtotta Thornt. A városi tanács kölcsönök felvételére kényszerült, többek között az általuk gyűlölt jezsuitáktól. A pénzügyi helyzet rendezésére a város különadókat vetett ki.
Története bélyegkép|Johann Gottfried Roesner polgármester 1724. július 16-án a körmenetet a jezsuita kollégium diákjai és a lutheránus nézelődők közötti verekedés zavarta meg. A jezsuiták szerint a konfliktus kiváltó oka az volt, hogy egy sértegetéseket kiabáló polgár nem volt hajlandó kalapot emelni, erre az egyik diák leverte a fejéről. A lutheránusok szerint viszont a verekedés azzal kezdődött, hogy a körmenetben résztvevő diákok letérdelésre kényszerítették a lutheránus polgárokat.
Július 17-én a zavargás az egész városra kiterjedt. A polgármester elfogatott néhány katolikus diákot, válaszul a katolikusok lutheránusokat fogtak el és tartottak túszul. A csőcselék megtámadta a jezsuita kollégiumot, berendezését kidobálták az utcára, és felgyújtották. „Asszony, védd magad!” felkiáltással elégették Szűz Mária szobrát is, ami különösen sértőnek minősült. A jezsuiták szerint a kollégium feldúlása a rend megőrzésére képtelen városi elöljáróság hibájából történt, a lutheránusok szerint viszont pont a jezsuiták váltották ki azzal, hogy fegyverrel támadtak a polgármester által a kollégiumot megvédeni küldött őrségre. A tömeget végül a városban állomásozó királyi gárda oszlatta fel; a zavargás nem járt halálos áldozattal, viszont néhány katolikus enyhébben, egy királyi gárdista pedig súlyosan megsebesült.
A zavargást követően Johann Gottfried Roesner polgármester vizsgálatot rendelt el, ennek érdekében lezáratta a város kapuit, hogy a gyanúsítottak el ne menekülhessenek. A városban német és lengyel nyelvű kiáltványt adtak ki, amelyben büntetés terhe alatt megtiltották a polgároknak, hogy egyenetlenségekre adjanak okot. A kihallgatások már július 18-án megkezdődtek, ennek ellenére a jezsuita elöljáró levélben fordult a lengyel nagykancellárhoz, amelyben panaszt tett az őket ért igazságtalanság miatt.
A jezsuiták vallomása alapján a varsói királyi törvényszék lázadás vádjával eljárást indított a thorni polgárok ellen. November 16-án a polgármestert és helyettesét lefejezésre ítélték, mert nem akadályozták meg a lázadást. További valahány polgárt, akik elsőként támadtak a kollégiumra, szintén halálra ítéltek. (Az elítéltek száma egyes források szerint 15, más források szerint 9, megint más források szerint pontosan nem ismert, de kevesebb, mint tizenöt). A Szűz Mária-szobor megszentségtelenítésében vétkes két polgárra megcsonkítás, felnégyelés és máglyahalál várt. Az elítéltek a katolikus hitre térésért cserébe kegyelmet kaphattak. A halálos ítéletek mellett számos pénzbüntetést, vagyonelkobzást és száműzetést is szabtak ki. A város lutheránus templomát át kellett adni a ferencrendieknek, és a katolikuoké lett egy lutheránus iskola, egy kápolna és egy nyomda is. Azt is előírták, hogy a továbbiakban a városi tanács katolikus többségű legyen.
Az ítéletet követően a városi tanács tárgyalásokat kezdett a jezsuitákkal, hogy próbálják elérni az ítélet enyhítését. A jezsuiták azonban pénzügyi feltételeket szabtak a közbenjárásukért cserébe, ezeket azonban a rossz anyagi helyzetben levő város nem tudott teljesíteni. Utolsó kétségbeesett kísérletként követséget küldtek Varsóba, ennek azonban nem sikerült a király elé jutnia.
A halálos ítéleteket 1724. december 7-én hajtották végre. Két ember kegyelmet kapott, az egyik a kivégzés előtt katolikus hitre tért, a polgármester helyettese, Jakub Henryk Zerneke pedig királyi kegyelemben részesült. A kivégzés napján a ferencesek hálaadó misét tartottak újonnan megszerzett templomukban.
Értékelése és emlékezete A Hohenzollern-ház saját céljaira használta ki az eseményeket: hogy a Királyi Poroszföld német városait eltávolítsák a Lengyel–Litván Uniótól, felnagyították a lutheránusokat ért igazságtalanságokat, és egész Európában elhíresztelték. A híreket Európa protestáns része eleinte hitetlenkedve fogadta, majd a hitetlenkedés a kivégzéseket követően felháborodásba fordult át; a kortársak az eseményt a protestánsok elleni katolikus támadások részeként értékelték.
Az evangélikus egyház december 7-én tartja a thorni vérfürdő vértanúinak emléknapját.
Jegyzetek
Források
További információk
Szakirodalom Maria Adamiak: Toruń in der deutschen Literatur in der Zeit von 1793 bis 1920. Diss., Univ. Toruń 1980. Maria Adamiak: Die Geschichte von Thorn in deutschen literarischen Werken (1793-1920). In: Acta Universitatis Nicolai Copernici, Filologia Germańska 7 (1981), 31–42. olal Stanisław Salmonowicz: The Toruń Uproar of 1724. In: Acta Poloniae Historica 47 (1983), 55–79. oldal Maria Adamiak: Die Stadt Thorn und ihre Geschichte in der deutschen Literatur zwischen 1793 und 1920. In: Studia Historica Slavo-Germanica 13 (1984), 97–110. oldal Stefan Hartmann: Die Polenpolitik König Friedrich Wilhelms I. von Preußen zur Zeit des „Thorner Blutgerichts“ (1724–1725). In: Forschungen zur Brandenburgischen und Preußischen Geschichte, Neue Folge 5 (1995), 31–58. oldal Martina Thomsen: „Das Betrübte Thorn“. Daniel Ernst Jablonski und der Thorner Tumult von 1724. In: Joachim Bahlcke, Werner Korthaase (szerk.): Daniel Ernst Jablonski (1660–1741). Hofprediger, Akademiepräsident, Frühaufklärer. Studien zu Leben, Werk und Wirken. Wiesbaden 2008 (Jabloniana. Quellen und Forschungen zur europäischen Kulturgeschichte der Frühen Neuzeit 1), 1–24. oldal Martina Thomsen: Der Thorner Tumult 1724 als Gegenstand des deutsch-polnischen Nationalitätenkonflikts. Zur Kontroverse zwischen Franz Jacobi und Stanisław Kujot Ende des 19. Jahrhunderts. In: Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 57 (2009), 293–314.oldal
Kortárs források Johann Theodor Jablonski: Das Betrübte Thorn, Oder die Geschichte so sich zu Thorn Von Dem 11. Jul. 1724. biß auf gegenwärtige Zeit zugetragen : Aus zuverläßigen Nachrichten Unverfänglich zusammen getragen, und der Recht- und Wahrheit-liebenden Welt zur Beurtheilung mitgetheilet. Haude, Berlin 1725 (Digitalisat BSB, Digitalisat). Authentische Nachricht von der zu Thoren erregten und nach Erfordernissen der Gerechtigkeit gestrafften Aufruhr ... Regensburg 1725 (Google Buch). Wahrhafftige Historische Nachricht von dem am 16. Jul. 1724 zu Thorn in Preussen paßirten Tumult des gemeinen Volcks … Jena 1724. (Digitalisat). Extraordinaire Gespräche In Dem Reiche derer Todten… Zwischen Dem Thornischen Ober-Praesidenten Roessner … Und Dem Stamm-Vater, auch Stiffter Des Jesuiten Ordens, Ignatio von Loyola ... 1725 (Digitalisat). Johann Theodor Jablonski: Thornische Denckwürdigkeiten, Worinnen die im Jahr Christi 1724 und vorhergehenden Zeiten verunglückte Stadt Thorn Im Königl. Pohlnischen Hertzogthum Preussen Von einer unpartheyischen Feder gründlich vorgestellet wird. Haude, Berlin 1726 (Digitalisat).
Kategória:Lengyelország történelme Kategória:Ellenreformáció Kategória:1724