Hilda Grīva, más néven Hilda Cerbach-Grīva lett zenetanár, karvezető és kiemelkedő lív kulturális személyiség. A "Kāndla" lív folklóregyüttes alapítója és művészeti vezetője, a lív nyelvű kiadványok munkatársa, valamint a lív nyelv és dal fontos hagyományőrzője és megőrzője.
Fiatalkora és neveltetése Hilda Grīva 1910-ben született Sīkrags halászfalujában (a mai Kolka plébánián, Talsi községben, Lettországban) Oskars livóniai halász és észt felesége, Minna Cerbaha háztartásában. Nővérével, Elfrīda-val együtt lív, észt és lett nyelven nőttek fel.Šuvcāne, V. M. (2002). *Lībieši: vēsture, valoda un identitāte*, p. 333.
Az első világháború alatt családja Észtországban élt, ahol Grīva elkezdte iskoláit. A háború után a Mazirbei általános iskolában, majd Ventspilsben tanult, ahol magán hegedűórákat kezdett venni. 1927-ben Oskar Loorits és Lauri Kettunen nyelvészek segítségével Finnországba küldték tanulni. Ott a Tūsola Népfőiskolába járt, finn nyelvet tanult, és magánzongoraoktatást kapott Jean Sibelius zeneszerző lányától. Ének szakon is tanult a Helsinki Akadémián (ma Sibelius Akadémia). 1928-ban a Heinola Tanítóintézetben, majd a Jelgava Tanítóintézetben folytatta tanárképzését, ahol 1934-ben végzett.Šuvcāne, V. M. (2002). *Ibid.*, p. 334.
Kulturális és zenei munkássága Míg még Jelgavában tanult, Grīva Pēteris Dambergs és Alise Gūtmanis mellett társalapítója volt a Līvli lív nyelvű havilapnak, és cikkeket írt és fordított finn nyelvről.
A diploma megszerzése után ventspilsi és más lett iskolákban tanított. Később a ventspilsi zeneiskolában végzett tanulmányait, majd hegedűt és zongorát tanított a talsi zeneiskolában, és a talsi evangélikus templom kórusát vezényelte. Továbbra is közreműködött a Līvli kiadványokban, és részt vett lív oktatási anyagok fejlesztésében.
Livóniai újjászületés és a Kāndla Grīva képzett énekesnő volt, erős hanggal, és 1939-ben szólóelőadást adott a Mazirbe-i Livoniai Népház megnyitóján. Ez a népház a finn, észt, és magyar rokon népek támogatásával jött létre, és a ház falán erre ma is tábla emlékeztet
Az 1960-as években segített összeállítani egy kézzel írott eszperantó-lett-lív szótárt, és segített Andrejs Krūmiņš lett zeneszerzőnek a lív népdallamok felvételében. 1966-ban szerepelt az észt dokumentumfilmben, a Livoniai partvidéken (észtül: Liivi rannal), amely a lív életet dokumentálta a livoniai (kurzemei) partvidéken.
1972-ben társalapítója volt a ventspilsi "Kāndla" líviai folklóregyüttesnek, és művészeti vezetőjeként is tevékenykedett. Egészségügyi nehézségei és utolsó éveiben romló hallása ellenére haláláig aktív tagja maradt az együttesnek.Šuvcāne, B. (2002). *Ibid.*, p. 90.
Magánélete 1956-ban feleségül ment Paulis Grīvahoz, a dundagai születésű férfihoz, aki a szibériai deportálásból tért vissza. Házasságuk rövid életű volt, mivel a férfi nem sokkal később meghalt.
Grīva 35 éves levelezést folytatott Lauri Kettunen (1928–1963) nyelvésszel, amely fennmaradt. 1984-ben halt meg Ventspilsben, és a Sīkrags temetőben nyugszik.
Örökség Hilda Grīva a 20. század egyik legjelentősebb lív kulturális alakjának számít. Felvételeit és szóbeli közreműködéseit a Lett Folklór Digitális Archívuma őrzi.
A lív közösség és a kulturális élet csak az 1970-es években folytatta tevékenységét a szovjet korszakban. Emma Ērenštreite javaslatára ugyanis 1972-ben hozták létre a rigai Livlist (első karmester Dzidra Kļaviņa) és a Ventspilsi Kāndla (Hilda Grīva) lív néprajzi együtteseket. Ezekkel a céljuk a lív nyelv és zenei kultúra védelme és fejlesztése volt.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Hilda Grīva tudományos expedíciókon keresztüli hozzájárulásai a Lett Népművészet Digitális Archívumában rögzítve. Az észt nyelvű Finnugor Nyelvek Tanszékének kutatása a lív örökségről és Hilda Grīvaról.
Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Lívek Kategória:Lett énekesek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Zenepedagógusok