A csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum) a zellerfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, gyomtársulásokban növő, ehető növényfaj. Népi elnevezései: bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya, bóbiska, trombujka, gusbót, mihálka, mihóka, pisojka, turbolyka.
Megjelenése A csemegebaraboly 80-120 cm magas, lágyszárú, egy- vagy kétéves növény. Gyökere répaszerűen megvastagodott, tövén 1-3 cm átmérőjű gömbölyű gumóval. Szára egyenes, a felső részén elágazó; felületén kisebb vörösbarna foltokkal, az első részén merev, ritkás szőrökkel. Váltakozó állású, háromszögletű levelei háromszorosan vagy négyszeresen szárnyaltak, a feljebb elhelyezkedő levelek szálasak, a levélgerinc fonákán elálló szőrök találhatóak.
Virágzata összetett ernyő, melyen a gallérkák kopaszak. Az elsődleges ernyőn nincsenek fellevelek, a másodlagos ernyőkön 3-5 (-7) különböző méretű, keskeny tojásdad, hosszúkásan csúcsos fellevél található. A virág fehér, kicsi (átmérője 6 mm-nél kisebb), a külső szirmok gyakran nagyobbak. Csészelevele nincs. A porzók száma öt, a két bibe fuzionált.
Termése 4-6 mm hosszú, kissé keskenyedő, de nem csőrös végű ikerkaszat, melynek a hátán, éretten alig kitapintható, lapos bordák helyezkednek el.
Hasonló fajok Az erősen mérgező foltos bürökkel téveszthető össze, amelynek szára és levélfonákja kopasz, szára erősebben foltos, karógyökere nem gumós. A bürök termése gömbölyű, felületén erősen kiálló, kemény, hullámos élű bordákkal. A bürök kellemetlen, egérvizelet szagú, a csemegebaraboly fűszeres illatú.
Elterjedése Eurázsiában őshonos, a Pireneusoktól a Kaukázusig és Nyugat-Szibériáig. Magyarországon országszerte elterjedt faj.
Életmódja Útmenti és ártéri gyomtársulások, erdőszélek, parlagok, vasúti töltések, bolygatott élőhelyek lakója.
Jelentősége Gumója ehető, nyersen és főzve is. Leveleiből saláta készíthető. Felhasználása csak gyakorlott növényismerőnek ajánlott, mert könnyen összetéveszthető a mérgező foltos bürökkel.
A csemegebaraboly gyűjtéséről, fogyasztásáról a 16. század végétől vannak adatok. Főként a gyerekek ették a gumóját, ritkábban a levelét. Tavasszal szedték "amíg az ég meg nem zendül". A 19. század vége felé népszerűsége visszaesett, a 20. század közepére pedig kiszorult az étrendből. A népi gyógyászatban skorbut és hasmenés tüneteinek enyhítésére, fekélyek borogatására alkalmazták. A középkor folyamán Kelet- és Közép-Európában termesztették is. Rogerius mester a tatárjárás idején írt beszámolójában az elpusztított falvak kertjeinek növényei között a barabolyt is említi. 18. századi források szerint a piacokon is árulták. A 19. század közepétől művelése szórványos, a 20. század közepre teljesen felhagytak vele. A 16. századtól kezdve szerepel magyar nyelvű szakácskönyvekben, főként az erdélyi gasztronómiában.
Források csemege baraboly Ehető vadnövényeink Bulbous Chervil NatureGate Csemegebaraboly Erdőkóstoló A csemege baraboly (Chaerophyllum bulbosum) etnobotanikai és kultúrtörténeti jelentősége a Kárpát-medencében KITAIBELIA, 29 (2). pp. 141-159. Chaerophyllum bulbosum GBIF
Kategória:Magyarországon őshonos növények Kategória:Zellerfélék Kategória:Növényfajok