LaVern Baker, amerikai amerikai rhythm and blues énekesnő volt. Számos slágere szerepelt a popslágerlistákon az 1950-es, -60-as években. Legsikeresebb lemezei a „Tweedle Dee” (1955), a „Jim Dandy” (1956) és az „I Cried a Tear” (1958) voltak.
Pályafutása Delores Baker egy chicagói gospelkórusban kezdett énekelni. Tizenhétévesen egy chicagói éjszakai klubba költözött, ahol „Little Miss Sharecropper” néven énekelt, aztán pedig egy detroiti éjszakai klubban. A Little Miss név Mildred Jormanre utalt, aki az 1940-es évek eleje óta lépett fel Chicagóban, és akinek a „So Long” című főcímdalát Baker szintén énekelte.
Detroitban a tapasztalt dzsesszzenekar-vezető, Fletcher Henderson fedezte fel Bakent, aki lemezszerződést is szerzett neki az Okeh Recordsnál, és Willmette Warddal megírta neki az „I’m in a Crying Mood” című dalt.Todd Rhodes zenekarával felvette első kislemezeit, de ezek a lemezek még teljesen észrevétlenek maradtak. Delores Evans ettől kezdve „LaVern Bakernek” nevezte magát.
1954-ben lemezszerződést kapott az Atlantic Recordstól. A menedzsere, Al Green volt, aki Baker későbbi rhythm and blues felvételein is közreműködött, egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig.
Az egyik ilyen dal, a klasszikussá vált „Tweedlee Dee” volt, amely később Georgia Gibbs nagy slágere lett. Baker kártérítést követelt Gibbs lemezkiadójától szellemi tulajdonlopás miatt. (Ez a lopás nem a dalszerző jogdíjaihoz kapcsolódott, hanem a hangszereléshez, amelyet hangjegyről hangjegyre lemásoltak.) A per Baker és Atlantic Records ellen döntött. A „Tweedlee Dee" a 14. helyet érte el a popslágerlistákon, és a 4. helyet az R&B listákon.
1956-tól kezdve Baker kislemezei rendszeresen felkerültek a popslágerlistákra. Szerepelt az 1956-os Rock, Rock, Rock című musicalben a „Tra La La” című dallal. Albumai nem fogytak különösebben jól, az egyetlen említésre méltó albuma az 1958-as LaVern Baker Sings Bessie Smith volt, amelyen Baker Bessie Smith klasszikus dalokat ad elő.
A Leiber/Stoller zeneszerző-producer párossal való együttműködése révén utolsó jelentős kislemeze a „See See Rider” volt 1962-ben. Japánba költözött. 1969-ben tüdőgyulladás akadályozta meg a show-bizniszbeli karrierjét. Később a Fülöp-szigetekre költözött és férjével élt és egy éjszakai klubot vezetett.
Csak 1988-ban tért vissza New Yorkba – az Atlantic 40. évfordulójára. Ruth Brown utódjaként szerepret a „Black and Blue” című Broadway-musicalben. 1991-ben beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. Bár 1995-ben cukorbetegsége miatt mindkét lábát térd alatt amputálni kellett, továbbra is fellépett – most már kerekesszékhez kötve.
1997. március 10-én szívelégtelenségben meghalt egy New York-i kórházban.
Pályafutása
Albumok La Vern (1956) La Vern Baker (1957) Rock And Roll With La Vern (1957) LaVern Baker Sings Bessie Smith (1958) Blues Ballads (1959) Precious Memories (1959) Saved (1961) See See Rider (1962) I'm Gonna Get You (1966) Let Me Belong To You (1970) Woke Up This Morning (1992) Másokkal 1963: The Best of LaVern Baker 1971: Her Greatest Recordings 1984: Real Gone Gal 1987: I’m Gonna Get You (& Jackie Wilson) 1989: Hits and Rarities 1991: Soul on Fire 1993: Blues Side of Rock’n’Roll 1993: LaVern Baker 2006: Wild Wild Women & Ruth Brown) 2007: The Platinum Collection 2008: Rock’n’Roll Legend 2009: Bop Ting a Ling 2010: Her Greatest Hits
Díjak 1991: Rock and Roll Hall of Fame
Jegyzetek
Források http://www.soulwalking.co.uk/LaVerne%20Baker.html https://www.allmusic.com/artist/lavern-baker-mn0000778344#biography American Historical Recordings https://rockhall.com/inductees/lavern-baker/ https://www.discogs.com/de/artist/405735-LaVern-Baker?srsltid=AfmBOooXQO1XC2CyqsN-XxaNW8iqh2VhI6mf_zhod1ZfES02paFR5oJ5
Kategória:Amerikai énekesnők Kategória:Chicagóiak Kategória:1929-ben született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek