A drezdai Zwinger () egy kert-, múzeum- és kastélykomplexum a szász főváros, Drezda történelmi belvárosában. Tervezője Matthäus Daniel Pöppelmann építész, míg a szobrászati munkák többsége Balthasar Permoser nevéhez köthető. A Zwinger a barokk stílus egyik legjelentősebb a német és egyetemes alkotásának számít, és a Frauenkirche mellett Drezda leghíresebb barokk építészeti emléke.
A „zwinger” elnevezés a középkorban a külső és a belső várfalak közötti erődítményrészre használt elnevezésre vezethető vissza, bár a Zwinger az építés kezdetén már nem rendelkezett az elnevezésnek megfelelő funkcióval. Itt, a volt szorítómű helyén építtette ki 1549-ben Móric szász választófejedelem a kertjét.
A jelenlegi Zwinger kialakítása 1709-ben kezdődött mint orangerie és kert, valamint mint reprezentatív fesztiválterület. Gazdagon díszített pavilonjai és a balusztrádokkal, figurákkal és vázákkal szegélyezett galériák az Erős Ágost szász választófejedelem és választott lengyel király uralkodása idején tapasztalt pompáról tanúskodnak. A választófejedelem eredeti elképzelése szerint a Zwinger egy új kastély előudvara lett volna, amely az Elba folyóig nyúló területet foglalta volna el, ezért amikor az építkezést 1728-ban befejezték, a szorítómű az Elba felőli oldalon beépítetlen maradt, és ideiglenesen fallal zárták le. Az új kastély terveit Erős Ágost halála után elvetették, és a barokk korszakból való kilépéssel kezdetben elvesztette jelentőségét. Csak több mint egy évszázaddal később fejezte be Gottfried Semper építész az Elba felőli oldalát a később róla elnevezett Semper Galériával. Az 1855-ben megnyitott galéria a 19. század egyik legfontosabb német múzeumi projektje volt, amely lehetővé tette a Zwinger múzeumi komplexumként való hasznosításának kiterjesztését. Drezda 1945. február 13-i és 14-i bombázása súlyosan érintette az épületegyüttest, és nagymértékű pusztulást okozott benne. Az 1950-es és 1960-as évekbeli újjáépítés óta a Gemäldegalerie Alte Meister (Régi mesterek képtára), a Drezdai Porcelángyűjtemény (Dresdener Porzellansammlung) és a Mathematisch-Physikalischer Salon (Matematikai-fizikai szalon) nyílt meg a nagyközönség előtt. Az eredeti rendeltetés szerinti használata, mint orangerie, kert és reprezentatív fesztiválterület háttérbe szorult; ez utóbbit továbbra is ápolják zenei és színházi rendezvények előadásával. Az épület Németország újraegyesítése után, 1991 óta folyamatos felújítás alatt áll. A 222 millió eurós összköltségűre becsült teljes körű restaurálás 2025 októberében zárult le a felújított udvar átadásával.
A mintegy 1,4 hektár nagyságú tágas, szimmetrikus, és pompásan díszített belső udvar a komplexum központja, ezt gazdagon díszített pavilonok és fedett galériák veszik körül, amelyeket összesen 698 szobor, 17 szökőkút, 1,2 kilométernyi balusztrád, valamint 15 000 négyzetméter homlokzatfelület díszít. Saját műhely gondoskodik a kőből készült műalkotások pótlásáról, valamint állandó karbantartásáról és megóvásáról.
Fekvése bélyegkép|A Zwinger látképe Drezda történelmi központjábanA Zwinger nem messze az Elbától, annak déli, bal partján található, és a Drezda történelmi városközpontjához tartozó Belső Óváros északnyugati szélén helyezkedik el. Más ismert látnivalók, köztük a Királyi Palota és a Semperoper közvetlen közelében található. Északkeletre a Színház tér, délkeletre a Sophienstraße, délre a Postplatz, délnyugatra az Ostra-Allee és északnyugatra az Am Zwingerteich utca veszi körül a területét. A szomszédos épületek nyugaton a Haus der Dresdner Kaufmannschaft, délnyugaton a Schauspielhaus, délen a Haus am Zwinger, délkeleten a Taschenbergpalais, keleten a palota nyugati szárnya a világhírű Grünes Gewölbe kincstárával, északkeleten az Altstädtische Hauptwache, északon a Semperoper és északnyugaton az egykori istálló. Látótávolságon belül található a katolikus Szentháromság-székesegyház és az Olasz Falu a Színház téren, a Wilsdruffer Kubus a Postplatzon és a Hercegnő kertje a nyugati oldalon található egykori orangerie épületének maradványaival.
Története bélyegkép|Drezda 1519 körül. A kép bl felső sarkában látható a Weißeritz mocsaras torkolata, a mai épületegyüttes helyszíne.
Előzmények A Zwinger név a középkori német nyelvben használt általános kifejezésre vezethető vissza, amely a külső és belső védőfalak közötti erődítményrészt, vagyis a „külső udvart” jelentette. Régészeti leletek tanúsága szerint az első városfal építése a 12. század utolsó negyedében történt. Egy 1216-os dokumentumban szereplő civitas bejegyzés arra utal, hogy abban az időben már létezett egy zárt erődítménygyűrű Drezda körül. 1427-ben, a huszita háborúk idején megkezdődtek a város védelmi rendszerének megerősítésére irányuló munkálatok, és egy második, külső fal építésével tovább javították azt. Ezek a fejlesztések a Wilsdruffer Tor kapu közelében kezdődtek. A régi vizesárok lépésről lépésre feltöltésre és áthelyezésre került. A két fal közötti területet általában Zwingernek nevezték, és a kastély közelében a drezdai királyi udvar kertként használta. Az úgynevezett Zwingergarten helye abból az időszakból csak pontatlanul ismert, a város nyugati oldalán található erődítmények között helyezkedhetett el.Otto Richter: Verfassungsgeschichte der Stadt Dresden. Volume One. Dresden 1885, p. 8–9 Területe a későbbi erődítmény-fejlesztések eredményeként helyenként változott, és a különböző térképeken eltérően ábrázolják.
Ez a királyi Zwingergarten, az udvart ellátó kert, még mindig betöltötte egyik funkcióját, amint azt a neve is jelzi, mint keskeny védelmi terület a külső és belső védőfalak között. Ez már nem volt így, amikor a 18. század elején megkezdődtek a mai Zwinger-palota építési munkálatai, de a név átkerült az új épületre. A barokk drezdai Zwinger épületének délnyugati részei, beleértve a Kronentor kaput is, a mai napig látható külső védőfal részeken állnak, de a belső falnak már nyoma sincs.
Az erődítések kiépítése A mai komplexum területe egészen a 16. századig a város erődítményein kívül helyezkedett el. Közelében folyt a ma már nem létező Weißeritz folyó egy régi szakasza, amely az Óvárnál ömlött az Elba folyóba. 1569-től a Firenze környékéről származó Rochus Quirin Graf von Lynar építőmester jelentős átalakítási és új építési munkálatokat végeztetett Ágost választófejedelem megbízásából a régi vár nyugati oldalán lévő erődítményeken. 1570 tavaszán a Weißeritz súlyos árvízkárokat okozott egy töltésnél, ami rövid időre megakadályozta az építkezést. A folyók összefolyásánál szükséges töltések építése komoly kihívást jelentett, emiatt 1572-ben az erődítmények melletti újjáépítési munkálatok ideiglenesen leálltak. Ennek során kiderült, hogy előnyös lenne áthelyezni a Weißeritz medrét, amely itt torkollott az Elbába. Ennek eredményeképpen Lynar 1573-ig átalakította terveit, és a folyómederben végzett munkálatokat, valamint egy további bástya építését javasolta. A Luna-bástya a vár nyugati oldalán épült meg. A későbbi barokk stílusú Zwinger-épület ennek a helyén épült fel. Lynar a szükséges terepmunkák irányítását Paul Buchner és Andreas Hesse építőmesterre bízta. Az általa 1574-ben készített famodell később bekerült a Grünes Gewölbe gyűjteményébe.
Az első kert Móricz szász választófejedelem tette meg az első lépéseket egy látványos kert kialakítása felé, amikor 1549-ben megbízta Nicolaus Fuchs udvari kertészt, hogy a prágai palotakert mintájára hozzon létre neki is egyet. A választófejedelmet bátyja és utódja, Ágost feleségével, Dániai Annával együtt a szász kertészet megalapítójának tekintik. Kertészeti ismeretei többek között abban a rendeletében dokumentálódnak, hogy „...a Jákob kórház melletti tóból a vesten Bau (azaz a drezdai erődítmények) kertjeibe iszapot és jó földet kell hozni, hogy a Zwinger-kert és a Baumgarten talaját javítsák.”
Móric utódai, I. Keresztély és II. Keresztély választófejedelem elősegítették a bástyákon lévő kertek fejlesztését, és a Zwinger-kertben új utakat és kőburkolattal ellátott ágyásokat alakíttattak ki. Az udvar nagy érdeklődése a kertészet iránt II. János György uralkodása alatt elősegítette a gyümölcsfajták széles választékának termesztését. Egy korabeli krónikás feljegyezte: „...az úgynevezett Zwinger-kertben is, amely a választófejedelmi rezidencia palotája mögött, az erődítményeken belül található, sokféle gyümölcsfa található, némelyiknek a törzse teljes embervastagságú, amelyek csodálatos és bőséges gyümölcsöt teremnek.” bélyegkép|A Zwinger fából készült elődje (1709) bélyegkép|1719-ben, II. Frigyes Ágost esküvőjén
A Zwinger építése Erős Ágost uralma alatt bélyegkép|Drezda városának 1750-es alaprajza a Lynar által a Zwingerben létrehozott erődítményekkel (a bal oldali városrész legfelső részén) Erős Ágost választófejedelem uralmát Drezda városának intenzív építészeti fejlődése jellemezte. Uralkodásának kezdetén, 1694-ben Drezda épületeit a fachwerkes faépítészet jellemezte. Az 1687 és 1689 között tett korábbi európai lovagi körútja már számos benyomást hagyott benne, és arra ösztönözte, hogy városát a nagy franciaországi és itáliai mintákhoz igazodva új építészeti arculattal lássa el. Nagymértékben támaszkodott a francia és olasz szakemberek művészeti és tervezői befolyására. Egyik legfontosabb eredménye a városkép átalakítása volt, tekintélyes kőépületekkel és nagyvonalúan tervezett kertekkel. Az 1701-es palotatűz megerősítette a rezidencia és az akkor 30 000 lakosú város bővítésére irányuló törekvéseit. Ágost nagy figyelmet fordított a Zwinger-projektre, köszönhetően az utazásai során szerzett tapasztalatainak.
A konkrét kezdeti megfontolások már 1701-ben az „első terv” néven ismert tervhez vezettek, amely egy új, kertekkel és udvarokkal rendelkező palotát álmodott meg. A régi orangerie elavultnak tűnt, és már nem felelt meg az elvárásoknak. Bizonyos hatással lehettek a választófejedelem hajlamaira azok a benyomások, amelyeket gyermekkorában az udvari „vígjátékokból” szerzett, amelyekben kertész szolgájaként szerepelt. A legrégebbi fennmaradt tervet Marcus Conrad Dietze udvari építész készítette. Ez az egykori erődítmény egyik régi bástyájánál („zur scharfen Ecke”) építészetileg kialakított pihenőkertet (Lustgarten) írt le. Gurlitt művészettörténész a régi bástya területén a z uralkosó szándékait úgy írta le, hogy „egy díszudvar létrehozása” volt a cél, amelyet ünnepélyek rendezésére is lehetett használni.
A barokk Zwinger építéstörténete 1709-ben kezdődött, amikor Erős Ágost megbízást adott egy félköríves, faépületekkel szegélyezett vásártér építésére a palotától nyugatra, a mai Színház tér területén. Ez az impozáns, de időjárásálló faszerkezet 1714-ig állt a helyén, és megelőlegezte a későbbi Zwinger funkcióját.
A boltíves galériák, a Nymphenbad és a későbbi Matematikai-fizikai Szalon épületszárnyának munkálatai 1711-ben kezdődtek. Matthäus Daniel Pöppelmann építőmestert és Balthasar Permoser szobrászt bízták meg ezzel az igényes munkával. Permoser mellett olyan tapasztalt szobrászok dolgoztak, mint Johann Benjamin Thomae, Paul Heermann, Johann Christian Kirchner, Johann Matthäus Oberschall és a zittaui Johann Joachim Kretzschmar.
Pöppelmann a Zwinger-épület megvalósításának előkészítése során és a megvalósítás alatt több európai várost is meglátogatott, hogy a projekthez kapcsolódó inspirációkat és összehasonlító benyomásokat gyűjtsön saját építészeti tanulmányaihoz. Megbízója költségén 1710-ben Prágán, Bécsen és Firenzén keresztül Rómába és Nápolyba utazott. A választófejedelem 1710. január 4-én elrendelte, hogy „...Pöppelmann építőmester utólag Bécsbe és Rómába menjen, hogy megnézze mind a paloták, mind a kertek építésének jelenlegi módját ...”.