A Jak–18T (cirill betűkkel: Як-18Т) szovjet gyártmányú többcélú és könnyű utasszállító repülőgép, amelyet a Jakovlev tervezőiroda fejlesztett ki az 1960-as évek második felében. A repülőgép teljes körűen műrepülhető is. Az Aeroflot a pilóták kiképzésére is használta. Mind a Szovjetunióban, mind külföldön népszerű sport- és túrarepülőgép volt. Sorozatgyártása a Szmolenszki Repülőgépgyárban (SzmAZ) folyt, a típusból több mint 750 darab készült.
Története A repülőgép tervezése 1964-ben kezdődött a Jakovlev tervezőirodában. A tervezést az iroda könnyűmotoros repülőgépek tervezésére a Moszkvai Repülési Intézetben (MAI) frissen végzett fiatal mérnökökből 1964-ben megalakult csoportja végezte, akiknek az első munkája előzőleg a Jak–18P műrepülőgép továbbfejlesztéseként létrehozott Jak–18PM volt. A tervezőcsoport ezután egy négyüléses könnyű repülőgép tervein kezdett el dolgozni. Ez a Jak–18PM fő részegységein alapult volna, a négyfős kabin miatt jelentősen módosított törzzsel. A gép iránt a katonai vezetés nem mutatott érdeklődést. Az Aeroflotnak azonban az utasszállítók pilótáinak kiképzésére használt Jak–18A repülőgépek elavulása miatt szüksége volt egy új kiképző repülőgépre, így a gép fejlesztése oktató és gyakorló repülőgépként folytatódott a polgári légiközlekedés számára. Az előzetes tervek ismeretében a repülőgép kifejlesztését megrendelte a Polgári Légiközlekedési Minisztérium. A repülőgép ugyan a Jak–18T típusjelzést kapta, a Jak–18-as családdal azonban kevés kapcsolata volt, ténylegesen egy teljesen új, önálló konstrukcióról volt szó. A tervezés során elvetették a rácsszerkezetű törzs alkalmazását, a Jak–18T félhéj szerkezetű törzset kapott.
A fejlesztés során felmerültek aerodinamikai problémák is, különösen az iránystabilitás terén. Ennek javítására megnövelték a függőleges vezérsík felületét, és jellegzetes gerincet alakítottak ki a törzs felső részén. Emellett több kisebb konstrukciós módosításra is sor került, például a motor légbeömlőjének áttervezésére és az antennaelrendezés változtatására.
Az éppen, hogy csak elkészült és még be sem repült prototípust bemutatták az 1967 májusában kezdődött 27. Nemzetközi Légi- és Űrszalonon Le Bourget-ban. Sorozatgyártása 1973-ban indult el a szmolenszki 475. sz. repülőgépgyárban (napjainkban Szmolenszki Repülőgépgyár), ahol a gyártás 1983-as beszüntetéséig 536 darabot építettek. 1974-ben készült egy mentőrepülőgép változat is, amelyben a pilótán kívül egy hordágy és egy kísérő (ápoló vagy orvos) kapott helyet, de sorozatgyártásba végül nem került. Ugyancsak készült úszótalpas és a sítalpas futóművel felszerelt változat, de sem kerültek sorozatgyártásba. Az elkészült repülőgépek túlnyomó többsége a polgári légiközlekedés repülőiskoláiba került. A DOSZAAF repülőklubjai közül csupán az ivanovói repülőklub kapott 10 darabot.
A polgári légiközlekedési repülőiskolákban szolgáló Jak–18T repülőgépeket a Polgári Légiközlekedési Minisztérium utasítására 1988-ban selejtezték, annak ellenére, hogy nem állt rendelkezésre semmilyen váltótípus. A kivont repülőgépeket elkezdték szétbontani, de a repülőklubos és repülésbarátok közbenjárására lehetővé tették, hogy a selejtezett repülőgépeket megvásárolhassák. Így vált a Jak–18T a Szovjetunió első elterjedt könnyű többcélú repülőgépévé.
A Szovjetunió felbomlását követően a Jak–18T gyártása megszűnt, azonban a típus iránti igény a 2000-es évektől ismét megjelent, elsősorban a polgári repülés és a pilótaképzés területén. Ennek hatására a gyártást a Szmolenszki Repülőgépgyár 193-ban felújította, korszerűsített változatok formájában. Az újjáélesztett gyártás során a típus modernizált fedélzeti berendezéseket, korszerű avionikát és részben átdolgozott rendszereket kapott, miközben alapvető konstrukcióját megőrizte.
A típus továbbfejlesztését és gyártását később a Tyehnoavia vállalat vette át, amely nagyrészt a Szmolenszki Repülőgépgyár egykori munkatársaiból jött létre, így közvetlen szakmai folytonosságot képviselt az eredeti gyártóval. A vállalat a Jak–18T konstrukciójára építve több korszerűsített változatot is kidolgozott. Ezek közül az egyik legismertebb az SZM–94 típusjelű változat, amely a Jak–18T továbbfejlesztett, modernizált változatának tekinthető. Az ilyen változatok elsősorban korszerűbb avionikával, módosított rendszerekkel és a mai üzemeltetési igényekhez igazított kialakítással készültek.
Az új gyártású és továbbfejlesztett példányok elsősorban repülőiskolák, repülőklubok és magánüzemeltetők számára készültek, és a típus továbbra is alkalmasnak bizonyult alap- és haladó kiképzési feladatokra, valamint könnyű szállító és általános célú repülésekre. A gyártás újraindítása és a továbbfejlesztések hozzájárultak ahhoz, hogy a Jak–18T több évtizeddel az első repülése után is aktív szolgálatban maradjon.
Műszaki jellemzői A Jak–18T követi a Jak–18PM aerodinamikai elrendezését, és számos berendezése megegyezik, beleértve a motort is. A sárkányszerkezet azonban teljesen új, félhéjszerkezetű konstrukció. A sárkányszerkezet elemeit döntően szegecskötéssel építették össze, a farokrészen azonban ragasztott kötést alkalmaztak a hosszmerevítők és a héjlemez között.
A kétfőtartós szárny a centroplánból és a két külső szárnyrészből áll. A szárnyrészek főtartói egy-egy füles kötőelemmel csatlakozik a törzs centroplán részéhez, mindegyik csatlakozásnál négy-négy csapszeg biztosítja a rögzítést. A centroplán, amelyhez a főfutók is csatlakoznak, egybe van építve a törzzsel, szélessége a két szárnycsatlakozás között 3,6 m. A szárnyon lévő csűrők, valamint a vezérsíkok és a kormányfelületek könnyűfém szerkezetűek és vászonborításúak.
Típusváltozatok
Jak–18T (alapváltozat) – Négyüléses, alsószárnyas kiképző- és könnyű szállító repülőgép, amelyet a szmolenszki 475. számú repülőgépgyár gyártott 1973 és 1982 között. A korai példányokat 300 LE teljesítményű Ivcsenko AI–14RF csillagmotor hajtotta, amelyet később a 360 LE-s Vedenyejev M–14P váltott fel. A típust elsősorban a szovjet polgári repülés pilótaképzésében alkalmazták, de repülőklubokban és műrepülő kiképzésre is használták. Jak–18T (felújított gyártású változatok) – A 2000-es évektől a Szmolenszki Repülőgépgyár újraindította a típus gyártását korszerűsített kivitelben. Ezek a változatok modern avionikával és korszerű fedélzeti rendszerekkel készültek, miközben az alapvető szerkezeti kialakítás változatlan maradt. Jak–18TM Jak–18T (36-os gyártási sorozat) Jak–18SZT SZM–94 SZM–2000
Források Yefim Gornon, Dmitry Komissarov, sergey Komissarov: OKB Yakovlev – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland Publishing, 2005, , pp. 276–278. Udalov, Konsztantyin Gennagyjevics: „Teska” gyerzsit marku. O mnogocelovom szamoljotye Jak-18T, in: Krija Rogyini, 2001/1, pp. 7–10.
Kategória:Jakovlev utasszállító repülőgépek