Sárközy Miklós (Pécs, 1976. február 3. –) iranista, történész, egyetemi oktató, perzsa tolmács, idegenvezető, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.
Életút 2001-ben történelem és iranisztika mesterfokú oklevelet szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán (Ókortörténeti Tanszék) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (Iranisztika Tanszék, Belső Ázsia Tanszék, Indológia Tanszék), 2008-ban pedig doktorált "Tabaristan fejedelemségeinek története a koraiszlám korban a mongol periódus előtt" című dolgozatával.
2006-tól a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója (jelenleg docensi fokozatban), de oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is. Fő kutatási területe a későókori–koraiszlámkori Irán, Közép-Ázsia politikai- és vallástörténelme, illetve a síita iszlám irányzat kérdései. Több magyar és külföldi tudományos társaság tagja. újperzsa, angol, német, orosz, olasz, francia, tádzsik, ógörög, latin, arab, óperzsa, középperzsa, pártus, szogd, és török nyelvtudással rendelkezik. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.
Több könyve mellett sok tanulmányt írt magyar és idegen nyelvű folyóiratokba.
Egyetemi munkája mellett tolmácsként és idegenvezetőként is dolgozik, illetve számos előadást tart a nagyközönségnek perzsa témákból.
Munkásságát Vámbéry–díjjal (2024), és Szenczi Molnár Albert–díjjal (2025) ismerték el.
Művei (válogatás) Anthologia Ismailitica Nizarica, Budapest (2016) Abu Bakr Mu?ammad b. Ja'far al-Narša?i: Bukhara története, Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta, Budapest (2021) The Early Nizari Ismailis and their Neighbouring Powers - Politics in the Caspian Provinces, London (2024)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1976-ban született személyek Kategória:Élő személyek