R. S. kontra Magyarország ügy

Az R. S. kontra Magyarország ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) 2019-ben hozott ítélete, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették az emberi jogok európai egyezménye 3. cikkét (kínzás, embertelen és megalázó bánásmód tilalma), amikor a rendőrség kényszerrel, a kérelmező akarata ellenére húgyhólyag-katéterezést alkalmazott bizonyítékszerzés céljából.

Az eset középpontjában egy 2010 márciusában történt rendőri intézkedés állt, amely során R. S.-t katéterrel vett vizeletmintaadásra kényszerítették, miközben négy rendőr lefogta. A beavatkozás célja az alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság megállapítása volt. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a katéteres eljárás megalázó bánásmódnak minősült, különösen azért, mert a vizeletminta erőszakos levétele nem volt szükségszerű, vérminta elégséges lett volna a cél eléréséhez.

Az ügy előzményei 2010. március 6-án R. S. verekedésbe keveredett egy püspökladányi szórakozóhely parkolójában. Éjjel három óra körül R. S. a barátnőjével a lakásuk előtt parkoló gépjárműbe ült, amelyet beindítottak, de azzal nem indultak el. A rendőrök igazoltatták a férfit, mert feltehetően ő is érintett volt a verekedésben. A hivatalos jelentések szerint R. S.-nél felmerült az alkoholos és kábítószeres befolyásoltság gyanúja, ezért légalkohol-vizsgálatot alkalmaztak volna, ám a férfi ezt megtagadta, ezért megbilincselték és előállították a helyi rendőrkapitányságra. A rendőri jelentés szerint a kérelmező agresszíven viselkedett, ezért lábbilincset is alkalmaztak vele szemben. Ezt követően orvosi ügyeletre vitték vér- és vizeletminta vétele céljából.

R. S. az orvost arról tájékoztatta, hogy nem tud vizeletet adni. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint a férfi zavartan és erőszakosan viselkedett, együttműködésre képtelen volt, ezért katéter alkalmazása vált szükségessé. A mintavételhez testi kényszert alkalmaztak: négy rendőr lefogta, miközben az orvos a katéterezést elvégezte és így vizeletmintát nyert. A katéterezést követően az orvos levágta a kérelmező felsőruházatát, vérmintát vett és jegyzőkönyvet készített a sérüléseiről.

Hazai eljárások R. S. 2010 márciusában panaszt tett a rendőrök ellen bántalmazás és kényszerített mintavétel miatt, mivel állítása szerint megverték, jogellenesen alkalmaztak lábbilincset és erőszakkal vettek tőle vér- és vizeletmintát. Az ügyészség a panaszt elutasította azzal az indokkal, hogy a tanúk vallomása alapján R. S. önkéntesen beleegyezett a mintavételbe, illetve a bántalmazásra nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték. A döntés ellen a felettes főügyészséghez fordult, de az helybenhagyta a döntést.Case of R.S. v. Hungary 14-15. bekezdés

A panaszos a Független Rendészeti Panasztestülethez is fordult, amely megállapította, hogy a lábbilincs alkalmazása és a kényszerített katéteres vizsgálat sértette a kérelmező testi épséghez, egészséghez, emberi méltósághoz és tisztességes eljáráshoz való jogát.A Független Rendészeti Panasztestület 384/2010. (VIII. 4.) számú állásfoglalása https://www.ajbh.hu/documents/10180/3883367/2010_384_anonim_piros.pdf/24fb7bea-7d9e-fc3f-245e-ee3ef40ff04e?version=1.0&t=1617891007492 A Panasztestület megállapításait az országos rendőrfőkapitány (ORFK) kivizsgálta, de az abban foglaltakat elutasította arra hivatkozva, hogy a beavatkozás szükséges volt, és azt a kérelmező korábban jóváhagyta.

Az ORFK döntése ellen R. S. keresetet nyújtott be, amelyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasított. A bíróság hangsúlyozta, hogy az ügyben a Panasztestület által beszerzett orvosszakértői vélemény szerint a katéterezés megítélésében nincs egységes orvosi álláspont: az invazív beavatkozásokhoz írásos beleegyezés szükséges, de a kórházi gyakorlat eltérő, és az eljárás bármikor megszakítható. A szakértő azt is kiemelte, hogy a vizeletvizsgálat nem megbízható módszer a kábítószer-használat kimutatására, szemben a vérvizsgálattal. A bíróság ennek ellenére megállapította, hogy az eljárás megfelelt a rendőrségi törvénynek, amely lehetővé teszi a rendőr számára, hogy a gépjárművezetőt légzés-, vér- és vizeletminta adására kötelezze. Ugyanakkor azt is jelezte, hogy az a kérdés, szükséges volt-e a katéterezéshez a kérelmező beleegyezése, és jogszerű volt-e annak akarata ellenére történő végrehajtása, nem képezte az eljárás tárgyát. A módszer kiválasztása az orvos, nem pedig a rendőr hatásköre – érvelt a bíróság. A tanúvallomások alapján a lábbilincs használatát nem tartotta bizonyítottnak.Case of R.S. v. Hungary 22-23. bekezdés

R. S. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben kifogásolta, hogy az ORFK nem folytatott le kellő bizonyítást, nem hallgatta meg őt személyesen, nem rendelt el orvosszakértői vizsgálatot a lábbilincselés bizonyítására, és téves következtetést vont le a beleegyezés kérdésében. Arra is hivatkozott, hogy az orvosi beavatkozás sem a rendőrségi törvény alapján nem volt kötelező, sem orvosilag nem volt indokolt vagy arányos. A Kúria 2014. március 25-én helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, annak indokolásával együtt.24-25. bekezdés

Az EJEB eljárása A kérelmező érvelése R. S. 2014 szeptemberében2014. szeptember 26.; 1. bekezdés fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához azt állítva, hogy a magyar hatóságok megsértették az emberi jogok európai egyezményének 3. és 8. cikkét. A 3. cikk tilalmazza a kínzást, valamint az embertelen vagy megalázó bánásmódot, míg a 8. cikk a magánélet tiszteletben tartásához való jogot biztosítja.4. bekezdés R. S. szerint a rendőrségi fellépés – beleértve a fizikai kényszert és a húgyhólyagkatéteres mintavételt – kínzás volt.46. bekezdés Állítása szerint egyáltalán nem adta beleegyezését a katéterezéshez, de még ha hozzájárulását adta is volna, azt visszavonhatta az egészségügyi törvény szerint, ahogyan ezt a hazai bíróságok is megállapították.47. bekezdés Szakvéleményekre hivatkozva előadta, hogy a katéterezés rendkívül kockázatos volt, illetve a kábítószer-fogyasztás megállapítására a vérmintavétel lehetett volna megbízható bizonyíték.

A kérelmező felrótta a hatóságoknak azt is, hogy a beavatkozás során megkötözték a lábát, és az ennek alátámasztására szolgáló bizonyítékokat nem vették figyelembe az eljárások során. A beavatkozást következtében a kérelmező megsérült, hetekig vért volt a vizeletében.48. bekezdés

A Kormány érvelése A Kormány szerint a kérelmező önként beleegyezett a katéterezéshez, együttműködő volt – csak a beavatkozás megkezdése után tanúsított ellenállást.52. bekezdés Álláspontjuk szerint az esetleges enyhe sérülések a kérelmező saját erőszakos viselkedéséből fakadtak, nem a beavatkozásból, így az arányosság nem sérült az intézkedés tekintetében.54. bekezdés

A Kormány azt is hangsúlyozta, hogy a katéterezés a magyar jog szerint megengedett eszköz, amely a közbiztonság és mások érdekeinek védelme érdekében elrendelhető volt.53. bekezdés Szerintük az esetleges megaláztatás annak lehetett köszönhető, hogy nem volt együttműködő, amit a tanúvallomások is alátámasztották.

A bíróság indokolása és döntése Az EJEB megállapította, hogy a kényszerkatéterezés végrehajtásának módja súlyos mértékű beavatkozást jelentett a kérelmező testi és lelki integritásába. Ez az intézkedés alkalmas volt a bizonytalanság, szorongás és stressz olyan fokú érzéseit kelteni a panaszosban, hogy az megalázó, lealacsonyító hatású. Összességében a Bíróság ezt embertelen és megalázó bánásmódnak, így az Egyezmény 3. cikkének megsértésének minősítette.72-73. bekezdés

A Bíróság kiemelte, hogy a húgyhólyag-katéterezés továbbá azért volt aggályos, mert nem volt bizonyítható, hogy a kérelmező valós és tájékozott beleegyezését adta az eljáráshoz, amely beleegyezést az egészségügyi törvény előírja. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az eljárás során nem létezett egységes hazai szabályozás a bizonyítékszerzés körében végrehajtott katéterezésről, az ebbe való beleegyezésről, illetve az önkényes vagy helytelen mintavételre vonatkozóan.63. bekezdés A kérelmező önkéntes, valódi és tájékozott beleegyezését erősen megkérdőjelezték azok a körülmények, hogy egyrészt alkoholos befolyásoltság alatt állt, másrészt a rendőri felügyelet alatti kiszolgáltatott helyzetben volt, ahol a hatóságoknak való teljes alárendeltség és a fizikai kontroll eleve korlátozhatta a szabad döntéshozatalt.65. bekezdés A Bíróság kiemelte, hogy a beavatkozást fizikai erőszakkal hajtották végre, miközben a kérelmező tiltakozott és ellenállt, illetve az orvos nem szakította meg az eljárást, annak ellenére, hogy a kérelmező nem működött együtt.66. bekezdés

A Bíróság szerint nem volt bizonyítható, hogy orvosszakmai szempontból elengedhetetlen lett volna a vizeletminta katéteres levétele. Ellenkezőleg: megállapították, hogy a vérmintából is ki lehetett volna mutatni az alkoholos befolyásoltságot, a kábítószerre való teszteléshez pedig nem is volt megbízható módszer a vizeletvizsgálat.70. bekezdés A beavatkozás így aránytalan volt a célhoz képest, és más, kevésbé invazív módszer is elérhető lett volna.

A Bíróság a jogsértés miatti sérelmekért 9000 euró nem vagyoni kártérítést és 4080 euró költségtérítést ítélt meg a kérelmező számára.

Az ügy jelentősége A döntés jelentősnek számít az emberi méltóság, testi integritás és a rendőri beavatkozások jogszerűségének vizsgálatában. A Bíróság egyértelműen kimondta, hogy a kényszerkatéterezés – különösen a kérelmező együttműködésének hiányában, bilincsben, többszöri fizikai kényszerítéssel – olyan megalázó bánásmódnak minősül, amely sérti az Egyezmény 3. cikkét. Korábban ehhez hasonló döntés nem született.Anna Kertész: Hungary To Pay Compensation to HCLU Client Who Was Forcefully Catheterised. https://www.liberties.eu/en/stories/hungary-must-pay-compensation-to-hclu-client-forcefully-catheterized/17476

A döntés visszhangja a jogvédő szervezetek körében is erőteljes volt: a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és más szervezetek a döntést példaértékűnek tekintették, amely rámutat a hatósági gyakorlatokban rejlő visszásságokra, és előmozdíthatja az arányos és jogszerű rendőri fellépést biztosító jogfejlődést.https://tasz.hu/cikkek/magyarorszagnak-karteritest-kell-fizetnie-ugyfelunknek-akit-kateterezesre-kenyszeritettek/

A döntést a szakirodalomban több esetben is hivatkozták, például mikor a beleegyezés kétértelmű,Zoe L. Tongue and Lewis Graham: Y.P. v Russia: Sterilisation Without Consent, Article 3, and Weak Reproductive Rights at the ECtHR https://strasbourgobservers.com/2022/09/30/y-p-v-russia-sterilisation-without-consent-article-3-and-weak-reproductive-rights-at-the-ecthr/ vagy az emberi méltóság és az embertelen bánásmód kapcsolatával összefüggésben.Natasa Mavronicola: Torture, Inhumanity and Degradation under Article 3 of the ECHR. Absolute Rights and Absolute Wrongs 112. o. https://library.oapen.org/bitstream/handle/20.500.12657/62913/9781509903054.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Az R. S. kontra Magyarország ügy szorosan kapcsolódik az ún. Gubacsi-ügycsoporthoz, amely az Emberi Jogok Európai Bírósága által Magyarországgal szemben hozott, rendőri bántalmazásokkal kapcsolatos ítéleteket foglalja össze. Az Európa Tanács kiemelt figyelemmel kíséri ezen ügyek végrehajtását: 2019-ben javaslatot tett egy szakmai konferencia megszervezésére Magyarországon, amely a strasbourgi döntések érvényesítését és a rendőri bántalmazások megelőzését hivatott elősegíteni.Bencze Kata – Tallódi Zoltán: Magyar elnökség az európa tanács Miniszteri Bizottságában – felkészülés és prioritások. Fontes Iuris 6. évf. 4. sz. 41-47. o. https://real-j.mtak.hu/22106/1/681-467-PB.pdf

Jegyzetek

Források R.S. v. Hungary App no 65290/14. (ECtHR, 2 July 2019) https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-194233 Országos Rendőrfőkapitány 29000-105/486/ /2010. RP határozata https://www.police.hu/sites/default/files/orfk_00105.0486.2010_frp_384.2010.pdf

További információk Sárosi Péter: Húgycső-katéterezés rendőri kényszerrel. ataszjelenti 2010. október 22. (Hozzáférés: 2025. június 23.)