A New York-palota Budapest VII. kerületében, az Erzsébet körút 9–11. szám alatt álló, 1894-ben épült négyemeletes, historizáló stílusú palota, a Nagykörút egyik legjellegzetesebb, legimpozánsabb épülete. Eredetileg bérlakásokat is magában foglaló biztosítótársasági székháznak épült, 1945 után irodaházként funkcionált. 2006 óta luxusszálloda, 2020 óta Anantara New York Palace Budapest Hotel néven üzemel. Művelődéstörténeti jelentőségű a földszintjén található, az épülettel egyidős New York kávéház (1954 és 1989 közötti nevén Hungária kávéház), amely a 20. század első harmadában alakult irodalmi és művészeti asztaltársaságai, kávéházi szerkesztőségei révén vonult be a magyar kultúrhistóriába.
Története A jogi végzettségű Arányi Miksa 1882-től minisztériumi ösztöndíjjal Párizsban tanult tovább, emellett tudósításokat is küldött a francia fővárosból a hazai lapoknak. Törzshelyén, a Café de la Paix kávéházban ismeretséget kötött a New York Life Insurance Company amerikai biztosítótársaság igazgatójával. Hazatérésekor, 1884-ben megbízást kapott a cég magyarországi tevékenységének megszervezésére. Cégvezetőként, magyarországi képviselőként végül 1887. június 7-én New York Életbiztosító Társaság néven jegyeztette be a törvényszéken a biztosítótársaság budapesti fiókvállalatát, a Koronaherczeg (ma Petőfi Sándor) utca 20. szám alatti székhellyel. A cég 1891-ben pályázatot hirdetett egy bérlakásokkal kombinált reprezentatív székház felépítésére. A nyolc pályázat közül Hauszmann Alajos – Korb Flóris és Giergl Kálmán közreműködésével elkészült – terve nyerte el az ítészek tetszését. A generálkivitelezést Pucher József építőipari cégére bízták, de több, a korban nagy presztízsű szakiparos vehetett részt a munkálatokban (Hauszmann Sándor, Walla József és mások), ahogy a Ganz-, a Schlick- és a Zsolnay-gyárakat is bevonták a gépészeti és épületdíszítő elemek leszállításába. A külső és belső plasztikai, illetve felületdíszítő munkák kivitelezésében Senyei Károly, Köllő Miklós és Szabó Antal szobrászok, valamint Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc festők vettek részt. Az idők során nagyrészt elpusztult üvegfestmények Walther Gida műterméből kerültek ki.
A négyemeletes, historizáló stílusú palota, illetve a földszintjén helyet foglaló kávéház 1894. október 23-án nyílt meg. A kiírásnak megfelelően az épület fő funkciója irodaház volt, de az alapterület nagyobb részét foglalták el a bérlakások, a földszinten pedig a kávéház mellett több kisebb kiskereskedelmi üzlethelyiség is működött. A századfordulón irodalmi kávéházi státust elnyerő földszinti intézmény emblematikussá tette az épületet. 1937-ben gazdát cserélt az épület: az új tulajdonos csereügylet révén a vegyipari profillal is rendelkező Nova Közlekedési és Ipari Rt. lett. A cég vezetőségének tervei szerint luxusszállodává alakították volna át az épületet. 1945 után az épület korszerűsítésen esett át, csakhamar azonban a kávéházat bezárták, az épület pedig a Lapkiadó Vállalat irodaháza lett, afféle „sajtópalotaként” számos szerkesztőségnek adott otthont.
Az épületet az 1990-es rendszerváltást követően egy évtizeden keresztül nem tudta sem hasznosítani, sem értékesíteni a tulajdonos állam. A lehetőségek között felmerült irodaházként, butikáruházként, az eredetinek megfelelő vegyes használatú iroda- és lakóházként való hasznosítása, sőt, fontolóra vették az épület Nemzeti Színház céljaira való átalakítását is. Végül 2000-ben dőlt el szállodai célú átalakítása. Több sikertelen ajánlattétel után a tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. és az olaszországi ingatlanfejlesztő Boscolo-csoport között megindultak a tárgyalások. A felek az adásvételi szerződést végül 2000. november 14-én írták alá, amelynek tárgya a New York-palotán kívül kiterjedt az Erzsébet körút, Dohány és Osvát utcák által határolt épületegyüttesre is. A műemléki érték és arculat megőrzésére kötelezettséget vállaló befektető 8 milliárd forintot szánt a New York kávéház rekonstrukciójára, az ötcsillagos, 350 szobás luxusszálloda kialakítására, konferenciaközpont, apartmanlakások és mélygarázs építésére. Az eredeti tervek szerint a 2001 tavaszán megindult munkálatok első két üteme, a kávéház-rekonstrukció és a szállodaépítés 2002 végéig, a harmadik ütem, az egykori Athenaeum nyomda tömbjének átalakítása pedig 2004 végéig lezárult volna. Elsősorban az idegenforgalmi konjunktúra visszaesése és a budapesti szállodaépítési dömping miatti versenyhelyzet együttes hatására azonban a tervek menet közben megváltoztak – a befektető kevesebb, de igényesebb, exkluzívabb hotelszoba kialakítása mellett döntött –, a kivitelezés elhúzódott. Végül az eredeti költségvetés több mint kétszereséért a magyar főváros tizennegyedik – de a szobák árfekvését tekintve legdrágább – luxusszállodájaként, 14 ezer négyzetméternyi területen, két elnöki lakosztállyal és 105 szobával, 175 fő befogadására alkalmas konferenciaközponttal, illetve a földszinten az egykori pompát idéző New York kávéház próbaüzemével 2006. május 5-én nyílt meg Boscolo New York Palace Hotel néven. Az épület felújítását 2007-ben Europa Nostra medállal tüntették ki.
A Boscolo család vállalkozása időközben pénzügyi zavarba került, így az adósságok felvásárlásával 2016-ban a Värde Partners amerikai befektetési csoport kezébe kerültek az ingatlanok. A Boscolo csoport átalakítása után The Dedica Anthology Hotels márkanév alatt üzemeltették tovább a szállodákat. 2020 januárjában a Värde Partners továbbadta a portfóliót a francia Covivio csoport szálloda üzletágának, a Covivio Hotels Groupnak, akik a spanyol NH Hotels Groupot bízták meg a szállodák üzemeltetésével. Az NH Hotels 2020. június 1-jétől Anantara márkanévre nevezte át a szállodát.
A New York kávéház
Az épület átadása után két nappal, 1894. október 25-én nyílt meg a földszinten a pazar belső terű, négy szintre tagozódó, New York kávéház. Az étteremmel kombinált kávéház a New York-palota északnyugati földszintjének teljes egészét elfoglalta, vagyis az épület főbejáratától balra, a Dohány utca teljes hosszában húzódtak ablakai, de még a Miksa (ma Osvát) utcára is hét ablaka nézett. A belső tér kiképzése háromhajós volt. A Dohány utca felőli traktus, a tulajdonképpeni kávéház padlószintje kevéssel a kinti járdaszint felett húzódott. Ezt balusztrádos korlát választotta el a vele párhuzamos, tizennégy lépcsőfokkal mélyebben kialakított főhajótól, amelyet a pesti népnyelv Mélyvíznek nevezett el; itt helyezték el a biliárdtermet, amelynek mellékhajóit külön kártyaszobákra osztották. A Mélyvíz másik oldalán balusztrádos árkádívekkel eltagolva, a kávéházi szintnél magasabb, de a többi traktusnál keskenyebb karzat húzódott, ahova az éttermi vendégeket várták. A Miksa utca felőli részen két további játékszobát alakítottak ki – egyiket reneszánsz, másikat barokk stílusú falfestményekkel –, az Erzsébet körút felől pedig az empire stílusú női szálát, a Hölgytermet rendezték be. A márványfalakra több helyütt tükrök, bronzlámpák, bronz- és majolikadíszek kerültek, térelhatároló elemként az említett balusztrádokon kívül csavart oszlopos árkádíveket alkalmaztak. A helyiségek világítását villannyal oldották meg (21 elektromos ívlámpa, 810 izzólámpa), a padlóburkolat mindenhol márvány volt.
Az első bérlő, Steuer Sándor eredetileg a cigány- és katonamuzsikát adó zenés kávéházat előkelő, tehetős vendégeknek szánta, de csakhamar a főváros legnépszerűbb, tarka vendégseregletet befogadó találkozóhelye lett. Korabeli pesti anekdota szerint a megnyitó napján pesti bohémek – Molnár Ferenc vezetésével – a Dunába dobták a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen. Ez azonban városi legenda, Molnár ekkor még csak tizenhat éves volt; valószínűbb, hogy az 1927-es átalakításkor történhetett hasonló rituálé. A kávéház fennállásának százhuszadik évfordulóján, 2014-ben mindenesetre az író unokája, Sárközi Mátyás valóban behajította a kávéház kulcsait a Dunába. Irodalmi kávéházi rangját azonban csak akkor nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a New York vezetését. A legendás főpincér, Reisz Gyula ingyen „kutyanyelvet” (hosszúkás jegyzetpapírt) és itatóst is felszolgált az irodalmároknak. A kávéház tulajdonosai lexikonokat, alapkönyveket hozattak a kávéházba, előfizettek a legfontosabb hazai és külföldi lapokra, ezenfelül pedig a pincében hordószámra állt az antracéntinta.
balra|210px|thumb|A New York Kávéház 2006-ban
Hamarosan kialakultak az irodalmi és művészi asztaltársaságok. A kávéház fölött, az épület első emeletén volt az írók és újságírók Otthon Köre. A Pesti Napló asztalánál ült Bródy Sándor, Nagy Endre és Kemény Simon. A karzaton foglaltak helyet a későbbi nyugatosok Osvát Ernő, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Ignotus és Ady Endre vezetésével, de 1908-tól pár évig itt is szerkesztették a folyóiratot (később áttették törzshelyüket a Centrál kávéházba). Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes itt írták meg első zsengéiket. Az ún. veseasztalt ülték körbe a kor irodalomesztétái, kritikusai Szomaházy István vezetésével. A képzőművészek által „Nyehó”-nak hívott kávéházban járt össze 1907 után a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) Szinyei Merse Pál vezetésével, sőt, Herman Lipót vagy Szigethy István a New Yorkban is állították ki műveiket. Az 1910-es években a színházi és a filmes szakma is megtalálta a kávéházat: a New York asztaltársaságainak egyikéhez tartozott a később filmes világkarriert befutó Korda Sándor és Kertész Mihály, de komponált a New York asztalainál Kacsóh Pongrác és Huszka Jenő is. Itt indította el és szerkesztette Korda Sándor az első magyar moziújságot, a Pesti Mozit, amelybe Karinthy, Kosztolányi, Gábor Andor és Somlyó Zoltán is írt cikkeket. A közeli színházak társulatai itt tartották premier- és jubileumi bankettjeiket, de itt volt a nagy színész-asztaltársaság is Újházi Ede és Beöthy László „elnökletével”.
1913-ban a Harsányi fivérek átadták a kávéházat új bérlőknek, de az többször is gazdát cserélt, és az első világháborút követően irodalmi rangja is megkopott, a legtovább a képzőművészek maradtak hűek a New Yorkhoz.
1920-ban Tarján Vilmos vette át az üzemeltetést, akinek vezetése alatt október 8-án nyílt meg a megújult New York. A Mélyvízben, a biliárdasztalok helyén az arisztokráciát vonzó éttermet, hátul pedig bárt alakítottak ki, és a kávéház a fővárosi éjszakai élet egyik központjává vált. A helyiséget még fényűzőbbé alakíttatta, a bárba csak estélyiben volt szabad belépni. Tarján bérelte a közeli Royal Orfeumot is, és az ő nevéhez fűződik a legelső budapesti eszpresszó megnyitása (a Royal szálló földszintjén, 1926). Tarján az üzlet fellendítése érdekében nem idegenkedett a meglepő reklámfogásoktól sem: egy alkalommal egy Pesten vendégszereplő revü fókaidomárját rávette, hogy reggelijét fókája társaságában költse el a New York kávéház ablakában. Az étteremben Berkes Béla cigányzenekara szolgáltatta a muzsikát, a bárban magyar és külföldi dizőzök léptek fel. Tarján 1925-ben egy hónapra szerződtette az afroamerikai Eddy South dzsessz-zenekarát. A rendőrséget kellett kivezényelni a New Yorknál kialakult tolongáshoz, akkora érdeklődést keltett a pestiek körében az új attrakció.