Az üzleti folyamat, üzleti módszer vagy üzleti funkció egymással összefüggő, strukturált tevékenységekből vagy feladatokból áll, amelyet emberek vagy berendezések végeznek, és amelynek során egy meghatározott sorrendben egy adott ügyfél vagy ügyfelek számára egy szolgáltatást vagy terméket állítanak elő (amely egy adott üzleti célt szolgál). Az üzleti folyamatok minden szervezeti szinten előfordulnak, és az ügyfelek számára láthatóak vagy nem láthatóak. Egy üzleti folyamat gyakran úgy ábrázolható (modellezhető), mint egy folyamatábravagy folyamatmátrixként, amely a folyamat adatain alapuló relevanciaszabályokkal ellátott tevékenységsorozatot ábrázolja. Az üzleti folyamatok használatának előnyei közé tartozik a jobb ügyfél-elégedettség és a gyors piaci változásokra való reagálás nagyobb rugalmassága. A folyamatorientált szervezetek lebontják a strukturális részlegek korlátait, és igyekeznek elkerülni a funkcionális silókat.
Áttekintés Egy üzleti folyamat egy küldetési céllal (külső esemény) kezdődik, és az üzleti cél elérésével, azaz az ügyfél számára értéket képviselő eredmény biztosításával végződik. Ezen túlmenően egy folyamat részfolyamatokra (folyamatdekompozíció), a folyamat egyes belső funkcióira bontható. Az üzleti folyamatoknak lehet folyamatgazdája is, aki felelős azért, hogy a folyamat az elejétől a végéig zökkenőmentesen működjön.
Von Rosing és társai szerint az üzleti folyamatok nagyjából három típusba sorolhatók:
A működési folyamatok, amelyek az alaptevékenységet alkotják és létrehozzák az elsődleges értékáramot, pl. megrendelések felvétele az ügyfelektől, számlanyitás és alkatrészgyártás. Irányítási folyamatok, a mükődési folyamatokat felügyelő folyamatok, beleértve a vállalatirányítást, a költségvetési felügyeletet és az alkalmazottak felügyeletét. Támogató folyamatok, amelyek támogatják az alapvető működési folyamatokat, pl. könyvelés, toborzás, call center, technikai támogatás és biztonsági képzés
A folyamatok osztályozásának más meghatározásai is léteznek, amelyek a következők
Stratégiai folyamatok, amelyek vezetői vagy irányító folyamatok. A menedzsmentnek mindegyikben fontos szerepe van. Az ilyen típusú folyamatok a stratégiai tervezéshez, partnerségekhez stb. kapcsolódnak.. Az operatív folyamatok, amelyek üzleti folyamatok, produktív vagy "missziós" jellegűek. Ezek a folyamatok az ügyfeleknek szállítandó terméket vagy szolgáltatást állítanak elő. Ezek az egyes szervezetekre egyedinek vagy specifikusnak tekinthetők. Támogató folyamatok, amelyek kisegítő jellegűek, az operatív és stratégiai folyamatok támogatására szolgálnak. Ezek felelősek az erőforrások biztosításáért, és a legtöbb szervezetben megjelennek.
Egy sok folyamatból álló vállalkozás különböző alfolyamatokra bontható, amelyek mindegyike sajátos szempontokkal rendelkezik, de ugyanúgy hozzájárul az üzleti célok eléréséhez is. Az üzleti felülvizsgálat elemzi a folyamatokat, ami általában magában foglalja a folyamatok és alfolyamatok leképezését vagy modellezését a különböző szintű tevékenységek csoportjáig. A folyamatok számos módszerrel és technikával modellezhetők. Az üzleti folyamatok modellezésének jelölése (Business Process Modeling Notation) például egy olyan üzleti folyamatmodellezési technika, amely az üzleti folyamatok vizualizált formában történő megrajzolására használható munkafolyamatban. A folyamatok folyamatosztályozásra történő felbontása során a kategóriák hasznosak lehetnek, de óvatosan kell eljárni, mivel lehetnek átfedések. Végső soron minden folyamat egy nagyjából egységes, ügyfélközpontú eredmény, az "ügyfél-értékteremtés" része. Ezt a célt gyorsítja az üzleti folyamatmenedzsment, amelynek célja az üzleti folyamatok elemzése, javítása és életbe léptetése.
Történelem
Adam Smith A folyamatok fontos korai (1776-os) leírása Adam Smith közgazdász híres példája volt a tűgyárról. Diderot Nagy Enciklopédiában megjelent cikke inspirációja Smith a következőképpen írta le egy tű előállítását:<
Smith ismerte fel először azt is, hogy a termelés hogyan növelhető a munkamegosztás segítségével. Korábban, egy olyan társadalomban, ahol a termelésben a kézműves termékeknél egy ember végezte el a termelési folyamat során szükséges összes tevékenységet, míg Smith leírta, hogy a munkát egyszerű feladatokra osztották fel, amelyeket szakosodott munkások végeztek. A munkamegosztás eredménye Smith példájában azt eredményezte, hogy a termelékenység 24 000 százalékkal nőtt (sic), azaz ugyanannyi munkás 240-szer annyi tűt készített, mint amennyit a munkamegosztás bevezetése előtt.
Smith nem támogatta a bármi áron vagy önmagában történő munkamegosztást. A feladatmegosztás megfelelő szintjét a termelési folyamat kísérleti tervezésével határozta meg. Szemben Smith nézetével, amely ugyanarra a funkcionális területre korlátozódott, és olyan tevékenységeket foglalt magában, amelyek a gyártási folyamatban közvetlen egymásutánban vannak, a mai folyamatfelfogás fontos jellemzőként tartalmazza a keresztfunkcionalitást. Az ő elképzeléseit követve a munkamegosztást széles körben elfogadták, míg a feladatok funkcionális vagy keresztfunkcionális folyamatba való integrálását csak jóval később tekintették alternatív lehetőségnek.
Frederick Winslow Taylor Frederick Winslow Taylor amerikai mérnök nagyban befolyásolta és javította az ipari folyamatok minőségét a huszadik század elején. Az ő A Tudományos Vezetés Alapelvei című munkája a folyamatok szabványosítására, a szisztematikus képzésre, valamint a vezetés és az alkalmazottak szerepének egyértelmű meghatározására összpontosított. Módszereit széles körben átvették az Egyesült Államokban, Oroszországban és Európa egyes részein, és a módszerek olyan további fejlesztésekhez vezettek, mint az "idő- és mozgástanulmány" és a vizuális feladatoptimalizálási technikák, mint például a Gantt-diagramok.
Peter Drucker A huszadik század második felében a menedzsment guru Peter Druckermunkájának nagy részét a folyamatok egyszerűsítésére és decentralizálására összpontosította, ami a kiszervezés koncepciójához vezetett. Ő alkotta meg a „tudásmunkás” fogalmát és a kétkezi munkásoktól való megkülönböztetését, valamint azt, hogy a tudásmenedzsment hogyan válik egy szervezet folyamatainak részévé.
Egyéb meghatározások Davenport (1993) a következőképpen definiálja az (üzleti) folyamatot:
Ez a meghatározás tartalmaz bizonyos jellemzőket, amelyekkel egy folyamatnak rendelkeznie kell. Ezeket a jellemzőket úgy érhetjük el, hogy a folyamat üzleti logikájára (a munka elvégzésének módjára) összpontosítunk a termék szemszögéből (a munka elvégzése). Davenport folyamatdefinícióját követve megállapíthatjuk, hogy a folyamatnak világosan meghatározott határokkal, bemenettel és kimenettel kell rendelkeznie, kisebb részekből és tevékenységekből kell állnia, amelyek időben és térben rendezettek, a folyamat eredményének kell lennie egy címzettnek - a vevőnek -, és a folyamaton belül végbemenő átalakulásnak hozzáadott értéket kell teremtenie a vevő számára..
Hammer és Champy (1993) definíciója Davenport-féle meghatározás részhalmazának tekinthető.Ők a következőképpen határozzák meg a folyamatot:
Mint láthatjuk, Hammer és Champy felfogása inkább az átalakulás irányába mutat, és kevesebb hangsúlyt fektet a strukturális komponensre - a folyamat határaira és a tevékenységek időben és térben való sorrendjére.
Rummler és Brache (1995) olyan meghatározást használnak, amely egyértelműen magában foglalja a szervezet külső ügyfeleire való összpontosítást, amikor azt állítják, hog
A fenti meghatározás a folyamatok két típusát különbözteti meg, az elsődleges és a támogató folyamatokat, attól függően, hogy egy folyamat közvetlenül részt vesz-e az ügyfélérték létrehozásában, vagy a szervezet belső tevékenységeivel foglalkozik. Ebben az értelemben Rummler és Brache definíciója követi Porter értéklánc- modelljét, amely szintén az elsődleges és másodlagos tevékenységek felosztására épül. Rummler és Brache szerint a sikeres folyamatalapú szervezet jellemzője, hogy a vevőorientált elsődleges folyamatokban létrejövő elsődleges értékáramlásban nincsenek másodlagos tevékenységek. A folyamatoknak a szervezeti diagramon a fehér foltot átívelő jellegzetessége azt jelzi, hogy a folyamatok valamilyen szervezeti struktúrába ágyazódnak. Emellett egy folyamat lehet keresztfunkcionális is, azaz több üzleti funkcióra terjed ki.
Johansson et al. (1993). a folyamatot a következőképpen határozzák meg:
Ez a meghatározás hangsúlyozza a tevékenységek közötti kapcsolatok kialakulását és a folyamaton belül végbemenő átalakulást is. Johansson et al. az értéklánc upstream részét is bevonja a folyamat kimenetének lehetséges címzettjeként. A fenti négy meghatározást összegezve összeállíthatjuk az üzleti folyamatok jellemzőinek következő listáját:
Meghatározhatóság: Világosan meghatározott határokkal, bemenettel és kimenettel kell rendelkeznie. Sorrend: A tevékenységeknek időben és térben elfoglalt helyük szerint kell rendezettek lenniük (szekvencia). Ügyfél: A folyamat eredményének kell lennie egy címzettnek, egy ügyfélnek. Értékteremtés: A folyamaton belül végbemenő átalakításnak hozzáadott értéket kell teremtenie a befogadó számára, akár az upstream, akár a downstream szinteken. Beágyazottság: A folyamat nem létezhet önmagában, be kell ágyazódnia egy szervezeti struktúrába. Keresztfunkcionalitás: A folyamat rendszeresen több funkciót is felölelhet, de nem feltétlenül kell, hogy felöleljen.
Gyakran azonosítani egy folyamat tulajdonosát (azaz a folyamat folyamatos fejlesztéséért felelős személy) előfeltételnek tekintik. Néha a folyamat tulajdonosa ugyanaz a személy, aki a folyamatot végzi.
Kapcsolódó fogalmak
Munkafolyamat A munkafolyamat az információk, anyagok és feladatok eljárási mozgása egyik résztvevőtől a másikhoz. A munkafolyamat magában foglalja az üzleti folyamat minden egyes lépésében részt vevő eljárásokat, embereket és eszközöket. Egy munkafolyamat lehet szekvenciális, amikor minden egyes lépés az előző befejezésétől függ, vagy párhuzamos, amikor több lépés egyszerre történik. Az egyes munkafolyamatok több kombinációja összekapcsolható, hogy egy átfogó folyamatot hozzon létre.
Üzleti folyamatok újratervezése (átalakítása) Az üzleti folyamatok újratervezését (BPR) eredetileg Hammer és Davenport fogalmazták meg a szervezeti hatékonyság és termelékenység javításának eszközeként. Ez magában foglalhatja az "üres lapról" való indulást és a főbb üzleti folyamatok teljes újrateremtését, vagy magában foglalhatja a "jelenlegi" és a "jövőbeni" folyamat összehasonlítását és a változás útjának feltérképezését az egyiktől a másikig. A BPR gyakran magában foglalja az információs technológia alkalmazását a jelentős teljesítményjavulás biztosítása érdekében. A kifejezés sajnos az 1990-es évek közepén a vállalati "leépítésekkel" társult.
Üzleti folyamatmenedzsment (BPM) Bár a kifejezést kontextusban vegyes hatással használták, az „üzleti folyamatmenedzsment” (BPM) általánosságban olyan tudományágként határozható meg, amely az üzleti tevékenységek sokféle áramlásának kombinációját foglalja magában (pl. üzleti folyamatok automatizálása, modellezése és optimalizálása), és amely a vállalat céljainak támogatására törekszik több határon belül és kívül, sok ember bevonásával, az alkalmazottaktól az ügyfelekig és a külső partnerekig. A BPM vállalati támogatásának fontos része a meglévő folyamatok folyamatos értékelése és a javítás módjainak azonosítása, ami az általános szervezeti javulás ciklusát eredményezi.
Tudásmenedzsment