A zapoték írás – az egyik legkorábbi írásrendszer Közép-Amerikában – a zapoték civilizáció írásrendszere volt. Az olmék civilizáció hanyatlása után, a preklasszikus korszak végén felemelkedő zapotékok a mai Oaxaca területén Monte Albán köré építették fel birodalmukat. Monte Albán egyik jellegzetessége a téren található számos emlékmű. A régészek ott és más helyszíneken is találtak hosszabb, hieroglif írással írt szövegeket.

Néhány jel naptári információként értelmezhető, de az írásrendszer maga továbbra is megfejtetlen. Oszlopokban, fentről lefelé olvasva kezdetlegesebbnek tűnik, mint a későbbi maja írás, ami arra enged következtetni, hogy ez az írásrendszer kevésbé volt fonetikus, mint a nagyrészt szótagalapú maja írás.

Javier Urcid 2005-ben végzett kutatásai szerint az írás eredetileg logoszillabikus rendszer volt, és valószínűleg a mai zapoték nyelvek ősi változatához fejlesztették ki, de az „ősi zapoték” nyelven kívüli nyelvváltozatokra való alkalmazása ösztönözte a logofonikus vonások kialakulását.

Eredet A San Jose Mogote 3. emlékművet (lásd alább) a közép-amerikai írásbeliség kialakulásának legkorábbi bizonyítékai között tartják számon, amely nagyjából egyidőben keletkezett a La Venta 13. emlékművel, és csak kissé későbbi, mint a San Andres-i hieroglifák (mindkettő valószínűleg az olmék írásbeliséget képviseli), de jóval korábbi, mint az epi-olmék írás. Viszont:

„Az írás korai bizonyítékai Oaxaca-ban nem feltétlenül jelentenek azt, hogy a zapotékok találták fel az első mezoamerikai fonetikus írásrendszert. A régészeti leletek jellege miatt az írás valószínűsíthető hordozóanyagai eltérő mértékben maradtak fenn, és mivel valószínű, hogy a korai írnokok olyan romlandó anyagokat is használtak, mint a fakéreg, a szövet, és a szarvasbőr, az írás eredetének és a társadalomban való használatának számos bizonyítéka Oaxaca-ban és általában Közép-Amerikában elérhetetlen lehet számunkra.”

A San Andres-i (Körülbelül időszámításunk előtt 650) és San Jose Mogote-i (időszámításunk előtt 500) emlékművek leletei alapján úgy tűnik, hogy a naptárak használata és a számjelölés alapjai, valamint a naptári dátumok elnevezése már az első évezred közepe előtt széles körben elterjedt volt Közép-Amerikában.

San Jose Mogote 3. emlékmű („Danzante”) jobbra|bélyegkép|190x190px| A San Jose Mogote 3 emlékmű. Az alak lábai között látható két hieroglifa valószínűleg a neve: földrengés 1.A San Jose Mogote-ból (Oaxaca) származó 3. emlékmű (más néven Danzante, fordítása: „táncos”) a zapoték írás legkorábbi példájának tekinthető.Price, T. Douglas; Gary M. Feinman (2005). Images of the Past (Fourth ed.). New York: McGraw-Hill. Az ünnepi épület küszöbén elhelyezett emlékmű domborműve egy holtan fekvő, véres foglyot ábrázol. A 19. századi elképzelés, miszerint az ilyen emlékművek, amelyek Monte Albánban is megtalálhatók, táncosokat ábrázolnak, ma már nagyrészt hiteltelen, a mai kutatások szerint egyértelműen megkínzott, feláldozott hadifoglyokat ábrázolnak.

A San Jose Mogote Danzante-n található szimbólumok vércseppeket és egy lehetséges naptári nevet, „1 Földrengés” ábrázolnak. Kr. e. 500-ra San José Mogote 1000 éves uralma véget ért, és a város Monte Albán ellenőrzése alá tartozó kisebb közösséggé vált. Az emlékmű így Kr. e. 500 előttről származik, és eredetileg Közép-Amerika legkorábbi írásos emlékének tartották.

Monte Albán

1. időszak (i. e. 500–200) Amikor Monte Albán Kr. e. 500-ra a térség fővárosává vált, hasonló táncoló alakokat ábrázoló emlékműveket emeltek a helyszínen. Ezek az emlékművek, amelyek a helyszínen való letelepedés legkorábbi időszakából származnak, valószínűleg Monte Albán által elfoglalt rivális központok és falvak vezetőit ábrázolják, akik közül néhányat név szerint is azonosítottak.Blanton, Richard E.; Gary M. Feinman; Stephen A. Kowalewski; Linda M. Nicholas (1999). Ancient Oaxaca: the Monte Albán State. London: Cambridge University Press. Eddig több mint 300 „táncos” kő került feltárásra, és a jobban megőrzött példányok a helyi múzeumban tekinthetők meg.

2. időszak (i. e. 200 – i. u. 250) A Monte Albán főterének közepén, a J épületen egy eltérő típusú kőfaragványok találhatók. Az épület falába több mint 40 nagy faragott tábla van beépítve, amelyek a Monte Albán II-es időszakból származnak, és helyneveket ábrázolnak, néha kiegészítő feliratokkal, és sok esetben lefelé fordított fejekkel. Alfonso Caso volt az első, aki ezeket a köveket „hódítási táblaként” azonosította, amelyek valószínűleg azokat a helyeket sorolják fel, amelyeket Monte Albán vezetői meghódítottak vagy ellenőrzésük alá vontak. Az J épület tábláin felsorolt helyek közül néhányat megpróbáltak azonosítani, és egy esetbenMarcus Joyce (2020).Zapotec Monuments and Political History. University of Michigan Press. (az Oaxaca északi részén található Cañada de Cuicatlán régióban) a zapoték hódítást régészeti felmérések és ásatások is megerősítették.Spencer, Charles S. (1982). The Cuicatlán Cañada and Monte Albán: A Study of Primary State Formation. New York and London: Academic Press.Redmond, Elsa M. (1983). "A Fuego y Sangre: Early Zapotec Imperialism in the Cuicatlán Cañada". University of Michigan, Ann Arbor Museum of Anthropology Memoir 16. 16. Az utóbbi időben azonban az ilyen módon történő kísérleti azonosításokat vitatják.

Úgy tűnik, hogy az írásrendszer használata Monte Albánban a II. időszak végére hanyatlani kezdett.Gordon Whittaker (1992) The Zapotec writing system. In Reifler Bricker, Victoria; Andrews, Patricia A. (eds.). Epigraphy. University of Texas Press. pp. 5–19.

3A és 3B időszak (250–700) A korai klasszikus időszakban (3A időszak, Kr. u. 250–450) az írás Monte Albánban nagyrészt naptári sorozatokra, tulajdonnévkre és helynevekre korlátozódott, míg az ikonográfia egyéb célokra szolgált. Ez a tendencia folytatódott, és végül a rendszer elhagyásához vezetett:

„A 3B időszak késői műemlékei (kb. 450-700) a korábbi időszakok műveiben oly nyilvánvaló stilisztikai szabályok és szerkezeti felépítés pusztító összeomlását mutatják. Mint a következő, politikailag Monte Albán hanyatlása után azonosított 4. időszakban (kb. 700-950), a naptári információk, beleértve a személyneveket is, ugyanolyan bőségesek és fontosak Közép-Oaxaca területén, mint a zapoték írás fejlődésének bármelyik szakaszában, bár most hiányosak a rendezett és kiegészítő datumsorozatok."

Gordon Whittaker (1992).

Szélesebb körű használat és fejlődés A zapoték írás széles körben elterjedt Közép-Amerika délnyugati részén, valószínűleg a nagyhatalmi érdekek és/vagy a felső rétegek közötti egyre szélesebb körű kapcsolati hálózatok kialakulásának következményeként. A zapoték írás legnyugatibb területe Oaxaca és Guerrero állam csendes-óceáni partvidéke, ahol a legtöbb felirat (nagyjából 600-900) keletkezett.Javier Urcid (1993) "The Pacific Coast of Oaxace and Guerrero: The westernmost extent of Zapotec script". Ancient Mesoamerica. 4 (1): 141–165. Terjedésének eredményeként a zapoték írás alkalmas lett több nyelv leírására is, és fokozódtak logofonikus tulajdonságai, míg a fonetikus írás idővel háttérbe szorult, és végül csak a tulajdonnéveket és helyneveket jelölte. Ezt a „devolúciós” folyamatot Teotihuacan növekvő jelentőségével is összefüggésbe hozzák. 

Keleti határán a zapoték írás hatással volt a Tehuantepec-szoros és Csapasz írásbeli hagyományaira. Északnyugati határán a zapoték írás és a közép-mexikói hatások ötvöződtek a Ñuiñe írás fejlődésében.

A zapoték írás a klasszikus korszak végén tűnt el. A legtöbb feliratot 700 előtt faragták, és legkésőbb a 10. században egy másik írásforma váltotta fel, amelyből később a mixték és az azték írás is kifejlődött. Lehetséges azonban, hogy ezeket a zapoték írás befolyásolta.Justeson, John S. (1986) "The Origin of Writing Systems: Preclassic Mesoamerica", pdf. World Archaeology. 17 (3). London: Routledge & Kegan Paul: 449.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Megfejtetlen írásrendszerek Kategória:Amerika írásrendszerei