Wellner István (Budapest, 1924. szeptember 6. – Trieben, 1991. augusztus 7.) magyar jogász, régész, útikönyv író, múzeumi csoportvezető. A Magyar Ókortudományi Társaság és a Magyar Régészeti Társulat tagja volt. A Budapest Régiségei című múzeumi kiadványsorozat XXII-XXIII. kötetének szerkesztője volt.
Életpályája Wellner László (1897–1954) építészmérnök és Vajda Olga (1899–1952) statisztikus fiaként született. Anyai nagyszülei Balassagyarmatról kerültek Budapestre. Apai ágon Wellner, illetve Velner alakban is feltűnik a családnevük különböző forrásokban.
Középiskolai tanulmányait 1934-től 1942-ig a Budapesti XIV. kerületi Szent István Gimnáziumban végezte. 1947-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Ezután elvégezte a budapesti Műegyetem nyomdaipari tanfolyamát. 1949–1950-ben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népszámlálási, majd Tájékoztatási Osztályán dolgozott; közben négy féléven át ókori régészetet hallgatott a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1953-ig a Budapesti Történeti Múzeum munkatársaként előbb az Aquincumi Múzeumban, majd a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti és Ásatási Intézetében dolgozott. 1955–1974 között ismét a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Osztályának munkatársa volt. 1956–1963 között leletmentéseit folyamatosan közölte a Régészeti Füzetek és az Archaeologiai Értesítő hasábjain. 1972–1974 között a Római Csoport vezetője volt.
Utolsó útjáról, Olaszországból visszafelé autóbusz-baleset áldozata lett.
Munkássága Munkássága leginkább az aquincumi kutatásokhoz kapcsolódott. 1956-tól folyamatosan vezetett ásatásokat és leletmentéseket a Vörösvári úton és környékén, a római canabae (polgárváros) területén, az Óbudai Gázgyárban, illetve a II. kerületben, a Frankel Leó, a Lajos és a Gyorskocsi utcában, valamint a Gellért-hegy déli oldalán. Utolsó feltárását a Búvár utcában a Budapesti Történeti Múzeumból történő távozása miatt kollégái fejezték be. Régészeti tevékenységének kiemelkedő állomása a III. kerületi Meggyfa utcában feltárt ún. Hercules-villa; ennek maradványai és híressé vált mozaikpadlói fölé kitartó munkájának köszönhetően védőépület került, amely múzeumi kiállítóhelyként 1968-ban nyílt meg a nagyközönség előtt. Tudományosos munkájában foglalkozott az aquincumi canabae villaépületeivel, a magyarországi római kori épületek belső díszítőművészetével, az óbudai helytartói palota építésének időrendi problémáival, valamint vallástörténeti kérdésekkel és limeskutatásokkal is. Történelmi és művészettörténeti témák is foglalkoztatták, így a régi budai és pesti látképekről (1972), Tiepolo, Canaletto és Guardi munkásságáról (1978), valamint a Budai Vár reneszánsz kerti építményeiről (1981) is jelentek meg munkái. A Budapest Lexikonban és a Budapest Enciklopédiában több, római kori címszó elkészítését vállalta. A Budapesti Történeti Múzeumból történő távozása után, pályafutásának utolsó szakaszában tudományos igénnyel írt útikönyveit (Milánó; Budapest; Ciprus; Velencétől-Rómáig; Rómából Szicíliába; Firenze; Eger; Balaton) a Corvina és a Panoráma Kiadónál adta ki. Útikönyveihez mindig a helyszínen gyűjtött adatokat, ezért sokat járt külföldön, így ösztöndíjjal Bulgáriában, Jugoszláviában, Görögországban, illetve Olaszországban, Ausztriában, Németországban.
Művei Az aquincumi mozaikok (Budapest, 1962) Terra mater és Liber Pater közös oltára Aquincumban (Budapest Régiségei XX. 1962. 299-301.) Újabb őrtorony az aquincumi limesszakaszon (Budapest Régiségei XX. 1963. 303-310.) A Mithrasz kultusz újabb emlékei Aquincumból (Budapest Régiségei XXI. 1964. 25S-260.) Aeskulapius és Hygieiát ábrázoló gemma lenyomatával díszített edény Aquincumból (Archaeologiai Értesítő 92. 1965. 42-45.) Az aquincumi Hercules-villa. Vezető a kiállítás és romkert megtekintéséhez (Budapest, 1968. p. 52.) The Hercules villa in Aquincum (Acta Archaeologica Hungarica, 21. 1969, 235-271.) Az aquincumi helytartói palota építésének kora (Archaeologiai Értesítő 97. 1970, 116-125.) A magyarországi római kori épületek belső díszítőművészete (Építés és Építészettudomány, 2. 1971, 327-400.) Az aquincumi katonaváros nyugatkeleti irányú vízvezetékrendszere (Budapest Régiségei XXIIII. 1973, 179-185.) Megjegyzések az aquincumi helytartói villacsoport keletkezésének újabb adataihoz (Archaeologiai Értesítő, 100. 1973, 222-223.) Velencétől Rómáig (Panoráma Kiadó, Budapest, 1973) Firenze (Panoráma Kiadó, Budapest, 1975) Die Sigillaten vom Gebiete der Hercules-Villa in Aquincum. Mit einem Anhang von I. Wellner (AAH 28. 1976. 3-77.) Mit Astralsymbolen verziertes Altarseinbruchstück aus Aquincum. Neue Forschungen im Carnuntum. 1. (1976. 114-120.) Tiepolo, Canaletto, Guardi (Képzőművészeti Alap, Budapest, 1978) Budapest. Budapest (Panoráma-útikönyvek, 1979) Ciprus (1988) Kalauz Európa vallási műemlékeinek megtekintéséhez (Budapest, 1990) Itália (Panoráma nagyútikönyvek, Budapest, 1993; 4. kiadás; 1997)
Származása +Wellner István családfájaWellner István(Budapest, 1924. szept. 6.–Trieben, 1991. aug. 7.)Apja:Wellner Lászlócsaládnevük előfordul Velner alakban is(Budapest, 1897. márc. 14.–Budapest, 1954. nov. 4.)építészmérnök, építési vállalkozóApai nagyapja:Velner Sámuel(Doba, kb. 1853–?)bérlő, tőzsdelátogatóApai nagyapai dédapja:Velner JakabApai nagyapai dédanyja:Gut HaniApai nagyanyja:Rausnitz Katalin(Dunaszerdahely, kb. 1861–Budapest, 1928. márc. 1.)Apai nagyanyai dédapja:Rausnitz WolfApai nagyanyai dédanyja:Führenberg LéniAnyja:Vajda Olga1902-ig Weisz Olga(Budapest, 1899. júl. 16.–Budapest, 1952. nov. 27.)statisztikusAnyai nagyapja:Vajda Jenőszül. Weisz Jakab(Balassagyarmat, 1863. nov. 8.–Budapest, 1955. febr. 1.)könyvelő, üzletvezetőAnyai nagyapai dédapja:Weisz Mór LöblkereskedőAnyai nagyapai dédanyja:Hirschel MáriaAnyai nagyanyja:Wallis Annacsaládnevük előfordul Wallesz alakban is(Balassagyarmat, 1865. nov. 8.–Budapest, 1945. márc. 30.)Anyai nagyanyai dédapja:Wallis MóricpékmesterAnyai nagyanyai dédanyja:Weisz Franciska(kb. 1830–Balassagyarmat, 1918. jan. 17.)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok 1. 2002. https://epa.oszk.hu/02000/02007/00031/pdf/EPA2007_bp_regisegei_28_1991_003-005.pdf
További információk Pető Mária: István Wellner (Acta Archaeologia Hungarica, 47. 1995, 332-333.)
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar régészek Kategória:Közlekedési balesetben elhunyt személyek