Derventa (), város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
Fekvése 250px|bélyegkép|balra|Derventa látképe A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 30, közúton 38 km-re északnyugatra, az Ukrina-folyó jobb partján, 107-215 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/doboj_1/dob_1.html Topografska karta Doboj 425-1-1 Derventa község területe alacsony hegyek között húzódik: északnyugaton a Matojica, északkeleten a Vučjak és délnyugaton a Krnjin-hegység található, észak határát pedig a Száva folyó képezi, amely 10 km hosszú határt jelent a Horvát Köztársasággal. Derventa község Bosanski Brod, Modriča, Doboj, Stanari, Prnjavor és Srbac községekkel határos. Közlekedési és földrajzi szempontból Derventa község nagyon kedvező helyen, a Bosanski Brod, Bosanski Šamac, Doboj és Banja Luka felé vezető utak kereszteződésében fekszik. Derventa község területe regionális és földrajzi szempontból a Peripannon Bosznia makrorégiójához, a Posavsko-donjovrbasko-donjobosanska (Szávamentei-alsóorbászi-alsóbosznai) középrégióhoz tartozik. A terület nagy részén egy hordalékos síkság található, amelyet az oldalirányú erózió hatására a Száva-folyó és mellékfolyói hoztak létre. Ami a geológiai szerkezetet illeti, a neogén és negyedidőszaki üledékek a legdominánsabbak ezen a területen. A hordalékos síkság területét alkotják a legfiatalabb üledékek: kavics, homok és agyag. Hasonló a Vučjak dombos fennsíkjainak geológiai összetétele, ellentétben a Matojica lejtőivel, ahol az idősebb eruptív kőzetek és a gránit kerülnek előtérbe. Domborzatát tekintve ez a terület a Pannon-síkság déli széléhez tartozik. Túlnyomórészt dombos alföldi régió, amelyet különböző irányú, 200-250 méterrel tengerszint feletti magasságban lévő alacsony dombok jellemeznek. Ami a növényzetet illeti, a vörösfenyős, a tölgyes és kőrises erdők, valamint mérsékelten fűz- és nyárfaerdők jellemzik.
Éghajlata Éghajlatát tekintve Derventa község területén mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik meleg nyarakkal. Az éves átlagos levegőhőmérséklet 11 °C körül van. A januári átlaghőmérséklet -1 °C körül van, a júliusi átlaghőmérséklet pedig 22 °C. Az átlagos éves csapadékmennyiség 1000 mm körül van.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb2293822349Bosnyák70861895Horvát219522573Jugoszláv334853Egyéb1165534Összesen5648927404
A város népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb45559667Bosnyák55581219Horvát4317378Jugoszláv262337Egyéb695329Összesen1774811631
Története A város északi szélén, egy dombtetőn az agyagrétegben őskőkori megmunkált kőszerszámokat találtak, mely arra utal, hogy itt már a legrégebbi idők óta éltek emberek.
Derventát a 16. században alapították. Több elmélet is létezik a név eredetéről. Egyesek úgy vélik, hogy a név a török derbent vagy dervent szóból származik, amely „szurdokot” vagy „erődöt” jelent, míg mások a perzsa darband szóból magyarázzák, melynek jelentése „zárt ajtó”, vagy átvitt értelemben „erőd”. A mai Derventa területét az oszmánok érkezése előtt ortodox és katolikus lakosság lakta. A hagyomány szerint az oszmánok érkezése előtt egy ortodox kolostor állt itt kőtemplommal, amelyet Dragutin István szerb király (1276-1316) adományaként építettek, de az oszmánok, amikor ideérkeztek, 1458 körül a kolostort lerombolták. Oszmán forrásokból tudjuk, hogy Gornja Ukrina faluban, mely a mai város helyén feküdt, 1600-ban kétszáztizenöt ház volt. (Donja Ukrina az Ukrina folyó bal partján húzódott, és az adatok arra utalnak, hogy ez a terület a mai Omeragići településnek, Derventa külvárosának felelt meg.) Gornja és Donja Ukrina a Doboji náhijéhoz (járás) tartozott. 1575 elején Gornja és Donja Ukrina lakói hidat építettek az Ukrina folyón. A híd biztosította a kereskedelmi karavánok normális áthaladását délről északra és délről északra. Abban az időben a település nagyon fontos kereskedelmi útvonal volt a Tešanj — Doboj — Gornja Ukrina — Dubočac na Sava útvonalon. Adem Handžić történész szerint Gornja Ukrina a 16. század végére érte el a városiasodás fokát, és ekkor már kirajzolódtak a mai település körvonalai. Megbízható források támasztják alá, hogy Derventa már az 1716-os Bosznia elleni osztrák támadás előtt is létezett. A 19. századi adatok szerint Derventának négyzet alakú alaprajzú, két sánccal ellátott erődje volt. A külső sánc előtt egy kilenc méter széles árok húzódott. 8 tornya volt. Az erődbe két hídon keresztül lehetett bejutni. Az erőd belsejében volt a várparancsnok, a dizdar háza és egy kút. Az erőd Dobor várával együtt zárta le az akkoriban Dobojon át Szarajevóba vezető stratégiai útvonalat. 1688 szeptemberében Badeni Lajos vezette 3000 osztrák-magyar lovasság kelt át a Száván, és a derventai csatában legyőzte a boszniai pasa erőit. Huszonnyolc évvel később Bród várának parancsnoka, Petraš ezredes a szlavón krajisnikokkal átkelt a Száván, megszállta és lerombolta Derventát. A törökök a várat helyreállították, de az osztrák-magyar hadsereg 1890-ben végleg lerombolta.Samardžija S. (1983): Četrnaesta srednjobosanska NOU brigada. Skupština opštine Prnjavor, Banja Luka.}} Derventa környéki falvakat 1834-ben a Jović pap vezette török elnyomás elleni parasztfelkelés rázta meg, amelyben a horvát és szerb parasztok közösen, „vállvetve” harcoltak a muszlimok által segített oszmán erők ellen. Részt vettek az 1875-1878-as bosznia-hercegovinai felkelésben is, amely Derventa régióját is érintette.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz tartozó településnek 798 háztartása, 2257 muszlim, 632 római katolikus, 306 ortodox és 30 izraelita lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 39. o. A 19. század végére Derventa már város volt. Az első általános iskola 1864-ben, a városi kórház pedig mintegy húsz évvel később kezdte meg működését. A 19. század végére már az első ipari üzemek is kiépültek. Épült egy gőzmalom, egy szövőmű, egy nyomda, egy vízellátó rendszer, és Derventán haladt át egy keskeny nyomtávú vasút, amely Bosanski Brodot és Szarajevót kötötte össze. A 20. század elejére Derventa már gazdag kereskedővárossá vált, és környékét akkoriban Bosznia egyik legtermékenyebb területének tartották számon. 1910-ben a Derventi járáshoz tartozó településen 1121 háztartást, 3055 muszlim, 1322 római katolikus, 726 ortodox és 58 görög katolikus, 62 evangélikus és 60 izraelita lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 178. o. Még az első világháború előtt Derventán középiskola, tanítóképző és mezőgazdasági iskola nyílt. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Derventi járáshoz tartozó településnek 6176 lakosa volt, közülük 3058 muszlim, 1788 ortodox szerb, 1007 római katolikus, 203 izraelita, 54 görög katolikus és 65 evangélikus volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 142. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett. 250px|bélyegkép|jobbra|A Szűz Mária Mennybevétele Ortodox Székesegyház és Emléktemplom
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. Derventa az 1980-as években érte el fejlődésének csúcspontját, és Bosznia-Hercegovina legjelentősebb települései közé tartozott. A boszniai háború előtt a település 57 000 lakosából tizenhárom és fél ezren a textil-, bőr- és cipőiparban, a vaskohászatban és fémfeldolgozásban, a mezőgazdasági termelésben, az építőiparban, a grafikai iparban és egyéb támogató tevékenységekben dolgoztak. Derventa több, mint 17 000 lakosú volt, és utak kötötték össze az összes helyi közösségi központtal. A főbb utak a tágabb környék fontosabb központjaihoz és a szomszédos települések központjaihoz vezettek. Ez, földrajzi elhelyezkedésével együtt, különösen kényelmessé tette az áruk és az emberek áramlását, valamint a volt Jugoszlávia nagyobb regionális központjaival való gyors kommunikációt.
A boszniai háborúnak a kezdetén a várost 1992 áprilisában horvát félkatonai alakulatok foglalták el. 1992 áprilisában az egykori JNA laktanyában fogolytábort létesítettek a fogságba esett szerbek számára. Még a „Korridor” hadművelet megkezdése előtt a Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének erői két alkalommal, 1992. május 2-án és 12-én megpróbálták visszafoglalni Derventát, de ezek a kísérletek kudarcot vallottak a térségben lévő jelentősen erősebb horvát erők miatt. A Derventáért folytatott csata két hétig tartott. A Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének erői végül 1992. július 4-én vonultak be Derventába. A háború után Derventát Vukovár után a volt Jugoszlávia legelpusztítottabb területének nyilvánították. A háború számos áldozatot és nagy pusztítást hozott. Szinte az egész település megrongálódott, néhány épület teljesen megsemmisült, és az üzemeket bezárták.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A háború óta számos épületet építettek újjá, de még mindig vannak romok, amelyek tanúskodnak a Derventa környékén bekövetkezett nagy pusztításról. Közülük a legimpozánsabb a Derventa központjában található Áruház, amelyet a mai napig nem állítottak helyre. Jelenleg Derventa Bosznia-Hercegovina egyik legfejlettebb települése.
Gazdaság A község nagy részét érintő legutóbbi háborúban sok áldozat volt, és hatalmas mennyiségű anyagi javak pusztultak el vagy semmisültek meg. A közvetlen harci műveletekben a lakóépületek, ipari berendezések, különösen az „Ukrina” textilipari feldolgozó kapacitásai, valamint a mezőgazdasági anyagi javak nagy része megrongálódott vagy semmisült meg. Hiányos adatok szerint az anyagi háborús károkat több mint ötszázmillió dollárra becsülik. A katonai műveletek beszüntetése után, szerény saját anyagi képességekkel, megkezdődött a legfontosabb életfunkciók biztosításához szükséges létesítmények felújítása. Adományozók segítségével helyreállították a vízellátás, az elektromos és a PTT rendszerek egy részét, az iskolai létesítményeket, egy óvodát és egy egészségügyi központot, valamint a fontos helyi utak és autópályák nagy részét. A gazdasági kapacitások egy részét is beindították. Derventa háború előtti gazdasági kapacitásai, amelyek termelésének hatvan százalékát a külpiacra szánták, valamint a jelentős mezőgazdasági termelés, a jó közlekedési kapcsolatokkal és az emberi erőforrás-potenciállal együtt képezik a község gazdasági újjáépítésének és további fejlődésének alapját. 250px|bélyegkép|jobbra|A Városi mecset épülete