Philippe Djian népszerű, örmény származású francia író. 2012-ben elnyerte a Interallié-díjat az "Oh..." című regényéért.
Élete és pályája A Párizsi Újságíró Iskolában (ESJ Paris) végzett. A vándorlás és a véletlen munkák időszaka után megjelent egy novelláskötete, az 50 contre 1 (1981), majd a Bleu comme l'enfer (1982) és a Zone érogène (1984) című regénye, majd hírnevet szerzett későbbi regényeivel: 37°2 le matin (1985), Maudit Manège (1986), Echine (1988), Crocodiles (novellák) (1989), Lent dehors (1991), Sotos (1993), és Assassins (1994).
Öt regényéből készült film: a 37°2 le matin (1986; angol címmel Betty Blue), amelyet Jean-Jacques Beineix készített, a Bleu comme l'enfer (1986; angol címe: Blue Hell), amelyet Yves Boisset rendezett; az Impardonnables (2011; angol címe: Unforgivable), amelyet André Téchiné rendezett; a Love Is the Perfect Crime (2013; eredeti címmel L'Amour est un crime parfait), amelyet Arnaud Larrieu és Jean-Marie Larrieu rendeztek; és az Oh... (Elle, 2016, amelyet Paul Verhoeven rendezett). Luc Bondyval közösen írta a Ne fais pas ça (2004) forgatókönyvét is.
Antoine De Caunes tévés műsorvezető mutatta be őt Stephan Eicher svájci énekesnek. A két férfi összebarátkozott, és Djian lett Eicher dalszövegeinek írója, legalábbis a francia nyelvű dalok esetében.
Djian gyakran költözött (Bostonból Firenzébe). Ma Biarritzban él, és átlagosan másfél évenként ír egy regényt. A 2005-ben írt Doggy Bag című könyvével egy hat évadból álló irodalmi sorozatot indított, amelyet amerikai tévésorozatok ihlettek.
Díjak és kitüntetések 2009 Prix Jean-Freustié (Impardonnables) 2012 Prix Interallié ("Oh...")
Könyvei Regények
Novellák 50 contre 1 (1981) Crocodiles (1989) Lorsque Lou (1992) Contes de Noël (1996) Mise en bouche (2003)
Magyarul 37,2 reggel. Betty Blue (37˚2 le matin) – Európa, Budapest, 1991 · · Fordította: Barta Péter
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1949-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Örmény származású franciák Kategória:Francia írók Kategória:Párizsiak