Diószegi László (Budapest, 1957. július 28. –) Kossuth-díjas magyar koreográfus, történész, egyetemi tanár.
Kutatási területe a romániai magyarság története és a Duna-medence integrációs törekvései.
Életpályája 1974–1983 között a Bartók Béla Néptáncegyüttes táncosa; mestere: Tímár Sándor volt. 1976–1981 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán tanult.
1981–1989 között a DÉLÉP Napsugár Táncegyüttes tagja volt. 1982–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Közép és Kelet-Európai Kutatási Központ tudományos segédmunkatársa volt. 1983-tól a Válaszút Táncegyüttes művészeti vezetője, feleségével Gaug Ágnessel közösen. 1985–1991 között a Honvéd Művészegyüttes koreográfusaként dolgozott. 1986–1991 között a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa és programtitkára volt.
1991–2006 között a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója volt, 2007-től igazgatója. 1993-tól a Martin György Néptáncszövetség elnöke.A Szövetség mint egyesület
2006–2011 között koreográfusi ismereteket oktatott a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 2007-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatásszervezési Intézet tudományos munkatársa.
2010-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen PhD. fokozatot szerzett. 2012-ben a Fölszállott a páva tehetségkutató műsor zsűritagja volt. 2012–2020 között a Nemzeti Kulturális Alap Bizottság tagja volt.NKA 2016-tól a Csoóri Sándor program Tanácsadó Testületének tagja.https://emet.gov.hu/app/uploads/2022/05/Csoori-Sandor-Alap-Tanacsado-Testulet-tagjai.pdf 2018-tól a Borsi Rákóczi kastély teljeskörű helyreállításának vezetője. 2019-től a Népiépítészeti Program vezetője.
Családja Szülei Diószegi István (1930–2020) történész és Berényi Mária (1929–2001) voltak.Myheritage.hu Felesége, Gaug Ágnes. Két gyermeke született: Dániel (1986–) és Anna (1990–).
Művei Koreográfiák Ideje a megőrzésnek… (1985) Tündérkert (1986) Őrizz, hogy jó véget érjek (1987) Körök és vonzások (1988) Somlyóhegyi csodavárás (1989) Klézsei menyekező (1989) Utolsó leltár (1989) Ott, hol a nap minden este leszentül… (1989) Gyimesi keringő (1991) Felkelő nap háza – csángó ballada (1992) Epilógus (1992) Mesemondó (1993) Kerek egy esztendő (1995) Stílusgyakorlat (1995) Moszkva tér (1997) Vert kezes (1998) Ezredvégi leltár (2000) Brassói Pályaudvar (2001, 2003, 2005) Balt Orient (2003) Kultkikötő (2013)
Könyvek Hetven év. A romániai magyarság története 1919-1989 (Budapest, 1990) Válság és integráció. Gazdasági egyesítési tervek a Duna-medencében az 1929-1933. évi világgazdasági válság időszakában (Budapest, 2014)
Tanulmányok Benes terve Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország gazdasági együttműködésére. In: Magyarságkutatás, A Magyarságkutató Intézet évkönyve, Budapest 1987, Magyarságkutató Intézet 65–78. A romániai magyarság 1919–1940. Kortárs, 1990, 7. 117–127 p. Az erdélyi magyar iskola 1918–1940. In: Varietas Historiae, Budapest 1990, Magyarságkutató Intézet, 81–95p. A Tardieu terv. In: Rubicon 1994/8. A nagyhatalmak és a Duna-medence az 1930-as években. In: Magyarország és a nagyhatalmak a XX. században. Szerk.: Romsics Ignác, Teleki László Alapítvány 1995. A moldvai csángók identitásának összetevőiről (with Pozsony Ferenc). In: Magyarságkutatás 1995-96 320 p. Teleki László Alapítvány 1996 Gazdasági egységesítési tervek a Duna-medencében az 1929-1933-as gazdasági válság időszakában. In: Integrációs törekvések Közép- és Kelet-Európában a 19. és 20. században Szerk.: Romsics Ignác, Teleki László Alapítvány 1997. Kinek az öröksége? Eredmények és nehézségek a határainkon túli örökségvédelemben. In Colligite fragmenta! Örökségvédelem Erdélyben [az ELTE 2008-as örökségvédelmi konferenciájának a kötete], főszerkesztő: H. KIS Tímea, ELTE BTK Művészettörténeti Intézeti Képviselet, Budapest, 2009, 28. „…nálunk most es a Templomban a nyelvünk tiltva vann.” A moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének története és jelene. In: Háda Béla - Ligeti Dávid - Majoros István - Maruzsa Zoltán - Merényi Krisztina (szerk.): Nemzetek és birodalmak. Diószegi István 80 éves. ELTE, Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, Budapest, 2010. „…nálunk most es a Templomban a nyelvünk tiltva vann.” A moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének története és jelene. In: REGIO. Kisebbség, Politika, Társadalom. 21. évfolyam, 2010/4. szám A bartóki út keresése a magyar színpadi néptáncművészetben. In: Diószegi László – Juhász Katalin (szerk.): Hagyomány – Örökség – Közkultúra. A magyar népművészet helyes és jövője a Kárpát-medencében. Budapest, Teleki László Alapítvány. 2011. A Táncházmozgalom hatása a színpadi néptáncművészetre. In: Halmos Béla – Hoppál Mihály – Halák Emese: „Meg kell a búzának érni” A magyar táncházmozgalom 40 éve. Európai Folklór Intézet, Budapest, 2012. A Magyar néptánc történelmi pillanatai – A Gyöngyösbokrétától a Táncházig. In: Magyar Művészet – II. évfolyam, 3–4. szám
Díjai
Néptáncpedagógusi nívódíj (1990) Bezerédj-díj (2004) Harangozó Gyula-díj (2005) Forster Gyula-díj (2008) Martin György-díj (2017) A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2019) Kossuth-díj (2022)
Jegyzetek
Források
Táncélet.hu Táncház.hu Médiklikk.hu https://mte.eu/wp-content/uploads/2021/04/Dioszegi-Laszlo.pdf
További információk Magyar táncművészeti lexikon. Szerkesztette: Dienes Gedeon. Planétás–Magyar Tánctudományi Társaság, Budapest, 2008. Fontos emberek lexikona - Ki kicsoda 2000 pótkötet. Összeállította: Apáti Miklós. Budapest, Greger-Biográf, 2001.
Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiadás, 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004.
Kategória:1957-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Magyar koreográfusok Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Bezerédj-díjasok Kategória:Harangozó Gyula-díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettjei Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Budapestiek