Čardak (), település Bosznia-Hercegovinában, Modriča községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 35, közúton 57 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re keletre, a Szávamenti síkságon, a Boszna jobb oldali mellékvize, a Tolisa mentén, 98-102 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Doboj 425-2-2
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb44Bosnyák21Horvát976399Jugoszláv40Egyéb206Összesen1006410
Története Augustin Miletić püspök 1813-as jelentése szerint Čardak falu a garevói káplánsághoz tartozott. Čardakban és Kornicában 89 családi ház volt, ahol 576 ember élt. 1868-ban Gradačac önálló káplánsággá vált, és Čardak falu is ehhez tartozott. A horvát lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz településnek, 53 háztartása, 317 római katolikus, 3 ortodox és 2 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 88. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 94 háztartást és 606 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 84. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 639 lakosa volt, mind római katolikusok voltak.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 224. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háború idején a település horvát lakosságát elűzték és az első visszatérők, főként idősek, csak 2000-ben térhettek vissza. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Stadler érsek 1900-ban 72 ezer forintért vásárolta meg a csardaki „Szent Filoména mezőt”, majd ősszel, 1901. szeptember 23-án 24 szarajevói nővér érkezett a Vrhbosna érsekség ezen birtokára. A nővérek keményen dolgoztak és nagy szegénységben éltek. Az életkörülmények olyan nehezek voltak, hogy tíz fiatal nővér halt meg az első nyolc évben. 1908-ban Stadler érsek egy második birtokot is vásárolt, a „Dolorozát”. 1911-ben a nővérek az érseki „Szent Filoména” birtokról egy romos házba költöztek a „Dolorozán”. 1915-ben Holz építész tervei szerint letették a Fájdalmas Szűzanya templomának, a kolostor épületének és az öt környező falu gyermekeinek általános iskolája alapjait. Ugyanebben az évben a nővérek beköltözhettek a részben elkészült kolostorba, egy évvel később pedig Igrc tiszteletes, a nővérek vezetője hivatalosan is megnyitotta az általános iskolát. A második világháború után a kommunista hatóságok 1946. április 27-i határozatukkal „1400 dunum földet foglaltak el a Doloroza kolostortól, az iskolaépületet, a kolostor jobb szárnyát, az összes melléképületet, az összes mezőgazdasági gépet és az összes mezőgazdasági felszerelést”. E határozat értelmében a nővéreknek az úgynevezett „maximum”, azaz 100 dunum föld és az apácák háza jutott. Az újonnan létrejött rezsim azonban nem volt megelégedve ezzel a döntéssel, ezért 1948-ban második döntést hoztak, amely elvette a nővérektől mindazt, ami Čaradakban volt. A kirabolt és megalázott nővéreknek 1949. július 3-án el kellett hagyniuk szeretett Dolorozájukat, és idővel különféle vállalkozások és társadalmi intézmények költöztek be és ki a kolostoruk területéről. Alaupović érsek 1963. június 7-i rendeletével megalakult a čardaki plébánia, Čardak és Kornica települések Gradačac plébániától, valamint Donji Kladari és Živkovo Polje települések Modriča plébániától való áthelyezésével. A plébániaházat Josip Konopka tiszteletes vásárolta meg, és ugyanebben az évben Jozo Perićet nevezték ki plébánossá. Perić plébános meghívta a Kis Jézus Szolgálóit a plébániára, akik 1963. augusztus 20-án telepedtek le a plébániaházban. A hívek leírhatatlan örömmel fogadták a nővérek visszatérését 14 évnyi üldöztetés után. Perić plébános nagy erőfeszítéseket tett az apácák nevének visszaadásáról 1949 óta tartó vita felfrissítése érdekében. Végül 1971 első felében a nővérek visszakapták romokban heverő Dolorosa kolostorukat. Egy alapos felújítás után az apácák 1972. július 26-án beköltöztek a Szent Anna-templomnál található kolostorba. A háború alatt (1992-1995) a csardaki plébániát 1992. június 25-én a szerb hadsereg foglalta el. A szerb szélsőségesek teljesen lerombolták a kolostort, a plébániatemplomot és az idősek otthonát. Súlyosan megrongálták a plébániaházat, és elégették a plébánia iratait, beleértve a polgári anyakönyveket is.
Nevezetességei A Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1921-ben szentelték fel. 1992-ben a falut elfoglaló szerb erők lerombolták. A háború után újjáépített templomot 2013-ban szentelték fel.
Jegyzetek
Források Garevac település weboldala
További információk Modriča község hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései