Goldbrunner Sándor – németül, szlovákul Alexander Goldbrunner – (Selmecbánya, 1807. február 12. – Selmecbánya, 1898. október 5.) leginkább Bakabánya, Körmöcbánya, Selmec- és Bélabánya, valamint Újbánya főispánjaként ismert személyiség Selmecbányán (ma, szlovákul: Banská Štiavnica, ejtsd Banszká Styjavnyica) a 19. században. Jogász és bányamérnök is volt.
Élete Goldbrunner Sándor Selmecbányán, 1807. február 12-én született és volt keresztelve Alexander Michael névre. Szülei Goldbrunner Mihály (Michael Goldbrunner) polgár és Vürtenberger Erzsébet (Elisabetha Vürtenberger) voltak.
Tanulmányai és első sikerei Középiskolai tanulmányait a selmeci gimnáziumban kezdte és végezte. A bölcsészet első és második évi (1822—23. és 1823—24.) tanfolyamát a győri kir. akadémián, a jogi tanulmányok első tanfolyamát (1824—25.) az egri, és második évi tanfolyamát (1825—26) a pozsonyi kir. jogakadémián kitűnő sikerrel végezte, a selmeci bányászati akadémiát 1827., 1828. és 1829. években látogatta, s a bányász diplomát 1830. évi augusztus 21-én jeles "calculusokkal" nyerte el. Ezt megelőzően, s alig 22 éves korában mint képzett jogászbányász az alsómagyarországi kerületi kir. bányatörvényszékhez hallgatónak volt kinevezve 1830. március 1-től 1835. június 24-ig, ill. mint előadóhelyettes működött. Ugyanezen időben tisztújítás lévén Selmecbányán a városi tanácsnoki állásra pályázott, és bár a „senator" állásra 28 évesen még nem volt meg a kora, elnyerte azt.
Életműve és érdemei
Családi élete Felesége Chlebovits Anna (1821-1890. november 24.) volt 1838. február 12-től egészen 1890-ben bekövetkezett haláláig. Mivel hogy nem lettek gyermekeik, Sándor minden életenergiáját Selmecbánya és a közjó gyarapításába fektette:
1843-ban városi bíróvá választották meg, vagyis Selmecbánya első tisztviselője lett 1848-ig.
Selmecbányai Takarékpénztár Goldbrunner Sándor polgármester 1847. februárjában azzal a javaslattal lépett fel a városi tanácsban, hogy Selmecbányán pénzintézet jöjjön létre, más, már létező intézetekhez hasonlóan, és kollégáinak előterjesztette a Pozsonyi Takarékpénztár alapszabályait, amely öt évvel a Selmecbányai Takarékpénztár előtt jött létre. Javaslata pozitívan lett fogadva. A lakosság nagy érdeklődést nyilvánított a takarékpénztár iránt. Az alapító közgyűlést 1847. szeptember 2-án tartották meg, és első elnöke, Geramb Ferenc a Selmecbányai Takarékpénztár (németül Schemnitzer Sparkasse) Részvénytársaságot az 1840. évi XVIII. törvénycikk 58. § szerint megalapítottnak nyilvánította. A Selmecbányai Takarékpénztár 1847. november 17-én kezdte meg tevékenységét 5 ezer arany frt alaptőkével. A Selmeci takarékpénztár alapítása és alakítása Goldbrunner Sándor kizárólagos érdeme, mert ő javasolta az intézet létrejöttét, ő volt a tervezet elkészítője és a tárgyalások megindítója, majd végül az alakulás intézője.
Selmecbánya követe a pozsonyi országgyűlésben Az 1847–48-as pozsonyi országgyűlésbe követül küldte ki Selmecbánya, ahol az 1848. évben visszajöveteléig (április 24-ig) 27 követjelentést terjesztett elő, melyekben az országgyűlés korszakalkotó tárgyalásairól nemcsak érdekes, de tanulságos képet is nyújtott.
Polgármesteri tevékenysége Miután befejezte követi kiküldetését, 1848. április 25-én ismét a városi bírói székben volt. 1848. november 27-én tisztújítás volt és ekkor elsőízben polgármesterré választották őt. Egyben ő lett a város első polgármestere.
A nehéz, 1848-49-es években gyakoriak voltak a tanácsülések. A város helyzete is nagyon gyakran változott. A városi pénztár a szakadatlan hadi szolgálmányok terhe alatt teljesen kiürült. A városi pénztár e címen a magyar seregre 30,000 frt-ot, az oroszra 20,000 frt-ot, az osztrákra pedig 90,000 frt-ot, vagyis összesen 140,000 frt-ot fedezett; ellenben a magánosok részéről szenvedett összes kár 80,000 frt-ra lett kiszámítva. A legtöbb pusztítást és kárt az orosz segédcsapatok okoztak. Ezeknek bevonulása alkalmából 1849. július végén az elhamvasztás veszélye fenyegette a várost. A Kálvária alatti réten ütött táborbaszállás előtt ugyanis érkezésükkor néhány erre portyázó honvéd huszár rátört az orosz előörsökre. Ezenkívül valaki a nemzeti zászlót a városház tornyára tűzte. Ebből, valamint az orosz segédhadsereg tábornokához, gróf Grabbehez névtelenül érkezett feljelentésből (mely szerint az Óvárban nagy mennyiségű fegyvert, lándzsát és egyéb hadiszert azért tartanak, hogy azzal a polgárságot felfegyverezzék és az oroszok bevonulásakor utcai harcban felhasználják) azt gyanította a tábornok, hogy a város cselt forral a segédcsapatok ellen. Így Grabbe a legszigorúbb előintézkedéseket rendelte el és ágyúkkal készült a várost szétlövetni, amely így odaveszett volna. A táborba hívott városi polgármestert Grabbe három órán át mindaddig magánál tartotta, amíg a kiküldött kémjárat azon hírrel vissza nem tért, hogy a polgármester távolléte alatt átkutatott várban nyoma sincsen a fegyverkezésnek. Goldbrunner Sándor hidegvérűsége és elszántsága, valamint tapintatos, diplomatikus tárgyalása hozzájárult ahhoz, hogy Selmecbánya nem esett áldozatul a felbőszült ellenség bosszújának (Losonccal ellentétben, amelyet Grabbe kozákjai elpusztítottak).
Ezen eseményeket azonban, és jóval előbb, egyéb más történések előztek meg az 1849. évben. Ezek közül mind olyanok voltak, melyek azt bizonyítják, hogy a városi hatóságnak mennyire nehéz feladata volt az ellentétes hatalmi áramlatok közepette és hogy a kényszerállapotok előtt mindig meghajolni volt kénytelen, éspedig a város végső elpusztulásának kikerülése érdekében. Azon veszélyektől, melyek a várost ismételten végső elpusztulással fenyegették e válságos korszakban, csupán Goldbrunner Sándor tapintata és mérséklete mentette meg, mivel másképp, az ellenállásnak megfelelő erő hiányában, nemcsak az ellenállók, de a lakosok is tönkrementek volna.
1851-ben tisztújítás volt és Goldbrunner Sándort másodszor polgármesterré választották.
1852-ben megalapította a Főgimnáziumot.
1861-ben újraalakul a városi tanács, polgármesterré újból Goldbrunner Sándort választották, immár harmadízben.
Goldbrunner Sándor az abszolutizmus alatt nem akart hivatalt vállalni, bár erre ismételten fel lett híva. 1867-ben azzal bízta meg a m. kir. belügyminisztérium, hogy a törvényhatóság 1861-ben megalakult képviselő-testületet újjászervezésre hívja egybe. Az e célból meghirdetett első alkotmányos közgyűlésen 1867. április 16-án a tisztújítást 1867. május 8-ára tűzték ki, melynek eredménye t.k. az is lett, hogy 1868-ban Goldbrunner Sándor negyedízben lett Selmecbánya polgármestere.
33 év a közszolgálatban, 25 éve polgármester Az 1868. július 31-én Heyder Antal, városi főbíró elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlés azt határozta, hogy a Svájczer Gábor főbányagróf és a hét bányaváros biztosának vezetése alatt 1843-ban városi bíróvá megválasztott Goldbrunner Sándor a városnál összesen 33 évig töltött szolgálata (1835-től), illetve polgármesterségének 25-ik évfordulója alkalmából (1843-tól) 1868. augusztus 17-én közhatóságilag ünnepeljék meg és értékes díszkarddal ajándékozzák meg.
1870. augusztus 2-án 100 éves volt a Selmecbányai Bányászakadémia Eredetileg 1870. augusztus 7-9-én, a Bányászakadémia 100-ik évfordulója alkalmából nagy ünnepség volt tervezve Selmecbányán. Közben felmerült a nagy ünnepséggel kapcsolatban, hogy az akadémia, annak 100 éves fennállásának évfordulóján sem rendelkezik céljának megfelelő, jól berendezett épülettel, hanem kénytelen hét közönséges, egészen más célra épült lakházban meghúzódni, továbbá az akadémia gyűjteményei sem felelnek meg a legújabb tudományos vívmányoknak. Ezért el akarták halasztani az ünnepséget, hogy "idegen szemek" ne lássák a helyzetet. Pénzügyileg sem állt a helyzet jól, mert a m. kir. pénzügyminisztérium a kért 28,000 frt-ból csak a jubileum alkalmából készítendő érmekre és az emlékkönyv kiadásával járó költségekre adott pénzt. Ezek el is lettek készítve: 15 db ezüst- és 530 db bronzérem.
A tervezett jubileum el is maradt volna, ha az alsó-magyarországi bányatársulatok nem határoztak volna úgy, hogy ők pedig a jubileumot megtartják. A bányatársulati egylet gyűlésének határozata alapján Goldbrunner Sándor, egyleti elnök 1870. július 18-án egy német nyelvű felhívást küldött szét, melyben a volt akadémiai hallgatókat és az Alma Mater barátjait az augusztus 1.-3.-i jubileumra meghívta. Az ünnepség lefolyásáról a bányatársulati egylet egy jegyzőkönyvet vett fel és egy e célra készített emlékirattal és az egylet által készített nemzeti zászlóval együtt Selmecbánya város törvényhatósági bizottságának 1870. október 3-án tartott közgyűléséhez a következő átirat kíséretében küldött el:
"Tekintetes közgyűlés! A helybeli bányász akademia 100 éves fennállásának ünnepélye alkalmával az alsó magyarországi bányatársulati egylet részéről készített zászlót és ezen százados ünnepélyre vonatkozó okiratok biztos helyen örök emlékül megőriztetni óhajtván, van szerencsém felkérni a tekintetes közgyűlést, miszerint úgy a zászlót mint az illető okmányokat elfogadni és a városi levéltárban elhelyezni méltóztassék.
Hazafiúi tisztelettel maradván a tekintetes közgyűlés alázatos szolgája, a bányatársulati egylet választmánya nevében annak elnöke
Goldbrunner Sándor"
Öt bányaváros főispánja (a hétből) 1871. július 27-én a császár és király, legfelsőbb elhatározásából Bakabánya, Körmöcbánya, Selmecz-Bélabánya és Újbánya törvényhatósági joggal felruházott bányavárosok főispánjává nevezte őt ki.
1871-ben Goldbrunner Sándor a Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjaként lett megválasztva
A főispáni méltóságot csak 1874. december 31-ig viselte, mert ez állásától a császár és király, hű és buzgó szolgálatainak teljes elismerése és az élvezett 3000 frt fizetés beszüntetése mellet felmentette.
Goldbrunner Sándor felmentése alkalmából az öt bányaváros érzékeny búcsút vett első, és ilyen minőségben utolsó főispánjuktól, kihez búcsú-átiratot intéztek, Bakabánya díszpolgári oklevelet adott át neki, majd Selmec-Bélabánya azzal rótta le nagyrabecsülését és ragaszkodó odaadását, hogy azon fizetést, melyet Goldbrunner Sándor mint polgármester élvezett, nyug-, ill. kegydíjul ajánlotta fel neki.
III-ik osztályú vaskorona rend adományozása 1875. január 4-én 68-as sz. belügyminiszteri rendelettel arról lett értesítve, hogy érdemeinek legfelsőbb elismeréséül a III-ik osztályú vaskorona rendet díjmentesen adományul kapta.
Múzeum-alapítás gondolata Már a 19. század felében Goldbrunner Sándor polgármester rendeletet adott ki egybegyűjteni és elhelyezni a régiségeket az Óvárban abból a célból, hogy alapját alkossák a később megalapított múzeumnak. Elgondolása csak fél évszázaddal később jött létre Szitnyai József polgármesternek és Richter Ede városi levéltárosnak köszönhetően. Richter a városi múzeum első gondnoka lett, ő alakította át az Óvárat muzeális célokra. Ugyancsak archeológiai kutatásokat vezetett az Óvárosban, Glanzenbergben. A Városi Múzeumot 1900. július 1-én tették elérhetővé a nyilvánosság számára. Ez a gondolat volt a kezdete annak az útnak, amely a mai Selmecbánya Múzeum (Múzeum Banská Štiavnica) alapításához vezetett. A mai múzeumban található gyűjtemény egy részéről itt tudósítanak.
Nyugalmazott Goldbrunner Sándor (1875-től) Mint a város törvényhatóság, a központi választmány, a közigazgatási és több szakügyi bizottság tagja, továbbá mint a vallás közoktatásügyi minisztérium által kinevezett iskolalátogató, előrehaladott kora dacára is, a városi közélet minden mozzanata iránt továbbra is érdeklődött, úgy mint közpályájának derekán, és a város érdekeinek ápolásában keresett enyhítést feleségének elhunyta után (1890-ben), akivel 52 évig boldog házasságban élt.
Millenáris diófaerdő ültetése Selmecbányán