Kornica

Kornica (), település Bosznia-Hercegovinában, Šamac községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 36, közúton 58 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 14 km-re délre, a Szávamenti-síkságon, a Szávától 15 km-re délre, 95-98 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-1 Délen, mintegy 15 km-re található a Trebava-hegység, valamint a Majevica- hegy lejtői. Ott található Skugrić falu. A falun keresztül folyik a Tolisa-folyó, amely a Modriča feletti dombon fekvő Tolisa faluban ered, és az Oraška községben található Tolisa faluban ömlik a Szávába. A temető közelében egy kis folyó, a Korničica ömlik a Tolisa folyóba, amely Ledenice faluból délről ered.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb87Bosnyák11Horvát802331Jugoszláv20Egyéb179Összesen830348

Története Nem ismert, és sehol sincs leírva, honnan kapta a falu a nevét, sőt senki sem emlékszik arra sem, hogy Kornica első lakói honnan költöztek ide. A falu korát a temetőben található sírkövek, a régi stećakok bizonyítják. A szomszédos falvakból, például Čardakból és Ledenicéből, egészen Gradačacig itt temették el egykor a halottakat, akiknek leszármazottai ma is látogatják sírjaikat. A települést először Marijan Maravić püspök 1648-as látogatása során említik. A püspök előzőleg Modričán és Tramošnicán megbetegedett, majd felépülése után ismét az egyházmegyében járt. 1649. július 19-én a „Corenita” (Kornica) plébániára érkezett, onnan pedig a brčkói „Baricki” plébániára ment. Ezután Bijela plébániájára, majd 1649. július 23-án ismét Tremošnicára érkezett, amelyet ezúttal a gradovrhi kolostorhoz tartozóként írnak, valójában azonban a modričai kolostorhoz tartozott.

Maravič püspök 1655-ös látogatása során a következő négy plébánia tartozott a modričai kolostorhoz: Modriča , Crkvište ( Crkvina ), Tremošnica és Bastić. Később, 1673- ban és 1675- ben, Nikola Olovčić-Ogramić püspök vizitációja során nem említette Bastićot, de 1673- ban felsorolta a Modriča melletti kolostorhoz tartozó plébániákat és a bennük élő hívők számát. A crkvištei (Crkvina) plébánián 1915, a tremošnicai 6300, a kornicain pedig 1418 lélek élt. A püspök beszámol a katolikus lakosság hirtelen eltűnéséről ezekről a területekről a kivándorlás és a hitehagyás miatt. Bár a posavinai katolicizmus akkoriban súlyos csapásokat szenvedett, a fennmaradó hét plébánián még mindig 20 234 katolikus élt. (Fermendžin, Acta Bosnae, 374-5.). A Hitterjesztés Kongregációjának 1801-es rendelete alapján Tremošnicát plébániává alakították, majd 1803-ban Grgo Ilijić varešani püspök Garevót független lelkészi székké nyilvánította. Augustin Miletić püspök 1813-as jelentésében felsorolta a garevoi káplánsághoz tartozó falvak helyeit, házait és lakosainak számát. A káplánság a következő helyeket foglalta magában: Garevo, Kladari, Hasić Donji és Gornji, Tišina, Prud, Kornica, Čardak, Živkovo Polje, Dobrinja, Riječani, Kužnjača és Oteža. Ez így volt 1820-ig. 1848-ban megalapították a tišinai lelkészséget (1858-ban plébániává nyilvánították), amely magában foglalta a garevaci plébánia két falvát is: Prudot, valamint (Gornji és Donji) Hasićot. 1862-ben és 1863-ban Užice és Šabac környékéről a szerbek és törökök közötti konfliktus miatt kiűzött muszlimok Bosanski Šamac területén telepedtek le. A horvátok előbb befogadták a száműzötteket területükre, majd mégis kiűzték őket otthonaikból. Néhányuk a mai Tišina felé, másokat a Boszna folyó bal oldalára mentek át.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz tartozó községnek, 32 háztartása és 226 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 88. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 54 háztartást, 382 római katolikus és 11 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 84. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 388 lakosa volt, közülük 381 római katolikus és 7 ortodox szerb volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 226. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.

A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1992-ben a boszniai háború során a falu horvát lakosságát elűzték, templomukat lerombolták. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település Šamac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. A horvát lakosság visszatérése 2000-ben indult meg, de az eredeti lakosságnak csak töredéke tért vissza szülőfalujába.

Egyesületek A „Fazan” Vadásztársaságot 1970-ben alapították. A társaság megalakulása óta aktívan dolgozott a vadászat fejlesztésén és védelmén, de a környékbeli háborús események miatt a szakosztály 1991-ben beszüntette tevékenységét, de kornicai falusiak kezdeményezésére 2011-ben 14 vadásszal újraalakult. Vadászterülete 5 hektáron terül el.

Sport Az NK Dinamo Kornica labdarúgóklubot 1956-ban még „Proleter” néven alapították, de néhány évvel később megszűnt. Újraalapítása 1972-ben történt, de 1992-ben a falu szerbek általi elfoglalásával ismét megszűnt.

Nevezetességei A kornicai Munkás Szent József római katolikus templomot, amelyet 1984-ben építettek, 1992-ben elpusztult a háborúban. A kornicaiak első háború utáni összejövetelére a templomban 2000. május 7-én került sor, amikor az első misét a lerombolt templom előtt tartották. Ezt követően megkezdődött a templom felújítása, és 2004-ben, a harang felállításakor Vinko Puljić vrhbosnai bíboros látogatta meg. Azóta sok munkát végeztek a templomon, és 2011-ben elkészült a külső homlokzat. A kornicai Szent József templom a čardaki plébániához tartozik. Kornica és Čardak települések mellett Donji Kladari és Živkovo Polje települések is ehhez a plébániához tartoznak.

Jegyzetek

Fordítás

Források Nikša Nezirović: Šamac község monográfiája, Šamac, 2011.

További információk Šamac község hivatalos oldala

Kategória:A Doboji régió települései