Giovanni Battista Tiepolo (más néven Giambattista Tiepolo vagy Giovanbattista Tiepolo ; Velence, 1696. március 5. – Madrid, 1770. március 27.) a késő barokk és rokokó korszak egyik legfontosabb velencei festője. Munkái között szerepelnek hősi eposzokat, történelmi jeleneteket, operajeleneteket és az istenek ünnepeit ábrázoló alkotások. A templomok oltárait, számos puttókat és Ámorokat ábrázoló festményekkel is gazdagította.
A lépcsőház mennyezetfreskója, Würzburgi Rezidencia Ezen a freskón – fő művén – Tiepolo önmagát is ábrázolta (a bal alsó sarok felett), valamint Balthasar Neumann építészt (övvel, hatalmas kutyával) és Antonio Giuseppe Bossi stukkóművészt (átlósan jobbra Neumann felett, feltűnő köpennyel).
Élete Giovanni Battista Tiepolo 1696. március 5-én született Velencében, anyja, Orsetta és apja, Domenico hat gyermeke közül a legfiatalabbként. Április 16-án keresztelték meg. Szüleik egy kis hajót birtokoltak. Tiepolo anyja egyik fivérénél festőnek tanult, de nagyobb hatással volt rá a nála tizennégy évvel idősebb Giovanni Battista Piazzetta. Tanára Gregorio Lazzarini volt. 17 éves korában bejegyezték a festők céhébe. 18 évesen megalapította saját praxisát, és 21 évesen mesterré vált. Gyorsan sikert aratott, ami keresett és híres festővé tette. Velencei megrendelői mellett egyik ügyfele az udinei érsek, Daniele Dolfin volt, aki megbízta Tiepolót a püspöki palota néhány termének kifestésével és egyéb munkákkal.
Első remekműveknek a Ca' Dolfin reprezentációs termébe szánt hatalmas festményciklusát tekintik, amelyet 1726–1730 között, alkotott, s a Római Birodalom csatáinak motívumait ábrázolják.
1730–31-ben Tiepolo először tevékenykedett Venetón kívül, amikor Carlo Archinto gróf megbízásából öt mennyezetfestményt készített a milánói Palazzo Archintóban, köztük a Művészetek és tudományok diadala, az Apollón és Phaetón, a Perszeusz és Androméda, a Júnó, Fortuna és Venus, valamint a Nemesség című műveket.
Anton Georg von Clerici 1740-ben Tiepolót bízta meg a milánói Palazzo Clerici mennyezetének kifestésével.
1745 és 1750 között a velencei Palazzo Labiában dolgozott. Később két fiával elfogadta Karl Philipp von Greiffenclau zu Vollrads hercegpüspök meghívását Würzburgba. Ez tette Giovanni Battista Tiepolót, Tiziano mellett, a legfontosabb olasz festővé, aki Németországban utazott és alkotott. A würzburgi főpapi rezidenciában található művek Tiepolo fő művének számítanak. Frankföldön a münsterschwarzachi barokk kolostortemplom Háromirályok imádása című festményén is dolgozott. Miután 1753-ban visszatért Velencébe, ahol fiával, Giovanni Domenicóval együtt dolgozott a vicenzai Villa Valmarana ai Nanin.
1761-ben III. Károly spanyol király megbízta, hogy díszítse a madridi Palacio Real tróntermét A spanyol monarchia apoteózisa című mennyezetfreskóval. Ahogy a rokokó stílus kiment a divatból,The Chariot of Aurora (C. 1734) Artvee egyre inkább művészi marginalizálódásra került, mivel az udvari festő Anton Raphael Mengs neoklasszicizmusa egyre elterjedtebbé vált. Például egy aranjuezi templom hét oltárképét már nem állították fel. Egészsége túl gyenge volt ahhoz, hogy visszatérjen Itáliába, így 1770. március 27-én Madridban halt meg.
Ő volt a Velencei Képzőművészeti Akadémia első elnöke. (accademiavenezia.it, olaszul) hozzáférés: 2013. július 18. 2003-ban róla nevezték el a (43775) Tiepolo aszteroidát. Fabio Canal, Francesco Lorenzi és Domenico Pasquini voltak tanítványai.
Családja 1719-ben Tiepolo feleségül vette Maria Cecilia Guardit, a kortárs velencei festők, Francesco és Giovanni Antonio Guardi húgát. Kilenc gyermekük született, akik közül négy lánya és három fia érte meg a felnőttkort. Fiai, Giovanni Domenico és Lorenzo, kezdetben az ő segédjeiként, később pedig önállóan dolgoztak, és elismerést szereztek, különösen Giovanni Domenico. Hasonló módon festettek, mint apjuk, de más műfajban és stílusban. Harmadik fia pap lett.
Művei bélyegkép|263px|A Crotta család szentjei 1750 k. Städel Múzeum, Frankfurt am Main bélyegkép|263px|Szent Kelemen látomása bélyegkép|263px|Hüakinthosz halála Tiepolo teljes életműve öt alkotói szakaszra osztható. Az első az 1715 és 1730 közötti éveket öleli fel, tehát velencei és udinei munkásságának korai szakaszát. Ezt követte az első, érett időszak 1730 és 1749 között, amely jelentős megbízásokat foglalt magában Bergamóban, Milánóban és más városokban. A klasszikus virágzás harmadik szakasza, amelybe Tiepolo würzburgi munkássága, valamint a velencei Palazzo Labián és a Vicenza melletti Villa Valmarana ai Nanin végzett munkái esnek, az 1741 és 1757 közötti éveket öleli fel. A festő velencei életének utolsó öt éve 1757 és 1762 közé esett, majd későbbi madridi munkásságának ötödik szakasza 1762 és 1770 között zajlott.
A würzburgi rezidencia alkotásait Giovanni Battista Tiepolo remekművének tekintik. A lépcsőház mennyezetfreskója, amely 1753-ban készült el, a négy kontinenst ábrázolja. A Császári Csarnok freskói Barbarossa Frigyes és Burgundiai Beatrix esküvőjét, valamint a hercegpüspök császári hercegi jogokkal való felruházását ábrázolják. Összességében a würzburgi freskók egy globális állami festményt alkotnak.
Művei (válogatás) Háromkirályok imádása (Alte Pinakothek, München) Apollo és Daphne (Louvre, Párizs) Krisztus az Olajfák hegyén (Nemzeti Galéria, Athén) A Barbaro család apoteózisa (Metropolitan Művészeti Múzeum, New York) Pisani admirális apoteózisa (Palazzo Pisani, Velence) A Loreto Szent Ház csodája (Gallerie dell’Accademia, Velence) Mennyezetfreskó a würzburgi rezidencia lépcsőházában Oltárképek a würzburgi Schönborn-kápolnában (1752) Idősebb Jakab apostol (Szépművészeti Múzeum, Budapest) A vercellai csata (Metropolitan Museum, New York) A Napszekér versenye (Palazzo Clerici, Milánó) Aurelianus diadala (Galleria Sabauda, Torino) Marius diadala (Metropolitan Múzeum, New York) Zenobia beszéde a katonákhoz (Nemzeti Művészeti Galéria, Washington) Tamás és János apostolok (Chiesa del Ospedaletto, Velence) Eliezer és Rebeka (Nemzeti Galéria, Athén) Szent Sebestyén vértanúsága, 1739, második jobb oldali oltár, Marienmünster Dießen Mennyezetfestmény Scuola Grande dei Carmini, Velence A spanyol monarchia apoteózisa 1762–66, Palacio Real, Madrid
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Keith Christiansen: Giovanni Battista Tiepolo, 1696–1770. Metropolitan Museum of Art, New York, 1996 (archive.org, szerkesztett kötet többek között Adriano Mariuz, Giandomenico Romanelli, Donald Posner, Andrea Bayer, Filippo Pedrocco, William L. Barcham, Catherine Whistler, Diane De Grazia és Keith Christiansen közreműködésével: Életének és munkásságának dokumentált kronológiája Textarchiv – Műveinek Textarchiv és katalógusa Textarchiv – Internet Archívum, számos, részben egész oldalas és színes illusztrációval) Teljes szövegű változat online is elérhető. Franz Hermann Meißner: Tiepolo (= Művészmonográfiák . 22. kötet). Velhagen & Klasing, Bielefeld/Lipcse, 1897 (archive.org) Giuseppe Fiocco: Tiepolo (= Piccola collezione d'arte. 13. kötet). Istituto di edizioni artistiche, Firenze, 1921 (archive.org) Pompeo Molmenti: Tiepolo, la vie et l'oeuvre du peintre. Hachette, Párizs, 1911 (francia, archive.org) Alexis Orloff Prunce: Designs par G.-B. Tiepolo. Galerie Georges Petit, Párizs, 1920 (archive.org) Franz Friedrich Leitschuh: Giovanni Battista Tiepolo: Tanulmány a 18. század művészettörténetéből E. Bauer, Würzburg, 1896 (archive.org)
Legújabb irodalom Roberto Calasso: Tiepolo rózsája, olaszból németre fordította Reimar Klein. Carl Hanser Verlag, München, 2010, Chantal Eschenfelder: Tiepolo. Giovanni Battista Tiepolo, 1696–1770. Könemann, 2001, Beverly Louise Brown– Terisio Pignatti, Oreste Ferrari, Teresa Longyear: Giambattista Tiepolo: Az olajvázlat mestere. Abbeville Press, 1994, Keith Christiansen: Giambattista Tiepolo: 1696–1770. Harry N. Abrams, 1997, Svetlana Alpers–Michael Baxandall: Tiepolo és a képi intelligencia. Yale University Press, 1994, George Knox: Tiepolo: Kétszáz éves kiállítás, 1770–1970, Kiállítási katalógusok a Fog Art Museumból: Kétszáz éves kiállítás, 1770–1970. Garland Publishing, New York, 1978, Antonio Morassi: GB Tiepolo. Phaidon-Verlag, Köln, 1955, Antonio Morassi: G. B. Tiepolo festményeinek teljes katalógusa, beleértve tanítványai és követői által tévesen neki tulajdonított képeket is, Phaidon, London, 1962 Maria Elisa Avagnina: Tiepolo. A Vicentine villák. Electa, Milánó, 1990, Művészettörténeti Intézet a Würzburgi Egyetemen (szerk.): exemplum virtutis: Giambattista Tiepolo két történeti festménye. Sandstein Verlag, Drezda, 2011, Peter O. Krückmann: Tiepolo, Giovanni Battista. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 26, Duncker & Humbolt, Berlin, 2016, , 268. o. (digitalizált) Ekaterini Kepetzis: Giovanni Battista Tiepolo. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). Band 18, Bautz, Herzberg 2001, , 1388–1442. o. Xavier Salomon–Andrea Tomezzol: Tiepolo Milánóban: A Palazzo Archinto elveszett freskói, 2019 (angol)
Források Giovanni Battista Tiepolo festményei Literatur von und über Giovanni Battista Tiepolo Udine, Tiepolo városa (angol) W. G. Sebald és Tiepolo Jutta Duhm-Heitzmann: 1770. március 27. – Giovanni Battista Tiepolo halála, WDR ZeitZeichen, 2020. március 27. (Podcast)
Kategória:1696-ban született személyek Kategória:1770-ben elhunyt személyek Kategória:Velencei festők Kategória:Rokokó festők Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal