A sziklai illatosmoha (Mannia triandra) Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, magashegységekben vagy északi kitettségű sziklafalakon élő növényfaj.
Megjelenése A sziklai illatosmoha kékeszöld telepágai 2–3 mm szélesek és 0,5–1 cm hosszúak. Felszíne nagy kamrákra osztott. A telepágak alja a növekedéssel, a légkamrák tetejének beszakadása miatt felhasad vagy szivacsszerűvé válik. A nőnemű ivarszervtartó az illatosmohákra jellemzően félgömb alakú, három-négy rekeszre osztott. Ebben fejlődnek a spórákat termelő spóratokok. Spórái barnák.
Közeli rokonával, a közönséges illatosmohával (M. fragrans) ellentétben a sziklai májmoha nem illatos.
Hasonló fajok Élőhelyein más, hasonló külsejű telepes májmohák is előfordulnak, mint pl. a sallangosszélű májmoha (Athalamia hyalina), a szögletesfejű májmoha (Preissia quadrata) vagy a félgömbösfejű májmoha (Reboulia hemisphaerica), amelyektől nem könnyű elkülöníteni. Ezek általában nagyobbak, nem kékeszöldek, hanem világos- vagy sötétzöldek, bőrszerű telepeik felszíne egynemű, nincsenek rajtuk nagyméretű kamrák. A közönséges illatosmoha kellemes illatú és inkább a sziklák melegebb, száraz oldalán, sziklagyepekben fordul elő.
Előfordulása Eurázsiában (Franciaországtól Kamcsatkáig) és Észak-Amerikában honos. Európában főleg Olaszországban és az Alpokban, kisebb mértékben a Kárpátokban és a Balkánon található meg. Magyarországon a Bükkben, a Vértesben és a Bakonyban fordul elő.
Életmódja A magashegységekben (Alpok, Kárpátok) jobban érzi magát, de kedvező körülmények között középhegységekben, dombvidékeken is megtalálható. Északi kitettségű, magas mészkő- vagy dolomitsziklafalak alján, a talajon, sziklarepedésekben vagy sziklatörmelékes lejtőn és fák felszínre kibukkanó gyökerei között felgyülemlett törmelékes talajon is megtalálható. Magyarországon vele együtt olyan védett, jégkorszaki reliktum növényfajok is előfordulnak, mint a cifra kankalin (Primula auricula), a szürke bogáncs (Carduus crassifolius ssp. glaucus) vagy a győzedelmes hagyma (Allium victorialis).
Telepei általában kora tavasszal, március–áprilisban jelennek meg. A telepeken néhány hét alatt ivarszervtartók fejlődnek, majd spórát érlel. A nyári szárazság idején a telepek szétesnek, elpusztulnak, a kedvezőtlen időszakot a növény spóra alakban vészeli át. Az esős, hűvösebb őszi hónapokban, szeptember–októberben ismét kihajt. Megjelenésére nagy hatással van az időjárás, az egyedszám a csapadék függvényében változik.
Természetvédelmi helyzete Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Csak három nagyobb populációja ismert, a többi lelőhelyén csak néhány telep található.Az egyik kis, bükki állományának kivételével valamennyi lelőhelye Natura 2000-es területen találhatóak. Főleg az élőhelyén végzett intenzív erdészeti tevékenység (ami a mikroklímát szárazabbá teheti), a sziklák bolygatása, a vadállatok, illetve a turisták általi taposás veszélyezteti. A taposás hatására a morzsalékos, könnyen omló talajon élő mohák legurulhatnak az erdős régióba, illetve a taposás hatására nitrogénkedvelő fajok is megjelenhetnek amelyek kiszorítják a sziklai illatosmohát. Magyarországi telepszámát 450-re becsülik.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "sebezhető" státusszal szerepel.
Kapcsolódó cikkek Magyarországon védett és fokozottan védett növények listája
Források Sziklai illatosmoha Természetvédelmi kezelés Mannia triandra Red Data Book of Bulgaria Mannia triandra IUCN Red List Mannia triandra GBIF
Kategória:Májmohák Kategória:Növényfajok Kategória:Európa növényvilága Kategória:Magyarországon védett növények