Az Eleki járás a történelmi Magyarország egyik járása volt eredetileg Arad vármegyében. Székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta végig Elek volt. Népessége 1910-es népszámlálás szerint 34 209 fő volt. A járás területétének egy részét a Trianoni békedikátum Romániának ítélte, így az a rész Magyarország számára elveszett.
Települései A trianoni béke előtt a járás Arad vármegyéhez tartozott. A települései ekkor a következők voltak: Almáskamarás Elek Gyulavarsánd Medgyesbodzás Medgyesegyháza Nagykamarás Nagypél Ottlaka Sikló Szentmárton
A trianoni béke után Magyarországon teljes egészében Almáskamarás, Elek, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza és Nagykamarás maradt, Nagypél és Sikló pedig Romániához került. Gyulavarsánd és Ottlaka területét kettévágta a határ: Gyulavarsánd külterületének egy része Magyarországon maradt, ezt Gyulavárihoz csatolták, a két különálló határrésszel bíró Ottlakának az anyaközség és azt körülvevő határrésze Romániához került, a tőle távolabb lévő különálló határrész pedig Magyarországon maradva Pusztaottlaka néven önálló községgé alakult. A maradék járás ekkor a Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, annak megszűnte után pedig Békés vármegye része lett. 1946-ban szűnt meg.
Jegyzetek
Kategória:Arad vármegye járásai Kategória:Békés vármegye járásai