Domingo Caycedo (teljes nevén: Domingo Caycedo y Sanz de Santamaría) (Bogotá, 1783. augusztus 4. – Bogotá, 1843. július 1.) kolumbiai politikus, Nagy-Kolumbia és Új-Granada alelnöke volt. A betöltetlen elnöki pozíciók alatt Kolumbia kormányzó elnökeként tevékenykedett.
Élete Caycedo vagy Caicedo 1783. augusztus 4-én született Bogotában. Szülei, Luis Caicedo y Flórez és Josefa Sanz de Santamaría, arisztokraták voltak.Baraya, Biografes militaresCaycedo 1793-ban ösztöndíjat nyert a Colegio Mayor de Nuestra Señora del Rosario (ma Universidad del Rosario) nevű egyetemen, ahol latint, filozófiát, teológiát és jogot tanult.Kolumbiai Köztársaság honlapjaUniversidad del Rosario Később rektorhelyettesi és tanácsadói pozíciót is betöltött. 1808-ban Bonaparte Napóleon elfoglalta Spanyolországot a félszigeti háború során, és a trónra bátyját, Józsefet ültette. A trónfosztás miatt a spanyolok fellázadtak, és saját parlamentet alapítottak Cádizban, a Cortest, ahova a tartományok és a kolóniák képviselőit várták.
1809-ben Caycedo Spanyolországba utazott, hogy a kreol lakosságot képviselve panaszt tegyen a kormánynál a spanyol hatóságok által elkövetett, szerinte rossz bánásmód és hatalommal való visszaélés miatt.Historia Hispánica Caycedo csatlakozott a spanyol hadsereghez, akik megpróbálták visszaverni Napóleont, de hamar szembesült vele, hogy túlerővel állnak szemben. A hírre, hogy Bogotában is mozgolódik a nép, hogy független legyen, Caycedo 1811-ben hazahajózott, és Simón Bolívar égisze alatt részt vett a függetlenségi háborúban. 1815-ben feleségül vette Juana Jurado y Bertendonát, és hét gyermekük született.
Politikai pályafutása
Jegyzetek
Források
Kategória:Kolumbiai politikusok Kategória:Hadvezérek Kategória:Dél-Amerika történelme Kategória:1783-ban született személyek Kategória:1843-ban elhunyt személyek Kategória:19. századi katonák