Az Arrows A3 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet az Arrows csapat versenyeztetett az 1980-as valamint az 1981-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái 1980-ban Riccardo Patrese és Jochen Mass voltak, illetve az utóbbit egy-egy verseny erejéig helyettesítő Mike Thackwell és Manfred Winkelhock; 1981-ben pedig Patrese mellett Siegfrid Stohr, valamint két verseny erejéig Jacques Villeneuve Sr. versenyeztek.
Áttekintés Ugyan az előző évben használt A2-es radikális koncepció mentén készült és papíron versenyképes volt, rengeteg probléma volt vele. Így az Arrows úgy döntött, hogy következő autóját már hagyományosabb megoldások mentén építi meg. Rövidebb lett a tengelytáv, az autó visszakapta az első szárnyát, a hátsó szárny pedig a többi csapat által alkalmazotthoz hasonló lett. Az egyetlen jelentősebb újítást mutató pontja a légellenállás csökkentése érdekében beburkolt sebességváltóház volt.
A versenyképességgel nem voltak gondok, inkább csak technikai problémák hátráltatták a csapatot 1980-ban. Patrese már a második futamon újra pontot tudott szerezni, majd Dél-Afrikában Mass is. Long Beach-en a remekül rajtoló Patrese a második helyen fejezte be a futamot, ez volt a csapat történetének második dobogós helyezése. Mass Monacóban épphogy csak lemaradt a dobogóról, ezt követően azonban a csapat kezdett lemaradni a fejlesztési versenyben. Próbálkoztak különféle újításokkal, mint a különleges kialakítású, szárnylap nélküli orrkúp, de ezek nem sokat segítettek, az idényben több pontot már nem is szereztek. Az osztrák nagydíj szabadedzésén Mass hatalmas balesetet szenvedett, csigolyasérülése miatt a versenyen nem indulhatott, és a következő két futamon Thackwell és Winkelhock helyettesítették.
1981-ben távozott a csapattól több ember is, köztük az egyik tervező Tony Southgate, a főszponzor Warsteiner, a gumiszállító Goodyear és Jochen Mass is. Emiatt Dave Wass csak bizonyos pontokon módosított a kasztnin is, többek között elhagyták az autó oldalán a leszorítóerő termeléséért felelős szoknyákat, az új Michelin-abroncsokhoz állították be a futóművet, és a festés is az addigi aranyszínűről fehér-narancsra változott. Rögtön az első verseny meglepetéssel indult: Patrese megszerezte a csapat első pole pozícióját (Stohr nem tudott kvalifikálni), ezt azonban technikai hiba miatt nem tudta győzelemre váltani. A brazil nagydíjon aztán harmadik lett, Imolában pedig második. A belga nagydíj botrányos körülmények mellett zajlott, amely az Arrows csapatot is érintette: Patrese autója lefulladt a rajtnál, az egyik szerelője pedig beugrott, hogy megpróbálja beindítani. Csakhogy eközben elindul a mezőny, Stohr pedig elgázolta a szerelőt, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Stohrt nagyon megviselte az eset és később is már csak árnyéka volt önmagának, Patrese pedig sorozatban esett ki technikai hibák miatt. Az Arrows csapat az idény második felében egyre rosszabb formában versenyzett, ráadásul át kellett váltaniuk a Pirelli abroncsaira is. Stohr helyett az utolsó két versenyen Gilles Villeneuve öccse, Jacques Villeneuve versenyzett a csapattal. Összesen tíz gyűjtött pontjuk a konstruktőri nyolcadik helyre volt elég.
Eredmények ÉvCsapatMotorGumikPilóták123456789101112131415PontokHelyezés1980Warsteiner Arrows Racing TeamFord-Cosworth DFVARGBRARSAUSWBELMONFRAGBRGERAUTNEDITACANUSA117.Riccardo PatreseKI6KI2KI899914KIKIKIKIJochen MassKI1067KI410138NK11KIMike ThackwellNKManfred WinkelhockNK1981Arrows Racing TeamUSWBRAARGSMRBELMONESPFRAGBRGERAUTNEDITACANCPL108.Riccardo PatreseKI372KIKIKI1410KIKIKIKIKI11Siegfried StohrNKKI9NKKIKIKINKKI12KI7NKJacques VilleneuveNKNK
Forráshivatkozások
Kategória:1980-as Formula–1-es autók Kategória:1981-es Formula–1-es autók