Lopare Selo () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 33, közúton 41 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 2 km-re délre, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 250-560 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-3 Nagy területen fekvő, nagyon szétszórt település, mely a Međednik alatti számos lejtőn, valamint a Gnjica forrásvidékét alkotó patakok mentén, illetve ezeknek a lejtőknek az oldalai és a felettük lévő dombokon jött létre. A főbb településrészek: Božići, Gudura, Potok, Selišta és Građevina — Brezovaca. Erdők nemcsak a falu feletti hegyoldalakon, hanem egyes falvak között és bizonyos házcsoportok körül találhatók, ami arra utal, hogy a falu eredetileg irtással jött létre. Građevina falucska a háború utáni első években jött létre, amikor itt egy termelőszövetkezet működött. Ezt a helyet Brezovacának is nevezik. Az utóbbi időben néhány háztartás leköltözött a közeli városba, az út mellé. Részben Lopara falu területén, a Brčko - Tuzla út és a Lopare - Zvornik út kereszteződése környékén, többnyire Gnjica bal oldalán, a közelmúltban alakult ki a mai községközpont Lopare városa. Lopare Selo felett a Međednik, Gradina, Jelica, Busija és Počivala magaslatok találhatók. A falu főbb vizei: a Gavrića voda, a Česma, a Studenac, a Stublić, a Lipa, a Jelaova voda, a Telalova voda. A Površnice alatt, a Majevicán található a Kiseljak voda, lejjebb pedig, az út mellett, ahol egy bányagödör volt (egy ideig szenet bányásztak), egy kénes forrás is található. A Gnjica legjelentősebb mellékfolyói a faluban a Risovac és a Veselinovac patakok.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb998715Bosnyák10Horvát12Jugoszláv181Egyéb175Összesen1035723
Története A falu nevének eredetéről többféle feltételezés létezik: Az első, hogy élt egy kézműves, aki ásókat, lapátokat (lopat) készített, a második, hogy valakik itt harcoltak (a szlengben „lopali”), a harmadik, hogy a falut egy itt élő kereskedőről nevezték el. Egyébként egyesek szerint Lopare korábban Labudska része volt, a Lopare név pedig azután jelent meg, hogy megépítették az utat a Majevicán keresztül. Azt mondják, hogy Gradinán volt egy „magyar” vár (a hely Kozjakhoz tartozik, ma szántóföld van itt). Azt állítják, hogy tudják, hol volt a kút, amelyet a menekülő „magyarok” ezüsttel töltöttek meg! Božićiban található a Mramorje nevű hely. Sok stećakot törtek itt össze és használtak fel a Zvornikba vezető út építésekor. Voltak feljegyzések, miszerint a Mramorje úgy vélték, hogy „a magyaroktól származik”, de egyesektől azt is lehetett hallani, hogy zsidó eredetű. A Kremeš-dombon a Jurošević család házai felett is több stećak, azaz sírkő található. Olyanok, mint amilyenek Svjetljicán is vannak (Vukasovac és Tobut között). Állítólag Božići felett, a Crkvišta nevű helyen „magyar” korban egy templom állt. Azt mondják, hogy az első szerb család, a Bobarok érkezése előtt pestis pusztított, és megölt mindenkit, aki korábban itt élt. A pestis híre messzire eljutott, és sokan, akik költözni készültek, azon gondolkodtak, hogy menjenek-e vagy sem. Néhány Bobar, akiknek nem volt miből megélniük a karsztvidékükön, úgy döntöttek, hogy Boszniába mennek. Egyesek szerint csak Tomić és Jurošević család háza maradt meg a pestis után. A Selište nevű helyen is álltak házak. Lakóikról azt tartották, hogy „kísérteteknek tűnnek”. A szántóföldeket erdő borította, melyet kiirtottak.
Régen Lopara összes földje egyetlen bég tulajdona volt, birtoka Majevicától Ćatinovačáig (Novo Selo, ma Milino Selo Čelić közelében) terjedt. Krstićiben volt a bég szállása, amelyet később áthelyeztek oda, ahol ma az iskola található a városban. Volt egy régi temető Ornicában, a Jablanica felé eső határon, mely lehetséges, hogy muszlim temető volt. Ma két régi temető létezik a településen. Mivel régen a halottakat messzire hordták a régebbi a Kremeš-dombon, a másik pedig a Pajka-híd közelében, Usjelina és Mrkodol között található. Az utóbbi időben néhányan a saját földjeiken vagy kertjeikben saját temetőt építettek maguknak. A településről, azaz Lopar betelepítéséről nagyon hiányos és meghatározatlan hagyományok maradtak fenn. Hallani lehet azt a legendát, hogy három vagy négy testvér, akiknek nem ugyanaz a vezetéknevük, Hercegovinából származott, és hogy tőlük származnak a falu fő családcsoportjai: a Bobar, a Bajić és a Tontić — Pušničar családok.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település kisebb része a Föderációhoz és Čelić községhez, míg a nagyobbik rész a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései