A dél-indiai hinduizmus a dél-indiai nép hindu kultúrájára utal. A dél-indiai hinduizmust a dravida szokások és hagyományok jellemzik, ezért dravida hinduizmusnak is nevezik. A dravidák nagyban hozzájárultak a hinduizmus fejlődéséhez. Dél-India számos hindu szent és reformer szülőhelye volt. Az ókori Dakshinapatha (Tamilakam, Telangana, Karnataka, beleértve Maharashtrát és Gudzsarátot) brahminjai (a hindu papi osztály) Pancsa-dravida (az öt dravida) néven voltak ismertek. A dél-indiai hinduk a vallás különböző ágainak, például a vaisnavizmus, a saivizmus, a sáktizmus, a brahmanizmus és más változatok követői. A hinduizmus a legtöbb dél-indiai királyság állami vallása volt. Az ókorban és a középkorban Dél-Indiában épült az egyik legnagyobb hindu templom. A dél-indiai királyok, például a Csola-dinasztia, Délkelet-Ázsia egyes részeire is elterjesztették a hindu vallást.Eraly, Abraham (2008). India: People, Place, Culture, History. Dorling Kindersley Limited. A Palk-szoroson túl, Srí Lankán is fennmaradt a hinduizmus az itt élő tamilok körében.Lecture on Hindu sculpture and architecture of Sri Lanka . Sunday Times, 2010. Néhány hindu ünnepet főként vagy kizárólag Dél-Indiában és Srí Lankán ünnepelnek. Dél-Indiában számos hindu zarándokhely is található, amelyeket évente több ezer hívő látogat meg.
A hinduizmus az ókori Dél-Indiában balra|bélyegkép|250x250px|Kocsi-fesztivál Tiruvarurban. A dél-indiai védikus kultúra bizonyos szempontból a legjobban megőrzött ókori védikus kultúra és hagyományrendszer.Devadevan, Manu V. (2016). A Prehistory of Hinduism. Walter de Gruyter GmbH & Co KG. Észak-Indiában az ókor késői és középkori időszakában a buddhizmus, a szikhizmus és az iszlám virágzott a hindu többség mellett. Minden keveredés hatással volt az észak-indiai kultúrára, különösen az iszlám. Az iszlám, különösen a szufizmus és a szikhizmus hatása széles körben elterjedt a mai észak-indiai társadalomban, ami egyértelműen érzékelhető a nyelvészetben, a zenében, az öltözködésben stb. Ez a hatás nagy részben az észak-indiai muszlim uralom közel ezer éves történetének tudható be. Északkal ellentétben Dél-India kevesebb külső hatást szenvedett el az európai imperialisták megjelenéséig. Így az eredeti hindu hagyományok jobban megmaradtak Dél-Indiában, mint Észak-Indiában.
A tamil irodalom, valamint a tamil eposzok és klasszikusok számos utalást tartalmaznak a védikus istenekre és kultúrára. A Tolkaappiyam, egy i. e. 1. századi nyelvtankönyv, nem védikus, korai védikus (Indra, Varuna) és puránikus (Visnu) isteneket említ. A Paripadal (8; 3; 9 stb.), a költészet „nyolc antológiájának” (vagy ettuttokai) egyike, tisztelettel adózik Visnu, Laksmi, Brahma, a tizenkét Áditja, az Ashvinok, a Rudrák, a Saptarishik, Indra, a dévák stb. előtt. A Tiruvalluvar által írt Kural olyan isteneket említ, mint Indra (25) és Lakshmi (167).
A szangami tamil eposz, a Silappathikaram Csandra, Szúrja és Indra fohászaival kezdődik, és tiszteleg Agni, Varuna, Siva, Szubrahmanja, Visnu-Krisna, Uma stb. előtt. Az eposz kijelenti, hogy „a védikus áldozatok hibátlanul végrehajtásra kerülnek”, és számos utalást tartalmaz a védikus kultúrára és a védikus szövegekre. A buddhista Manimekhalai írásban Puhar városának elsüllyedését Kumari Kandamban Indra tiszteletének elhanyagolásának tulajdonítják.Charles Elliot (2007). Hinduism and Buddhism. Vol. I (of 3). Echo Library.
Védikus legendák A Puránák szerint a Pandják, Csolák és Csérák a védikus Turvasa nép leszármazottai. A Matsya Purána Manut dél-indiai királynak tekinti. A hindu hagyományban a tamil nyelv megalkotását a rigvédikus bölcsnek, Rishi Agastyának tulajdonítják.Michel Danino - Vedic Roots of Early Tamil Culture
Jegyzetek
Források
További információk Vedic Root of Tamil culture.
Fordítás
Kategória:Hinduizmus