VI. Muhammed hafszida szultán 1526-tól 1542-ig.
Élete Édesapját, V. Mohammad hafszida szultánt követte a trónon. A szultán halálakor mint annak legfiatalabb fia intrikák révén, édesanyja segítségével hatalomra került. Az új uralkodó megölette két idősebb testvérét, míg a harmadik, Rasid, elmenekült Algírba, ahol Hajreddin Barbarossa bejárt hadvezér és helytartó szívesen fogadta, látva benne a lehetőséget, hogy megvalósítsa terveit Tunisz trónja megszerzésére. Barbarossa támogatásáról biztosította a herceget, és el akarta vinni Isztambulba, hogy I. Szulejmán oszmán szultán előtt szerezze vissza jogos koronáját. Azonban a fiatal herceget bebörtönözték, és Barbarossa, aki ekkor már a flotta nagy admirálisa (kapitán pasha) és Algír helytartója (beylerbey) volt, a szultántól megkapta a szükséges hadiflottát és katonai erőt Tunisz elfoglalásához, hogy ott az oszmán uralmat megerősítse. Augusztus 19-én Barbarossa flottája La Goulette kikötője előtt horgonyzott le, és azonnal elterjesztette, hogy Rasid herceg is vele van, akit ő akar a Hafdzida trónra ültetni. Amikor Tunisz lakói ezt megtudták, megostromolták Muhammed szultán palotáit, aki alig tudott elmenekülni. Egy nemesekből álló küldöttség La Goulette-be ment, hogy fogadja Rasid herceget, akit Barbarossa állítólag magával hozott. Ehelyett 9 000 katonát partra szállított, elfoglalta a tunéziai kasbahot, és kihirdette a Hafszida dinasztia bukását, valamint az oszmán uralom bevezetését, melynek maga lett a képviselője Tuniszban. A tunéziai felkelés ellenére az oszmán tüzérség gyorsan helyreállította Barbarossa uralmát, a város lakosai között 3 000 halott és több száz sebesült volt. Barbarossa általános amnesztiát hirdetett, hogy csillapítsa a feszültséget, így erőszak nélkül elfoglalta Kairouant. Gyorsan megerősítette Tunisz és La Goulette védelmét, ahol mórokat és több ezer keresztény rabszolgát alkalmazott.
Muhammed sikeresen megnyerte pártjára V. Károly német-római császárt, aki mélyen felháborodott az oszmánok jelenlétén a Magrebben. V. Károly személyesen vezette a 400 hajóból és 33 000 katonából álló expedíciót, amelyben részt vettek Spanyolország, a Szent János Lovagok, a Szentszék és Portugália erői. 1535. június 16-án ezek az erők partra szálltak Kartágó és La Goulette között, majd ostrom alá vették a citadellát és Tuniszt. Július 4-én La Goulette V. Károly kezére került, aki visszahelyezte Muhammedet a trónra.
1542-ben a szultán átutazott a Földközi-tengeren, hogy Nápolyban zsoldosokat toborozzon egy fegyveres vallási közösség ellen, amely elfoglalta Kairouant. Ott értesült arról, hogy fia, Ahmed fellázadt ellene és maga ült a trónra IV. Ahmad hafszida szultán néven. 1543 elején visszatérve Tuniszba, fia elfogta őt, és mielőtt megfosztotta volna trónjától, választást adott neki a halál vagy a megvakulás között. Muhammed a megvakítást választotta. Megbékélt Kairouan lakóival, akik most az oszmán fenyegetéssel szembesültek, mert Dragut elfoglalta Mahdiát. 1548-ban Európában járt, meglátogatta III. Pál pápát, és találkozott V. Károllyal Augsburgban, hagyományos öltözékben, bekötött szemmel. V. Károly megígérte támogatását Dragut kiűzésére Mahdiából, de Muhammed meghalt, mielőtt a visszafoglalás megtörtént volna.
A Hafszidák családfája
Jegyzetek
Fordítás
Források Hans-Joachim Kissling, Frank Ronald Charles Bagley, Bertold Spuler, Nevill Barbour, J. Spencer Trimingham, Hellmut Braun et Herbert Härtel, The Last Great Muslim Empires, Leyde, Brill, 1969, p. 127-128.
Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája
Kategória:Hafszidák Kategória:Az 1500-as években született személyek Kategória:1549-ben elhunyt személyek