Priboj () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 28, közúton 38 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 10 km-re délkeletre, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 245-440 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-4 Priboj a község egyik legnagyobb lakott települése. A tágas határokkal rendelkező település mind elhelyezkedését, mind típusát tekintve változatos. A Labucka-folyó alsó szakaszán, valamint a Janja-folyó környékén és jobb oldali mellékfolyója, a Rastočka, vagy más néven Brzava környékén terült el (körülbelül 2 km hosszan nyúlik el a folyó mentén). A falvak többnyire magasan a folyók melletti teraszokon és a mellettük fekvő mezőkön helyezkednek el. Az utóbbi időben nagyszámú ház épült a Janja és Brzava melletti út mentén is. A település főbb részei: Gornji és Donji Priboj a Janjától nyugatra, Grujičići a mezőt szegélyezve a Janjától balra és a felette lévő domboldalakon, Gunjavci vagy Džemat a Brzava mentén, Tasovci a Janjától nyugatra és délre, valamint Jasika és Simara. E falvak mellett kisebb, valójában családi házcsoportok találhatók: Popovići vagy Gavrići, Srijemci, Petrovići stb. A Vojničko poljén található egy új falurész, amelyet eredetileg Kolobara, vagy Kolubara néven ismertek. Kolubarában a házak csak az út egyik oldalán állnak sorban, Djematban pedig szétszórva az út mentén, részben a mezőn és a mező felső szélén; más falvakban a családok együtt, különálló házcsoportokban élnek, míg máshol sok elszigetelt ház elszórva található. 300px|bélyegkép|balra|Priboji táj A faluban és környékén található dombok: Petrovića brdo, Rikića brdo, Vis, Zlatovo, Ravni zavid, Kameniti brijeg, Numera, Debelac, Mezgrajsko brdo, valamint Jablan-grad (Ugljevikhez tartozik). A fő források: Tomina voda, Durina voda, Miloševac, Mijatovac, Bjeloševac, Ljubovna-Ljubovača, de a háztartások vízellátása többnyire kutakból történik, amelyek mélysége 6-7,5 méter, sőt 15 méter. A dűlők nevei: Luka, Do, Livada, Vis, Kalavra-Kalaura, Krčevina, Jankovac, Osjeka, Odžakovo brdo, Prošjeka, Selišta, Majstorovaca, Labudjanka, Prud, Ada, Šljivik, Premenik, Plandište, Prdijača, Kalemi, Podžica, Gaj, Čegrad és mások.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb17651348Bosnyák00Horvát79Jugoszláv360Egyéb251Összesen18331358
Története Priboj településként már a 16. században említésre kerül. Milenko S. Filipović akadémikus 1969-ben megjelent „A Majevica – különös tekintettel a majevicai szerbek etnikai történetére és etnikai jellemzőire” című könyvében, ahol azt írják, hogy Pribojt, mint ortodox lakosságú települést, már 1528-ban említik.
A török korban az Odžak-hegyen volt egy „török torony”, ami erről kapta a nevét. Pribojban van egy régi emlékek nélküli temető, amit „magyarnak” (mađarsko groblje) hívnak. Adamban élt néhány muszlim. Ők birtokaikat szerbeknek adták el, és tömegesen költöztek Teočakba. Jemat község is őrzi nevében az egykori muszlim település emlékét. 1967-1968-ban Pribojon keresztül épült meg az új Tuzla – Požarnica – Bijeljina út. Az út ásása során sok emberi csontot találtak a templom alatti részen. Ratko N. Milovanović néhány évvel ezelőtt öt kardot talált a Gujnjak mezőn, a Miloševac vize közelében (ezeket Tuzlába vitték). Stećakok vannak a Bogdanović család házai közelében, valamint Rustovin (bozóttal benőve). A helyiek azt mondják, hogy „a rómaiaktól” vagy „magyar temetőből” származnak. Szerintük Vojničko poljét azért hívják így, mert a „magyarok” harcoltak ott „illírekkel”. Volt egy régi temető a Stojanović család házai közelében is ahonnan ma is csontokat ásnak ki.
A hagyomány szerint a régi Priboj pestis következtében szűnt meg. Azt mondják, hogy a Semberijától a Majevica csúcsáig terjedő területen a pestis olyan pusztítást végzett, hogy csak két ember maradt életben, majd ez a kettő is elköltözött. Később új lakosok érkeztek Hercegovinából. Karaulában (Džematban) a mujagići muszlimok éltek. Džemat mellett harkovinai mezők vannak, ahol régen „török” házak voltak, amelyeknek lakói Teočakra és Snježnicára költöztek. A folyó közelében egy mezőt Krndijának hívnak. Ott volt a Krndi malom. Azt mondják, hogy a Srijemci nevű mezőn néhány szerémségi lakos élt, ezért hívják ezt a helyet ma is Srijemcinek, vagy Sremacki mezőknek. Egyébként általában úgy tartják, hogy Pribojban mindenki Hercegovinából származik. Bizonyos családok ősei egy erdei tisztásra költöztek, majd általában másokat is hívtak letelepedni.
Ami Priboj nevét illeti, van egy változata annak, hogyan keletkezett a név. A török a Teočak elleni támadás és meghódítása idején egy hadsereg állomásozott a mai Priboj területén. Ez a hely a csata helyszíne mellett, vagy annak közelében, azaz a csata közelében volt, ezért nevezték el Pribojnak. Priboj egy olyan település, amely sok tekintetben különbözik a Podmajevica régió többi falvától. Ez egy városias jellegű település, amelynek infrastrukturális létesítményei számos település, köztük Lopare községi központja előtt épültek ki. 250px|bélyegkép|balra|A Veljko Čubrilović Általános Iskola régi épülete
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az általános iskola 1880-ban kezdte meg működését, a templomot pedig 1883-ban építették. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 231 háztartást és 1557 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború kitörése előtt, 1937-1938-ban Pribojban állatorvosi klinikát építettek, szintén a második világháború kitörése előtt pedig egy épületet orvosi rendelőnek építettek és egy lakás is épült az orvos számára. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.. A háború után kulturális központot, egészségügyi klinikát, a Bijeljina – Tuzla utat és számos más, általános társadalmi és Priboj lakossága és környéke számára különös jelentőséggel bíró létesítményt építettek.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település lakatlan, keleti része a Föderációhoz és Teočak községhez, míg a nagyobb, nyugati rész a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Nevezetességei 250px|bélyegkép|jobbra|A priboji ortodox templom A Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt ortodox temploma. A 20x10 méteres templom építése 1880-ban kezdődött. Nem ismert, hogy ki szentelte fel a templom alapjait. Az építkezés befejezése után a templomot Zvornik metropolitája, Dionisije II Ilijević szentelte fel 1883. augusztus 22-én, vagy szeptember 4-én. Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállása előtti évtizedekben, amikor Törökország úgy érezte, hogy engednie kell, Priboj népe és papjuk, Sava Gavrić a szultántól fermánt kaptak, amely jóváhagyta egy kápolna építését Pribojban. Ez a 19. század második felében történt. A parasztok a mai templom helyén fel is építették a kápolnát, mely egy kis, deszkákkal fedett faépület volt, amely idővel meglehetősen romossá vált, és megpróbálták helyrehozni, de végül új téglatemplom építését határozták el. 250px|bélyegkép|balra|Az ikonosztáz Ma már tudjuk, hogy a meglévő templom építésére vonatkozó szerződést Jovan Mitrović, a srebrenicai járásbeli Banjevićből származó építőmester írta alá 1880. szeptember 12-én. Ezután vállalta, hogy 1883-ban 500 dukátért átadja a templom kulcsait, hogy a templomot felszentelhessék. A templomot az első világháborúban megrongálták és meggyalázták. Az osztrák-magyar hadsereg Apel tábornok főparancsnok parancsára honvédkórházzá alakította. A templomot az első világháború után helyreállították, és Ilarion Radonjić zvorniki metropolita szentelte fel újra. A második világháború alatt a templom megrongálódott, és a háború vége felé magtárrá alakították át. 1953-ig raktárként szolgált, amikor az állami hatóságok visszaadták a templomot az egyháznak. A legutóbbi háborúban (1992-1995) a templom tetejét és homlokzatát a templom közvetlen közelébe hullott lövedékek repeszei rongálták meg. Az eredeti ikonosztázt Mirko, egy priboji iskolában dolgozó tanár készítette. A jelenlegi hársfából készült ikonosztáz 1902-ben, Jove Jovanović pap idejében készült, ismeretlen szerző alkotása. Az ikonosztázon található ikonok szerzője nem ismert. A templomot élénk színű festéssel festette meg a belgrádi Slobodan Janićijević 2000 és 2006 között.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései