Ugljevik () város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 18, közúton 20 km-re nyugatra, a Semberija területén, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Janja és jobb oldali mellékvize, az Ugljevička völgyében fekszik.Topografska karta Tuzla 427-3-3 Ugljevik a Janja folyó bal partján fekszik, egy természetes síkságon, amelyet a régebbi topográfiai térképeken „Brezovo polje” vagy egyszerűen „Polja” (Zabrđska) néven jelölnek, és amelyet a folyó működése hozott létre. Délről a Mezgrajica és a Janja folyók, valamint a Bogutovo Selo -i Brđani és Kose hegyvonulatok határolják, míg északról a Barmića brdo és a Zabrđa további dombjai találhatók. A település területe 336 hektár. A település körülbelül 155 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A Kose-hegy egyik leghíresebb csúcsa a Njemac (255 m tengerszint felett), amely Ugljevik lakosainak népszerű piknikezőhelye, és amelyhez egy 450 méter hosszú meredek túraútvonal vezet fel a lábától a tetejéig. A Janja folyó folyását az ipari övezeten és a településen keresztül medergazdálkodás szabályozza. A kisebb záporpatakok, a Radlovac (az ipari övezetben) és a Laktenica balról ömlenek a Janja folyóba, melynek torkolatánál egy részét szabályozták, míg a Mezgrajica folyó jobbról ömlik az ipari övezetbe, melynek folyását szintén szabályozták. A község keleten és északon Bijeljina, nyugaton Lopar, délen Teočak, délkeleten pedig Zvornik községgel határos.
A viszonylag új keletű építészetének és a sík terepnek köszönhetően, amelyen épült, Ugljevik a modern urbanizmus elvei szerint fejlődött, rendezett, derékszögben metsző utcahálózattal, szilárd infrastruktúrával és gondosan parkosított zöldterületekkel. Pontosan ennek a városi megoldásnak köszönhetően Ugljevik városrendezési terve az 1980-as években nemzetközi elismerést kapott az 5000 lakos alatti települések kategóriájában. A jól megtervezett városrendezésnek köszönhetően Ugljevik Bosznia-Hercegovina egyik legnaposabb településének számít. Az épületek és az utcák úgy vannak elrendezve, hogy ne árnyékolják egymást, ami lehetővé teszi a nappali fény maximális kihasználását egész évben. A település kezdeti fejlődését azonban Jugoszlávia összeomlása és a boszniai háború félbeszakította. A háború és a háború utáni időszak alatt számos beavatkozás történt az eredeti rendezési tervbe – némelyik funkcionális és indokolt volt, de sok közülük megzavarta a település építési rendjét. Ideiglenes épületek építésére is adtak ki engedélyeket, amelyek megjelenése gyakran nem volt összhangban a környezettel, az illegális építkezések szintén tovább befolyásolta a városrendezést.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1446813412Bosnyák102412186Horvát5642Jugoszláv2908Egyéb53250Összesen2558715710
A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb24263980Bosnyák3483Horvát3921Jugoszláv1331Egyéb3520Összesen29814025
Története A számos régészeti lelőhely utal arra, hogy Ugljevik önkormányzatának területe a távoli múltban lakott volt, amint azt a több helyen található középkori síremlékek (stećak), valamint a Tutnjevac és Mezgraja (Jablangrad) falvakban található római erődítmények is bizonyítják.
Ugljevik nevét a Majevica-hegység lejtőin először bányászott szénről kapta. Az osztrák–magyar monarchia idején Ugljevikben szénbányát nyitottak, majd az osztrák–magyar kormányzat az első világháború végén úgy döntött, hogy vasutat hoz Ugljevikbe, és 1916-ban megkezdte a Bijeljina–Rača és a Bijeljina–Ugljevik vasútvonalak építését. Az Ugljevik–Bijeljina vasútvonalat kezdetben kizárólag szénszállításra szánták, és csak 1919-ben kezdték el a személyszállítást. Az 1934-ben megépített modern vasútvonallal megteremtődtek a feltételek a széntermelés nagyarányú növekedéséhez. A Jugoszláv Királyság 1920-ban önállóvá tette az „Ugljeviki Nemzeti Bányát” és Ugljevik településen független közigazgatást hozott létre, felépítve egy ma is létező közigazgatási épületet. Már 1923-ban telepítettek Ugljevikben egy két mozdonyos, 220 voltos egyenáramú erőművet, és a bánya, valamint Ugljevik összes épülete áramot kapott. 1929 körül egy nagy bányásztelepülés és számos középület épült az Ugljevičko-Bogutovac folyó jobb partján. Így jött létre Ugljevik kisvárosa, amely kórházi szobákkal ellátott betegszobákat, általános iskola helyiségeit és hasonló kiszolgáló létesítményeket kapott. Az 1936-os „Koloni” bányásztelepen 87 család 355 taggal élt 19 épületben, a bányának pedig akkoriban 250 alkalmazottja volt. Az 1931-es népszámlálás szerint az akkori Ugljevik önkormányzatnak, amely nyolc faluból állt, 8267 lakosa volt. A község központja eredetileg Zabrđe faluban volt, majd 1941-ben Ugljevik bányásztelepüléshez csatolták. 1980-ban kezdődött a jelenlegi Ugljevik építése a Janja folyó völgyében, Zabrđe, Ugljevik és Bogutovo Selo falvak között, a külszíni fejtésű bánya bővítésének és az Ugljevik hőerőmű megépítésének szükségessége miatt. Ekkor kezdődött meg Stari Ugljevik teljes áthelyezése jelenlegi helyére.
Tehát a mai Ugljevik egy fiatal település, mely az 1980-as évek elején jött létre, amikor a szénlelőhelyek miatt a község teljes központját Stari Ugljevikből (melyet akkoriban még nem hívtak „Starinak”) áthelyezték erre az újonnan épült településre, Novi Ugljevikbe. Idővel a „novi” (új) jelző eltűnt a köznyelvben. A község központja a felszabadulás után is ott maradt, és a községet Ugljeviknek nevezték el. Az új település helyének kiválasztásakor a városrendezési szakértők figyelembe vették a település bővítésének lehetőségét, az utak közelségét és az újonnan épült hőerőműtől való ideális távolságot. Úgy döntöttek, hogy Novi Ugljevik a hőerőműtől 3 kilométerre lejjebb, a Tuzla-Bijeljina regionális út mellett, Zabrđe falu sík részén épül fel. A lakosság új településre költözésével az intézmények és létesítmények is átköltöztek, így beszélhetünk ezen intézmények folytonosságáról. A városi igazgatás, a Veljko Lukić Kurjak általános iskola , a Gimnázium Központ, az Egészségügyi Központ, a Szociális Központ , a Munkásegyetem, a Rudar Futballklub stb. az új településre költözött. Novi Ugljevik első középületei az „Energetik” szálloda és a posta épületei voltak (ez az épület ma már nem létezik).
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében Ugljevik város és község a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Kultúra 350px|bélyegkép|jobbra|A „Filip Višnjić” Kulturális Központ A „Filip Višnjić” Kulturális Központ 2007-ben jött létre. Az épület a Stari Ugljevikben található „Ugljevik” bánya régi épületének másolataként épült, egyfajta emlékműként, amely község bányászati múltját szimbolizálja. A Kultúrház épületében, amelyben Kulturális Központ is található, található az Ugljeviki Nemzeti Könyvtár is, valamint egy 220 régi használati tárgyat tartalmazó néprajzi gyűjtemény, amely a helyi történelemről és a község fejlődéséről tanúskodik. van benne még egy emlékszoba a Boszniai Szerb Hadsereg elesett katonáinak tiszteletére, valamint egy galéria. A központ számos rendezvényt, koncerteket, színházi előadásokat, irodalmi összejöveteleket, oktatásokat szervez. A központban négy sírkő is található, amelyek a régió kulturális kincsei. Egykor a Bogutovo Selo lelőhelyen álltak, majd a szénkitermelés iránti igény miatt áthelyezték őket. A Kultúrház épülete mellett kiállítást rendeztek be, mely a „Ćiro” gőzmozdonyról szól. Manapság a gőzmozdony igazi látványossága ennek a maja utáni régiónak. A büszkén álló Čiro a bányászat és a régi szép idők emlékeit idézi fel, amikor még gőzmozdonyok húzták a szénszállító szerelvényeket. A Nemzetközi Folklórfesztiválon négy kontinens több együttese mutatkozik be a közönségnek. Ezzel a nemzetközi rendezvénnyel mutatják be, ápolják és őrzik meg a szerb hagyományokat és szokásokat, valamint más nemzetek kultúráját, amelyeket a házigazda ugljeviki KUD „Rudar” Kultúrális és Művészeti Egyesület szervezésében zajló különféle táncokon keresztül mutatnak be. A házigazda mellett Oroszországból, Kazahsztánból, Mexikóból, Peruból, Szerbiából és a Boszniai Szerb Köztársaságból is vettek már részt együttesek. A „Harmonika Napjai” (Dani harmonike) fesztiválnak köszönhetően Ugljevik a harmonika nemzetközi központja. Ez a Balkán és Európa egyik legrangosabb akadémiai harmonikaversenye, amelyet a „Kornelija Stanković” Zeneiskola és az „Artist” Művészek Egyesülete szervez.
Gazdaság Ma az Ugljeviki Bánya és Hőerőmű a Boszniai Szerb Köztársaság villamos energiájának mintegy 30 százalékát állítja elő.
Sport Az FK Rudar Ugljevik labdarúgóklubot 1925-ben alapították. Ugljevik községben nagy figyelmet fordítanak a sport minden aspektusának fejlesztésére. A várost Mladen Stevanović ultramaratonista tette híressé, aki egyben egy utcai verseny szervezője is, amely minden évben összehozza a régió legnagyobb neveit, valamint a helyi futókat.
Nevezetességei 250px|bélyegkép|jobbra|A Szent Petka pravoszláv templom Szent Petka Paraszkeva tiszteletére szentelt ortodox temploma Ugljevik központjában található. A templom mérete 21x14 méter. A templom terveit a bijeljinai Slobodan és Slavko Lukić építészek készítették. Az építkezés 1991-ben kezdődött, az alapokat pedig ugyanazon év augusztus 31-én szentelte fel Zvornik-Tuzla püspöke. A templomot 2000. augusztus 6-án szentelte fel a felelős érsek, Vaszilij, több püspök, nevezetesen Vaszilij szerémségi, szlavóniai Száva, Budimlja-Nikšić Joaniki és Zahum-Hercegovina Grigori közreműködésével. A fafaragású tölgyfa ikonosztázt a kragujevaci Rajko Mališ és Tomislav Živanović készítette. A templomot 2000-ben a Šipovo melletti Janjból származó Vojkan Mitrić festette ki. A templomot az építészeti megjelenése, a parkosított udvar, a templomot körülvevő természeti környezet és történelme Ugljevik egyik legimpozánsabb épületévé teszi. Szent Petka Paraskeva templom és a „Filip Višnjić” Kulturális Központ közötti területen található az Aleksandar Karađorđević emlékpark. A park területe 6800 négyzetméter. A park központi terének méretei 17 x 13,5 méter. A térburkolat teljes területe 1450 négyzetméter, míg a zöldterület 4500 négyzetmétert foglal el. Lombhullató fákat, juharlevelű platánt, vörös levelű szilvát, valamint lángrózsát és reneszánsz rózsát ültettek. A parkban emlékkút, valamint modern felszereltségű padok találhatók Wi-Fi jellel és telefontöltő porttal, míg a park északi részén egy játszótér építését tervezik felszerelésekkel és gumiborítással. A terv az, hogy ezen a téren Aleksandar Karađorđević, az Egyesítő emlékművét építsék itt fel. A Szent Kozma és Damjánnak szentelt ortodox templom az egyik legnagyobb templom Semberija és Majevica környékén. A templom a Sjever Ugljeviki településrészen található. A templom építéséről azért döntöttek, mert a Stari Ugljevikben található templomot kisajátította az Ugljeviki Bánya és Hőerőmű. A templom telkét Zvornik-Tuzla püspöke, Krizosztom szentelte fel 2015. április 13-án. Ugyanez a püspök szentelte fel a templom alapjait is 2015. július 14-én. A templom méretei 26x18 méter. Ez a templom a legnagyobb, a Szent Doktoroknak szentelt templom a Boszniai Szerb Köztársaságban és Bosznia-Hercegovinában.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései