Stari Ugljevik () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 18, közúton 22 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délkeletre, a Semberija területén, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Janja és jobb oldali mellékvize, az Ugljevička völgyében fekszik.Topografska karta Tuzla 427-3-1 Stari Ugljevik Ugljevik község egykori központja volt. Stari Ugljevik öt faluval rendelkezik: Jablani, Falčići, Dol, Dragovići és Baljak. Korábban a Donja és Gornja Obrijež vagy Donji Ugljevik néven ismert falu is ide tartozott egészen a második világháború utánig, ma pedig Ugljevicka Obrijež néven önálló falut képez. A terület közepén folyik át az Ugljevička folyó, amely a Janja-folyóba ömlik. A szénmező kisajátítása miatt a község központját 1980-ban az újonnan épült Ugljevik településre helyezték át, Stari Ugljevikben pedig az Ugljeviki Közgyűlés határozata megtiltotta a további építkezéseket.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1089734Bosnyák140Horvát01Jugoszláv60Egyéb172Összesen1126737 Története Ugljevik területe Srebrenik és Teočak 1521- es eleste után, valószínűleg ugyanebben az évben vált a Török Birodalom részévé. Az 1533-as török defter szerint Lab-deresi, Ugljevik és Strica falvak 4 muszlim, 27 keresztény és 3 egyéb házzal Teočakhoz tartoztak. 1548-ben feljegyezték, hogy Lab-deresi másik neve Ugljevik volt, tehát ugyanannak a településnek két alternatív neve volt. Ugljevik nevét a Majevica-hegység lejtőin először bányászott szénről kapta. Ugljevik falu történelmi központja eredetileg azon a területen alakult ki, amely ma közigazgatásilag Ugljevicka Obrijež különálló településéhez, pontosabban Gornja Obrijež falucskához tartozik. Az első világháború előtti topográfiai térképeken az „Ugljevik” helynév ezen a területen található, a lakóházak szabályos sorával, amelyek azt az utat szegélyezik, amely a „Numera” néven ismert helységből a Janja folyó felé vezet le. 1899-ben az Osztrák-Magyar Monarchia kormánya szénbányát nyitott Ugljevikben. Az érc kitermelésének megkönnyítése érdekében az 1916-os háború évében megépítették az Ugljevik–Bosanska Rača vasútvonalat. Az Ugljevik–Bijeljina vasútvonalat kezdetben kizárólag szénszállításra szánták, és csak 1919-ben kezdték el a személyszállítást. A bánya megnyitásával és egy bányásztelepülés megépítésével az 1920-as évek elején, az eredeti helyszíntől délre, a terület térbeli és közigazgatási átalakulása következett be. Ezzel a folyamattal történt meg Ugljevik első, Donji és Gornji Ugljevik településekre való felosztása. Nem sokkal ezután Donji Ugljevik nevét Ugljevicka Obriježre változtatták, míg Gornji Ugljevik idővel differenciálódott, és Ugljevik Majdan (később Ugljevik Kolona) és Ugljevik Selo (ma különálló település) néven vált ismertté.
A Jugoszláv Királyság 1920-ban önállóvá tette az „Ugljeviki Nemzeti Bányát” és Ugljevik településen független közigazgatást hozott létre, felépítve egy ma is létező közigazgatási épületet. Már 1923-ban telepítettek Ugljevikben egy két mozdonyos, 220 voltos egyenáramú erőművet, és a bánya, valamint Ugljevik összes épülete áramot kapott. 1929 körül egy nagy bányásztelepülés és számos középület épült az Ugljevičko-Bogutovac folyó jobb partján. Így jött létre Ugljevik kisvárosa, amely kórházi szobákkal ellátott betegszobákat, általános iskola helyiségeit és hasonló kiszolgáló létesítményeket kapott. Az Ugljevik - Bosanska Rača keskeny nyomtávú vasútvonal és az Ugljevik Majdan településen található vasútállomás megépítésével, valamint egy bányásztelepülés tervezett építésével a Jugoszláv Királyság idején először Ugljevik Majdan nyerte el a városi jelleget. A településen belül munkásszállásokra épültek többlakásos épületek, egy általános iskola, egy csendőrőrs, egy sportpálya, I. Sándor király emlékműve, valamint megkezdődött egy ortodox templom és a Sokolski dóm építése, ami jelentős lépést jelentett a terület urbanizációjában. Az 1934-ben megépített modern vasútvonallal megteremtődtek a feltételek a széntermelés nagyarányú növekedéséhez. Az 1936-os „Koloni” bányásztelepen 87 család 355 taggal élt 19 épületben, a bányának pedig akkoriban 250 alkalmazottja volt. Az 1931-es népszámlálás szerint az akkori Ugljevik önkormányzatnak, amely nyolc faluból állt, 8267 lakosa volt. A község központja eredetileg Zabrđe faluban volt, majd 1941-ben Ugljevik bányásztelepüléshez csatolták.
A fejlesztések ellenére a második világháború kezdetéig Ugljevik Majdan közigazgatásilag továbbra is Zabrđe községhez tartozott. A háború alatt, miután a zabrđei usztasa hatóságokat partizántámadás érte, amelyben középületek rongálódtak meg, a Független Horvát Állam hatóságai a városi közigazgatást a stratégiailag fontosabb és jobban védett ugleviki Majdanba helyezték át a bányák és a vasúti létesítmények közelsége miatt. Ebben az időszakban Zabrđe község közigazgatási központja ideiglenesen Ugljevikben volt. A második világháború befejezése és az új szocialista közigazgatáson belüli területi átszervezés után létrejött Ugljevik önkormányzata, amelynek közigazgatási központja az azonos nevű településen lett.
1980-ban kezdődött a jelenlegi Ugljevik építése a Janja folyó völgyében, Zabrđe, Ugljevik és Bogutovo Selo falvak között, a külszíni fejtésű bánya bővítésének és az Ugljevik hőerőmű megépítésének szükségessége miatt. Ekkor kezdődött meg Stari Ugljevik teljes áthelyezése jelenlegi helyére. Tehát a mai Ugljevik egy fiatal település, mely az 1980-as évek elején jött létre, amikor a szénlelőhelyek miatt a község teljes központját Stari Ugljevikből (melyet akkoriban még nem hívtak „Starinak”) áthelyezték erre az újonnan épült településre, Novi Ugljevikbe. Idővel a „novi” (új) jelző eltűnt a köznyelvben. A község központja a felszabadulás után is ott maradt, és a községet Ugljeviknek nevezték el. Az új település helyének kiválasztásakor a városrendezési szakértők figyelembe vették a település bővítésének lehetőségét, az utak közelségét és az újonnan épült hőerőműtől való ideális távolságot. Úgy döntöttek, hogy Novi Ugljevik a hőerőműtől 3 kilométerre lejjebb, a Tuzla-Bijeljina regionális út mellett, Zabrđe falu sík részén épül fel. A lakosság új településre költözésével az intézmények és létesítmények is átköltöztek, így beszélhetünk ezen intézmények folytonosságáról.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében Stari Ugljevik Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései