Maleševci () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 22, közúton 27 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re délnyugatra, a Semberija területén, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Janja-folyó partján, 187-440 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 427-4-2 Maleševci egy viszonylag kis falu Ugljevik községben, a Janja folyó bal partján, a Bijeljina-Tuzla főút mentén. Bogutov Selóval, Tutnjevaccal és Gornji Zabrđével, valamint a Lopare községhez tartozó Tobuttal és Puškovaccal határos. Településrészei: Žabari, Jovići, Krstići, Maleševići, Potočari és Savići, jelenleg pedig Žabari, Gornja Mahala és Potočari részekre tagolódik. A falu domborzatát a nyugat-keleti irányú fokozatos lejtő jellemzi. Nyugati, délnyugati részén a Majevica dombos magaslatai találhatók, míg kelet felé a terep enyhén lejt, alacsonyabb tengerszint feletti magasságokba megy át. Ez a domborzat alakítja a terület hidrológiai áramlásait, mezőgazdasági tevékenységeit és lakosságát. A nyugati részt tölgy-, bükkös- és esetenként nyírerdők uralják. A falu legmagasabb pontja Mamutové vode település, a szomszédos Puškovac falu határán található, néhány tucat méterrel az Udrigovo-csúcs (562 m) alatt.Војногеографски институт: топографска карта, размјер 1:50000; Лист "Тузла 4-2", садржај према стању из 1975, Друго издање, штампано 1976. године. Az iskola és a templom mintegy 187 m tengerszint feletti magasságban található..
A vízfolyások a Drina-medencéhez tartoznak. A Janja folyó, mely a falu keleti határát alkotja Bogutovo Selo felé, dél-észak irányban folyik. Balról ömlik bele az összes helyi vízfolyás: a Potočarski-patak, a Maksića-patak, a Dragića-patak és a Sastavacki-patak, amelyek záporpatak jellegű vizek. A településhatártól húzódó elsőrendű M-I-113- as (korábban M-18-as) főút, amelyet 1974-ben építettek, áthalad a falun. Ez az út a falut nyugaton Tuzla városával (44 km-re), keleten pedig Ugljevik község központjával (6 km-re) és Bijeljina városával (27 km-re) köti össze.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb593407Bosnyák00Horvát11Jugoszláv10Egyéb74Összesen602412 Története A falu nevének eredetéről nincsenek írásos nyomok, és a kelet-hercegovinai származású középkori maleševci törzzsel való kapcsolatról szóló különféle szóbeli hagyományok sem kellően alátámasztottak, ahogyan a törzsről szóló legenda sem bizonyítható. Risto Jeremić szerint egyes települések nevei megőrizték azokat a névalakokat, amelyek az oszmán hódítás előtti időszakból származó lakosságra utalnak. Ebben az összefüggésben említi meg a Zvorniki játrásban levő Maleševci falut is. Az első oszmán összeírások azonban nem említik a Maleševci nevű falut. Szóbeli történetek keringenek bizonyos Bogut és Maleš nevű testvérekről is, akik a török üldöztetés elől menekülve Kelet-Hercegovinából vándoroltak be. Kiírtva az erdőt az egyikük a mai Bogutovo Selo, a másik pedig a mai Maleševci területén telepedett le. 150px|bélyegkép|balra|Mićin grob
A falu középkori múltjáról tanúskodik egy magányos sírkő Maleševciben, Zabrđe és Tutnjevac falvak határán, melyet a nép „ Mićin grob”-nak hív. A stećakon egy körben elhelyezett, stilizált kereszt szimbóluma látható. A Bosznia-Hercegovinai Régészeti Lexikon ugyancsak feljegyez egy középkori sírkövet Maleševciben – egy magányos, sztélé formájú stećakot, amelyet körben elhelyezett kereszt motívum díszít, és amely a késő középkorra datálható. 150px|bélyegkép|jobbra|A maleševói temető bejáratánál található sírkövet a helyi hagyomány a falu alapítójának, Malešnek a sírjaként azonosítja.
Maleševci falu keresztény lakossága a dinári lakosságtól származik, amely közel két évszázadon át, a 17. század végétől a 19. század közepéig vándorolt be Kelet-Hercegovinából, Montenegróból és Délnyugat-Szerbiából. A migráció többnyire spontán volt, háborúk, éhínség és egyéb nehéz életkörülmények eredményeként, de szervezték is, a hercegovinai bégek akik jobbágyikat az új birtokokra hozták Semberijába és Podrinjébe. Az egész Semberija és a Podmajevica régióra vonatkozóan általános információ, hogy ezek a régiók nagyrészt, az 1809-es kudarcba fulladt felkelés és a katasztrofális háborús események (az első szerb felkelés összeomlása) után elnéptelenedtek, és hogy az újonnan gyarmatosított lakosság túlnyomó többsége Kelet- és Ó-Hercegovinából (Stara Hercegovina) származott. A telepesek szerb ortodox etnikai származásúak voltak, ami hozzájárult a Majevica környékén és a tágabb környékén élő lakosság etnikai jellegének megőrzéséhez. Az oszmán időkben egy állami út vezetett Maleševcin keresztül, amely Tuzlából Loparon és az Udrigovo-csúcson keresztül vezetett, majd Maleševcin keresztül ereszkedett le. Ezt az utat közismert nevén „carski drumnak”, azaz császári útnak nevezték. Az utat a Habsburg Monarchia harmadik katonai térképén (1869–1887 között készült) is ábrázolták. Maga Mamutovove vode helység neve is valószínűleg az oszmán korból származik, a név valószínűleg a Mahmut személynévre utal, azzal az eltéréssel, hogy a „h” hang kiveszett a köznyelvből.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1879-es első osztrák-magyar népszámlálás során Maleševci Priboj községhez, a Zvorniki járáshoz tartozott. 35 házat és 229 lakost számláltak a településen, melyek mindegyike „görög-keleti” vallású volt. Maleševci az 1885-ös népszámlálás idején a Zvornik járáshoz, és a Donja Tuzla-i kerülethez tartozott, de nem képezett önálló községet. 40 házat és 261 lakost számláltak, akik közül 260 „keleti ortodox” és 1 muszlim volt. A népszámlálás foglalkozás szerint a következő adatokat sorolja fel: 5 napszámos, 73 jobbágy, 1 „segédmunkás, napszámos, szolga”, 3 egyéb foglalkozású (16 év feletti férfiak) és 179 nő és gyermek. Az 1895-ös népszámlálás szerint Maleševci egy különálló politikai község volt a Zvorniki járásban. A faluban 46 házat és 293 lakost írtak össze. A mezőgazdasággal foglalkozók száma összesen 287 fő, az „egyéb polgári lakosság” pedig 6 fő volt. Az 1910-es népszámlálás során, Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar közigazgatása alatt, Maleševci, mint önálló politikai település, a Zvorniki járáshoz tartozott A településen 59 házban 381 lakost írtak össze, akik közül 379 „szerb ortodoxnak”, egy-egy pedig muszlimnak és római katolikusnak vallotta magát. 250px|bélyegkép|balra|A Dragić-patak kiöntésének következményei az Ohridi és Žičkoi Szent Miklós templom mellett, Maleševciben, 2025.04.24-én
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Jugoszláv Királyságban az 1921-es első népszámláláskor Maleševci különálló község volt a 79 községet magában foglaló Zvorniki járáson belül. Maleševcinek 344 lakosa volt, akik mind ortodox keresztények voltak. Ezt követően átszervezést hajtottak végre, és Maleševci elvesztette önkormányzati státuszát. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború alatt, 1942. november 28-án ebben a faluban zajlott a partizánok és a csetnikek közötti egyik kulcsfontosságú csata. A konfliktust a történetírás „maleševci csata” néven jegyezte fel. A partizánok győzelme ebben a csatában végleg meghatározta a további hatalmi egyensúlyt Északkelet-Boszniában. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A második világháború utáni időszakban, a szocialista Jugoszlávia falvainak szélesebb körű újjáépítése és fejlesztése részeként, Maleševci infrastruktúrája is javult. 1946 és 1955 között Maleševci helyi önkormányzatát a Loparei járásban található Tutnjevac és Maleševci Helyi Népi Felszabadító Bizottsága valósította meg. 1955. szeptember 1. óta Maleševci Ugljevik község része. 1974- ig Maleševci nem rendelkezett helyi közösség státusszal, ebben az időszakban Zabrđével, Korenittel és Tutnjevcivel együtt alkotott egy helyi közösséget ( MZ Zabrđe ). 1981-ben megalakult a Maleševci Helyi Közösség. A háború utáni években a szocialista Jugoszlávia kollektivizálásának szélesebb körű folyamatának részeként mezőgazdasági szövetkezetet hoztak létre Maleševciben. Az 1950-es évek közepén, a kisebb szövetkezetek hatékonyabb működés érdekében történő összevonásának politikájával összhangban, a Maleševciben található mezőgazdasági szövetkezetet egyesítették egy nagyobb szövetkezettel a szomszédos Tutnjevacban.
Maleševci települést az 1960-as évek közepén villamosították. A háború utáni első évtizedben a Jovanovića Brdón emlékművet emeltek a maleševci csata hőseinek tiszteletére, az 1980-as évek végén pedig egy emlékkútat építettek a Mamutova vodán a 6. Proletárdandár Majevicába való visszatérésének emlékére. 1974- ben megépült a Tuzla–Bijeljina főút (M18), amely Maleševcin keresztül haladt. Az út megépítése jelentősen javította a falu összeköttetését a nagyobb városi központokkal. 1976-ban Maleševcit egy gyalogos függőhíd kötötte össze Bogutovo Selóval a Janja folyón, amelyet Slobodan Lukić építész tervezett. Bár a híd még mindig használatban van, de csökkentett intenzitással, felújításra vár.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A 2000-es évek első évtizedeiben folytatódott az infrastruktúra fejlesztése. A falut rácsatlakoztatták a közműhálózatra. A helyi utakat is leaszfaltozták, ami javította a közlekedési kapcsolatokat a szomszédos városokkal. Ebben az időszakban épült egy új általános iskola épülete és egy sportpálya. Emlékművet is állítottak a Boszniai Szerb Hadsereg (VRS) katonáinak, amelyet a templom megépítése után egy kápolnával helyettesítettek a templomban.
Oktatás 250px|bélyegkép|jobbra|A régi iskola épülete A régi iskolaépület Maleševciben, 1950-ben épült. A faluban 1948 februárja óta működik az általános iskola, az órákat Dušan Mirković házában tartották. 1950 -ben a helyiek segítségével felépítették a Nemzeti Általános Iskola kétszintes épületét, faragott kőtömbökből. Az iskolában több tanterem és egy udvar volt a diákok számára. Oktatási funkciója mellett központi helyszínként is szolgált a helyiek összejöveteleire és kulturális rendezvényekre. 1963-ban az iskolát regionális részlegként csatolták a Donji Zabrđe-i "Božo Avramović" Általános Iskolához.
Nevezetességei Az Ohridi és Žičkai Szent Miklós tiszteletére szentelt templomot 2022-ben építették. Az építés 2021 júniusában kezdődött. A következő évben a kapuban egy Szent Jusztinusznak szentelt gyertyagyújtó kápolnát építettek.. Az új templomot 2023. május 27-én szentelte fel Fotija, Zvornik-Tuzla ortodox püspöke..
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései