Mezgraja () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 20, közúton 26 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délre, a Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, a Janja és a Mezgrajica-folyók völgyei között, 215-348 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-2 A falu a Mezgrajica-folyó felett két domb között húzódik. Az egyik oldalon a Jablan Grad található - egy domb, amely mellett Gajići és Nikolići falvak találhatók a közeli tisztásokon, a másik oldalon pedig a Kosa nevű domb, amelyen Mijatovići, Mirkovići és Lazići (Arapovići) falvak találhatók. A következő falvakkal határos: Jasenje, Ogorelica és Mumbašići, jobb oldalon pedig enyhén ereszkedik le Mumbašići mellett a Janja -folyóig, amely elválasztja Peljave falut a Mezgrajicától.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb709464Bosnyák00Horvát11Jugoszláv00Egyéb40Összesen714465 Története A település területe már ősidők óta lakott, ennek egyértelmű bizonyítéka Jablan várának maradványa, mely a falu határában egy 451 méter magas dombon található. A néphagyomány szerint a Jablan erődöt a középkorban Prokleta Jerina, Brankovics György szerb despota felesége építtette, a helyszínen talált leletek alapján azonban teljes bizonyossággal állítható, hogy az erődöt több mint ezer évvel korábban építették. Amatőr régészek munkája révén számos tárgyat (kerámiákat, érméket, fibulákat stb.) találtak a helyszínen, amelyek arra utalnak, hogy az erődítményt a Római Birodalom uralmának idején építették. A legrégebbi talált érme Aurelianus római császár (270-275) korából származik, ami azt jelenti, hogy a Jablan Grad nevű dombon álló erődöt legkésőbb ebben az időszakban építették. A lelőhelyen több római császár és Justinianus bizánci császár érméit is megtalálták, ami arra utal, hogy a helyszín a 3. és 6. század között folyamatosan lakott volt. A kerámia- és bronzleletek a területek akkori lakosságának kézműves tevékenységére, míg a nyilak és kések leletei katonai tevékenységre, azaz háborús konfliktusokra utalnak a Jablan Grad lelőhelyen. A legkésőbbi talált érme a 6. századból származik és a gepidák barbár népéhez tartozott, és a Gepida Királyság utolsó uralkodója, Kunimund király (560-567) uralkodása alatt verték. A gepidák Skandináviából érkeztek a Balkánra, és először 260-ban említik őket, amikor a gótokkal megtámadták a római Dacia provinciát, és államuk az 5. század második felétől 567-ig létezett. A Gepida Királyság 537 körül érte el fejlődésének tetőpontját, amikor elfoglalta Sirmiumot (a későbbi Szávaszentdemeter, a mai Sremska Mitrovica) Bizánctól, és feldúlta Singidunum (a mai Belgrád) környékét, és a legvalószínűbb, hogy ebben a rajtaütésben, Sirmium meghódítása után átkeltek Boszniába, és ekkor foglalták el a jablani erődöt.
Úgy tartják, hogy a Jablan erőd a középkorban is működött, amikor a magyar királyok, a szerb despoták és bosnyák uralkodók uralkodtak Bosznia északkeleti részén. Az Oszmán Birodalom 1521-ben foglalta el a közeli Teočakot és Srebreniket és valószínűleg Jablan is ekkor került az oszmánok uralma alá. Ezt követően a terület lakossága elmenekült, északra, Szlavóniába és Magyarország határvidékére költözött. E területek újranépesedése csak a 17. század második felében és a 18. század elején kezdődött.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Teočak községhez tartozó településnek 80 háztartása, 467 ortodox és 3 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 85 háztartást, 444 ortodox és 1 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
Mezgraja egykor egy nagyon festői falu volt. Van itt egy barnaszénbánya, valamint Európa egyik utolsó keskeny nyomtávú vasútvonala, amelyet 1979- ben zártak be. A vasút Bijeljinából Mezgrajába vezetett, amelyen a népszerű „Ćira” vonat járt. A bánya Bogutovo Selóba való áthelyezésével a vonatközlekedés megszűnt. A második világháború után Mezgraja modern falu volt az akkori JSZSZK területén. A közeli falvakból származó sok lakos a falu barnaszénbányájában dolgozott, ami nagy előrelépést jelentett a lakosoknak a háború utáni válságok könnyebb leküzdésében és a fiatalok oktatásában. Abban az időben faluként már rendelkezett villannyal, vasúttal, majd két üzlettel, mentőautóval, borbélyüzlettel (fodrászattal), és piaccal, ahol a falusiak állatállományt és gabonát árulhattak. Az 1950-es évek elején a földalatti szénbányászat fokozatosan áttért a felszíni bányászatra (ma egy mesterséges tó található a területen), ami lehetővé tette és további ötletet adott egy új bánya és hőerőmű megnyitásához Ugljevikben.
A bánya és a vasút megszűnésével a falu lakossága elkezdte elveszíteni megélhetését. Az 1970-es évek végén a barnaszénbánya Bogutovo Selo területére helyezte át a kitermelést, így Mezgraja gyakorlatilag el lett zárva az Ugljeviktől induló vasútvonaltól, ami jelentős gazdasági zavarokat okoz a falu fejlődésében. Az 1980-as évek végén a RiTE Ugljevik megerősítette felszíni bányáit, mely fokozatosan elérte a Mezgraja szélét, és megkezdte a Kolona falucska (ahol közel 50 ház volt), valamint a Veljko Lukić Kurjak Általános Iskola területének kiaknázását. A tervezett Mezgraja víztározó alá gátat építettek az Ugljeviki hőerőmű számára. A folyó mentén élő lakosok lassan elköltöztek (többnyire Novi Ugljevikbe), a falu pedig két tisztás között maradt megosztva, iskola nélkül. A súlyos politikai és gazdasági válság kezdete óta a bánya még mindig nem érte el a szénbányászat megindulását, de vannak jelek arra, hogy a bánya a közeljövőben újraindul.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A falu ma két részre oszlik (Kosa és Gaj), mindkét részben van iskola, vízellátás és közúti kommunikáció, így ma már két iskola, két vízellátó rendszer működik, és a helyi közösségben az utak mintegy 70%-a aszfaltozott.
Nevezetességei Jablan Grad egy szinte teljesen, de szakmailag rosszul feltárt ókori és középkori régészeti lelőhely, egy erődítmény maradványa, amely az azonos nevű dombon található (legmagasabb csúcsa 451 m). A gyenge régészeti kutatás miatt a lelőhely még a szakmai közönség számára is kevéssé ismert, és semmilyen védelem alatt nem áll a további romlással és pusztulással szemben. Különös rejtély a lelőhely említésének hiánya a történeti forrásokban, csak az amatőr régészek által feltárt néhány lelet (kerámia, fibulák, Gratianus császár (375-383) képével díszített bronzérmék) alapján feltételezhető a lelőhely ősi jellege. Ezen a lelőhelyen bronzkori ékszereket is találtak (egy véletlen során bronz karkötő megtalálása a középső bronzkorból), ami arra utal, hogy a helyszín már jóval a középkor előtt lakott volt. Szent István diakónus tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 2011-ben épült, felszentelése 2012. szeptember 22-én történt.
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései