VIII. Muhammad tuniszi bej, a Huszajnida-dinasztia utolsó uralkodója bejként 1942–1956 között, majd rövid ideig az ország első és egyetlen királya 1956–1957-ben.
Élete VI. Muhammad tuniszi bej fia volt. 1942. június 25-én nevezték ki trónörökössé rokona, VII. Muhammad tuniszi bej mellé, és – szokatlan körülmények között – de facto 1943. május 15-én lépett a trónra, amikor elődjét Henri Giraud francia főrezidens eltávolította a hatalomból. De jure (jogilag) uralkodó pedig 1943. július 6-án lett, amikor VII. Muhammad formálisan is lemondott. (Formálisan csak 1948-ban, VII. Muhammad halála után nyerte el a tunéziai nép szemében is a legitim uralkodói státuszt. ) VIII. Muhammad mérsékeltebb politikát folytatott, mint unokatestvére, de rokonszenvezett a nemzeti mozgalommal. Habib Burgiba 1943-ban visszatért Tunéziába, de 1946-ban ismét száműzetésbe kényszerült, ezúttal Egyiptomba.
1950 után VIII. Muhammad nem hivatalosan felvette a „király” címet, és mérsékelt ellenállást tanúsított a francia hatóságokkal szemben. Amikor 1952. március 25–26-án éjjel a francia főrezidens Jean Marie François de Hauteclocque letartóztatta M’hamed Chenik kormányának tagjait, Muhammad szolidaritást vállalt a kabinet tagjaival, és megtagadta az együttműködést az új, francia támogatású kormánnyal, amelyet Slaheddine Baccouche vezetett. 1952. augusztus 1-jén negyven tunéziai közéleti személyiséget hívott össze, akik elé reformjavaslatait terjesztette. Végül azonban engednie kellett a francia rezidens ultimátumának, és 1952. december 20-án aláírta a helyhatósági és igazságügyi reformokat érintő rendeleteket. Ezzel elveszítette a nacionalisták támogatását, akik ezután a gyarmatosítás eszközének tekintették. Mivel őt a franciák nevezték ki, a Neo Destour vezetése úgy döntött, nem konfrontálódnak nyíltan vele, hogy ne veszélyeztessék a tárgyalásokat Franciaországgal. 1954. július 31-én a bey Karthágó palotájában fogadta Pierre Mendès France-t, a francia miniszterelnököt. A találkozó után Franciaország 1955. június 3-án egyoldalúan bejelentette Tunézia belső autonómiáját. 1956. március 20-án a Nemzetgyűlés „királyi” címet adományozott neki, feladata azonban csak az volt, hogy jóváhagyja a kormány által előkészített rendeleteket.
Tunézia de jure függetlenségét 1956. augusztus 3-án ismerték el, de a tényleges hatalom nem VIII. Muhammad, hanem Habib Burgiba kezében volt. A király minden politikai befolyását elveszítette, és 1957. május 31-én rendelet megszüntette a királyi család minden kiváltságát. 1957. július 15-én a palotaőrséget Burgibához hű katonák váltották fel, a telefonvonalakat elvágták, és a királyi családot házi őrizetbe helyezték. Végül 1957. július 25-én az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot és megdöntötte az országot 1735 óta uraló Huszajnida-dinasztiát.
A király soha nem mondott le, sem nem ismerte el a köztársaságot. Vagyonát 1957. július 27-én elkobozták. Rövid ideig Manoubában tartózkodott, ahol örököseivel, három fiával és vejével együtt szigorúan őrzött rezidencián élt. Egyetlen felesége, Lalla Janina (Djeneïna) Beya (született Tuniszban 1887-ben, meghalt La Soukrában 1960 októberében) halála után visszatérhetett Tuniszba, ahol szabadon mozoghatott. Az utolsó tunéziai bej 81 éves korában, 1962. szeptember 30-án halt meg egy szerény tunéziai lakásban.
A Huszajnida-dinasztia családfája
Jegyzetek
Fordítás
Források El Mokhtar Bey, Les Beys de Tunis 1705-1957. Túnez, 2002.
Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája Tunéziai muszlim uralkodók családfája
Kategória:Huszajnidák Kategória:1881-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek Kategória:Tuniszi bejek