Hammúda tuniszi bej a Muraditák családjából 1631-től haláláig.
Élete A dinasztiaalapító I. Murád tuniszi bej és egy korzikai származású odaliszk, Yasmine nevű nő gyermeke volt. Édesapját követte annak halála után a trónon. Szigorúsága mellett nagylelkűségéről és a nép iránt tanúsított gondoskodásáról is ismert volt. Uralkodása idején több hadjáratot vezetett Tunézia északnyugati és déli részén élő lázadó törzsek ellen, hogy fenntartsa a rendet és a biztonságot. 1637-ben elérte, hogy a tuniszí török milícia Usta Mouradot válassza dey-jévé. Usta Mourad apjának barátja volt, egykori kalóz, akinek zsákmányát európai források közel 900 hajóra és több mint 20.000 fogolyra becsülik — ezeket mind Tunisz rabszolgapiacán adta el.
Hammúda a tuniszí dejtől, Ahmed Khodja Deytől engedélyt kapott, hogy 600 fős szpáhi (lovas) testőrséget hozzon létre saját védelmére, amelynek parancsnoka a szpáhik agája volt. Uralkodása alatt az addig Tripoli pasája alá tartozó Djerba szigetét is végleg Tunisz régenségéhez csatolták, bár ezt inkább Youssef Dey diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhette. 1647-ben, hatalma csúcsán, ő nevezte ki az összes köztisztviselőt, és fegyelem alá vonta a janicsárok milíciáját. 1659-ben az oszmán szultán Tunisz pasájává nevezte ki. A kalóztevékenységek azonban zavarták az európai hatalmakat, ezért Franciaország jelentős hajóhadat küldött erődemonstrációra. Hammúda, hogy elkerülje a fegyveres konfliktust, 1665. december 25-én békeszerződést kötött. Ennek értelmében Tunézia elismerte a francia konzul elsőbbségét a többi külföldi konzul fölött, és szabad kereskedelmi jogot biztosított neki az egész országban.
Építtető uralkodóként Hammúda számos szúk (fedett bazár) létrehozását rendelte el a tuniszí medinában, továbbá több palotát is építtetett, köztük a Dar Hammouda Pacha-t és a mai Dar El Bey elődjét. 1655-ben oszmán építészekkel megépíttette a Hammúda-Pacha mecsetet, amely török stílusban, nyolcszögletű, elegáns minarettel készült. A minaret tövében helyezkedik el családjának mauzóleuma is. További alkotásai közé tartozik a bimaristán (kórház) építése Tunisz medinájában, valamint a kairouani Sidi Sahab-mecset (Barbier-mecset) újjáépítése és díszítése. 1643-ban a tuniszí török milícia divánjától megvásárolta az egykori Hafszida uralkodók Bardó-palotáját. Az eredetileg három pavilonból álló épületet felújíttatta és kibővítette: kertekkel, fürdővel (hammam), kávéházzal, bazárokkal és karavánszerájjal (foundouk) egészítette ki. Később fia, II. Murád bej alakította a Bardót állandó hercegi rezidenciává.
Hammúda 35 éves uralkodás után 1666-ban halt meg. Utóda fia, II. Murád lett.
A Muradita-dinasztia családfája
Fordítás
Források Ibn Abi Dhiaf, Présent des hommes de notre temps : chroniques des rois de Tunis et du pacte fondamental, vol. II, Tunis, Maison tunisienne de l'édition, 1990, p. 41. Ahmed Saadaoui, « Palais et résidences des Mouradites : apport des documents des archives locales (la Tunisie au XVIIe s.) », CRAI, vol. 150, no 1, 2006, p. 635-656 (lire en ligne [archive], consulté le 3 décembre 2022). Alphonse Rousseau, Annales tunisiennes ou aperçu historique sur la régence de Tunis, Alger, Bastide, 1864, 571 p.
Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája Tunéziai muszlim uralkodók családfája
Kategória:Muraditák Kategória:1666-ban elhunyt személyek