I. Abú Merván Abd al-Malik marokkói szultán 1576–1578-ban.
Élete I. Mohammed as-Shejk marokkói szultán fia volt. Édesanyja a híres Lal-la Masuda volt. Apja 1557-es meggyilkolása és az azt követő hatalmi harc után a két testvérnek, Ahmad al-Manszúrnak és Abd al-Máliknak el kellett menekülnie idősebb testvérük, Abdullah al-Ghálib marokkói szultán (1557–1574) elől, elhagyva Marokkót, és külföldön maradtak 1576-ig. 1559-ben I. Szulejmán oszmán szultán fogadta a száműzött hercegeket a palotájában, és menedéket adott nekik. Szulejmán, aki korábban Mohammed as-Shejk szultán és fia, Abdullah al-Ghálib ellensége volt, paradox módon mindkét testvérben az Oszmán Birodalom lehetséges marokkói hódítását látta. A két testvér tizenhét évet töltött az oszmánoknál, Algír nevezetes regenciája és Konstantinápoly között, ahol részesültek az oszmán katonai képzésben és a kultúrával való kapcsolatokban. 1571-ben, az Oszmán Birodalomban tartózkodásuk idején részt vettek a lepantói csatában (I. Szulejmán fiának és utódjának, II. Szelim oszmán szultánnak a szolgálatában), ahol fogságba estek, és II. Fülöp spanyol király elé vitték őket, aki Oránba zárta őket, ahonnan 1573-ban megszöktek.
1574-ben részt vett az oszmánok tunéziai hódításában. E siker után újra meglátogatta Konstantinápolyt, és az új szultán, III. Murád jóvoltából – aki épp apja, II. Szelim után lépett trónra – katonai segítséget kapott a marokkói szultánság trónjának megszerzéséhez. Abd al-Málik 1576-ban oszmán csapatok segítségével, 10.000 katonával, Algériából támadta meg Marokkót. Ez a hadsereg elfoglalta Fezt abban az évben, legyőzve unokaöccsét, II. Abu Abdullah Mohammedet, aki apja 1574-es halála után Marokkó szultánja lett.
Abd al-Málik elismerte az oszmán szultánt, III. Murádot kalifaként, hadseregét az oszmán szervezet szerint rendezte, és sok oszmán szokást átvett, de tárgyalt az oszmán csapatok Marokkóból való kivonásáról nagy aranyfizetség ellenében. Ezt követően igyekezett újraéleszteni a kereskedelmet Európával, különösen Angliával, az angol–marokkói szövetség alapján I. Erzsébet királynővel, akinek 1577-ben spanyol nyelven levelet is írt. Uralkodása alatt Franciaország kinevezte Marokkó első francia konzulját, Guillaume Bérard-t, akit maga Abumarwán ismert meg Konstantinápolyban tartózkodása alatt, egy járvány idején.
Veresége után II. Abu Abdullah Mohammed elhagyta Marokkót, először Spanyolországba, majd Portugáliába utazott, ahol meggyőzte I. Sebestyén portugál királyt, hogy támogassa Marokkó megtámadását. Az 1578-as invázió katasztrofálisan végződött az alcazarquiviri csatában (a Három Király csatája): meghalt a portugál király és II. Abu Abdullah Mohammed is. Abd al-Malik is az alcazarquiviri csatában vesztette életét a portugál hadsereg ellen. Halála után testvére, Ahmad al-Manszúr követte a trónon.
A Szaaditák családfája
Fordítás
Források
Kapcsolódó szócikkek Marokkó uralkodóinak listája Marokkó uralkodóinak családfája
Kategória:Szaaditák