Ravno Polje () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén. A település hivatalos neve 1934. november 22. óta Ravno Polje, amikor a korábbi Janjari Srpski nevet a Jugoszláv Királyság belügyminiszterének határozata értelmében megváltoztatták.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 13, közúton 14 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 6 km-re keletre, a Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 228-300 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Bijelina 426-3-1 A település határos a következő falvakkal: Ugljevička Obrijež, Janjari, Donja Trnova, amelyek Ugljevik községben találhatók, valamint Zagonim és Suvi Polje, amelyek Bijeljina községben találhatók.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb460600Bosnyák00Horvát13Jugoszláv21Egyéb310Összesen466614 Története Bizonyos mező- és tárgynevek, mint például a Popovače, a Vinogradi és a Teočak felé vezető út mellett található Mađarsko Groblje alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy egy időben a mai Janjari területén magyarok éltek. A Popovače valószínűleg a magyar egyházhoz tartozó mezőket, a Vinogradi pedig a délre néző fennsík neve volt, ahol szőlőt termesztettek. A magyarok Janjari területéről való távozásával a szőlőültetvényeket elhanyagolták, mivel a muszlimok nem termesztettek szőlőt, mivel a szőlőt kizárólag bor előállítására termesztették, amelyet az iszlám előírások szerint a muszlimoknak tilos inniuk.
Janjari település egykor két részből állt. A Janja-folyótól északra fekvő, szerbek lakta Janjari Srpskiből és a folyótól délre fekvő, bosnyákok lakta Janjari Turskiból. A török uralomnak is számos nyoma maradt a mai Janjari területén. A mai napig fennmaradtak egyes birtokok és épületek török nevei, mint például: Ćejvani, Alajbegovača, Čitluk, Dumača, Musala, valamint egy sír, amelyen egy meglehetősen nagy kőből készült, turbános címer található, az Atmadža névvel. A Janjari déli szomszédságában fekvő Atmačići falut az Atmadža családról nevezték el, ami törökül sast jelent. Janjariban két temető található, a régi temető és a mezarluki. A régi temetőt 1956 körül hagyták el. Az eredeti janjari mecset a régi temető helyén állt. Ebben a mecsetben tartottak istentiszteleteket 1820-ig, amikor egy új mecsetet építettek a falu központjában, a mai Janjariban. Az új mecset építésének fő kezdeményezője és adományozója Hadži Džano Hadžiomerović volt más helyi lakosokkal együtt. A mecset lebontásakor egy 18. század közepéről származó ezüst török érmét találtak az alapokban.
Janjariban a török, majd később az osztrák-magyar hatóságok idején is nagyon fejlett kereskedelem volt. A Majevica-hegység lankás lejtői, vagy inkább a terepviszonyok, nagyon kedvezőek voltak a gyümölcstermesztés, különösen a szilva termesztésének fejlődéséhez. Abban az időben Janjariban körülbelül tíz üzlet, két pékség, két hentesüzlet és egy kovácsműhely működött, amelyet Salih Karić mester vezetett. Érdekes megemlíteni, hogy egy szerémségi szerb család is élt Janjariban, és kocsmát üzemeltettek. Ez a kocsma a második világháborúig működött, amikor tulajdonosa, Savo Szerémségbe költözött. Az általános iskola 1925-ben kezdte meg működését, az első tanár pedig Halid Hamšić volt. Érdemes megjegyezni, hogy az üzletek, kézművesek, iskolák és mecsetek koncentrációja miatt a falu központját Čaršijának hívták.
Az egykor Janjari Srpski nevet viselő település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Tutnjevac községhez tartozó településnek 25 háztartása és 101 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Zabrđe községhez tartozó településen 38 háztartást, 198 ortodox és 10 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 74. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései