Az Avanti ragazzi di Buda (magyarulː Előre, budai srácok) egy olasz antikommunista dal, melyet az 1956-os magyar forradalom 10. évfordulója alkalmából 1966-ban írt és komponált Pier Francesco Pingitore és Dimitrij Gribanovszkij. Olaszországban közismert zenemű, többek között az SS Lazio szurkolói éneklik rendszeresen, Magyarországon csak a rendszerváltás után jelenhetett meg.
Története Az Avanti ragazzi di Buda című dalt Pier Francesco Pingitore írta 1966 októberében az 1956-os magyar forradalom 10. évfordulójára, saját bevallása szerint válaszul az olasz kormány és intézmények hallgatására az évfordulóval kapcsolatban. Gribanovszkij komponált zenét Pingitore művéhez, és Pino Caruso énekével rögzítették először. A dal azonnal nagy sikert aratott az újonnan alakult il Bagaglino körében, majd később elterjedt a római egyetemeken is.
2019 szeptemberében Orbán Viktor, aki akkor az Olaszország Fivérei párt rendezvényének egyik vendége volt, a dalt a legszebb dalnak nevezte, amit a forradalomról valaha is írtak.
2020-ban Pingitorét a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki a dal megírásáért.
Dalszöveg +OlaszulMagyarulAvanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi di Pest,
studenti, braccianti, operai
il sole non sorge più ad Est!
Abbiamo vegliato le notti
le notti di cento e più mesi,
per l'alba radiosa di ottobre,
quell'alba dei giovani ungheresi.
Ricordo tu avevi un moschetto
su, portalo in piazza, ti aspetto,
nascosta tra i libri di scuola
anch'io porterò una pistola.
Sei giorni, sei notti di gloria
durò questa nostra vittoria;
al settimo sono arrivati
i russi con i carri armati.
I carri ci schiaccian le ossa,
nessuno ci viene in aiuto.
Sull'orlo della nostra fossa
il mondo è rimasto seduto.
Ragazza non dire a mia madre
che io morirò questa sera;
ma dille che vado in montagna
a che tornerò in primavera.
Compagni il plotone già avanza,
già cadono il primo e il secondo
finita è la nostra speranza,
sepolto l'onore del mondo.
Compagno riponi il fucile
torneranno a cantare le fonti
quel giorno serrate le file
e noi torneremo dai monti.
RefrénElőre budai srácok előre pesti srácok
diákok, földművesek, munkások,
a nap nem kel fel többé keleten.
Száz éjszakát virrasztottunk át
és hónapokon át álmodtunk
azokról az októberi napokról,
a magyar fiatalok hajnaláról.
Emlékszem volt egy puskád,
lehoztad a térre, vártam rád,
a tankönyveim közé rejtve
én is hozok egy pisztolyt.
Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
a győzelmünk idején
de a hetedik nap megérkeztek
az oroszok a harckocsikkal.
A tankok összetörték a csontokat,
senki nem hozott segítséget
a világ csak figyelt
az árok szélén ülve.
A lány nem mondja az anyámnak,
nem mondja neki, hogy meghalok ma éjjel
azt mondja neki, hogy a hegyek közé bujdosok
és visszatérek tavasszal.
A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
elesik az első, a második,
véget ért a szabadságunk
eltemetve a világ becsületét.
A bajtársak elrejtik a fegyvereket
majd visszatérnek énekelve az indulókat,
azon a napon, amikor felsorakozunk,
és visszatérünk a hegyekből.
Refrén
Jegyzetek
Kategória:Olasz zene Kategória:Olasz nyelvű dalok Kategória:Mozgalmi dalok