A Northumberland hercege cím három alkalommal jött létre az angol és a brit történelemben, kétszer az angol főnemességben, egyszer pedig a nagy-britanniai főnemességben. A cím jelenlegi viselője Ralph Percy, Northumberland , Northumberland , Percy , Beverley , Percy , Warkworth és Lovaine .
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
Northumberland hercege
Northumberland hercege, első létrehozás (1551) bélyegkép|130px|John Dudley, Warwick grófja és Northumberland hercege. Táblakép a kenti Penshurst Place-ben bélyegkép|130px|John Dudley címere a Térdszalagrenddel övezve John Dudley Warwick grófja (1547), majd Northumberland hercege (1551) KG PC John Dudley (1504–1553. augusztus 22.) Edmund Dudley, VII. Henrik tanácsosa és Elizabeth Grey, Lisle fia volt. Apját 1510-ben árulás miatt kivégezték, de John 1512-ben parlamenti határozattal visszanyerte jogait. Ifjúkorától a királyi udvarban nevelkedett, 1523-ban a suffolki herceg franciaországi hadjáratában szolgált, és ott lovaggá ütötték. 1533-ban a Tower fegyvertárának felügyelője lett, 1536-ban Staffordshire sheriffje, majd 1537-ben a király testőrségének parancsnoka. 1540-ben Klevei Anna angol királyné udvarmesterévé nevezték ki, 1542-ben a skót határvidék főparancsnoka és Anglia tengernagya lett, Boulogne 1544-es ostromában kitüntette magát. 1546-ban nagykövetként járt Párizsban, majd 1547-ben, VIII. Henrik halálakor, az ifjú VI. Eduárd tanácsosa, a nevében kinevezett egyik végrendeleti végrehajtó lett.
1547. február 15-én Warwick grófjává, egyben Anglia főkamarássá emelték, a skót határ védelmét irányító hadjáratban a Pinkie melletti csatábanA Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott le az angol és skót seregek között, és a skót függetlenségi háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angol seregeket Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezette, a skót seregeket James Hamilton, Arran 2. grófja irányította. Az angolok erős tüzérséget és hajóhadat is bevetettek, amelyeket a Firth of Forth partján helyeztek el, és ezzel jelentős előnyt szereztek. A skótok hadserege nagyrészt gyalogosokból és lovasokból állt, de nem volt megfelelően felszerelve az angol tüzérséggel és a modern haditechnológiával szemben. A csata az angolok elsöprő győzelmével zárult, több ezer skót katona halt meg, és ez volt az utolsó olyan nagyobb összecsapás, amelyben az angolok modern tüzérségi és tengeri támogatással legyőzték a skót hadsereget. A vereség hosszú távon meggyengítette Skócia ellenálló képességét az angol befolyással szemben, bár az angolok nem tudták teljesen ráerőszakolni akaratukat Skóciára, és a skót-francia szövetség továbbra is erős maradt. Forrás: döntő szerepet játszott. 1549-ben leverte a Robert Kett vezette norfolki parasztfelkelést, majd még ugyanabban az évben letartóztatta a kiskorú király gyámját, Somerset hercegét, és a királyi tanács vezetőjeként átvette a kormányzást. 1551. október 11-én Northumberland hercegévé nevezték ki, és ettől kezdve ő volt a Tudor-állam legbefolyásosabb embere. Az ő nevéhez fűződik több politikai per, valamint a királyi tanács és a hadsereg átszervezése.
A király halála után Dudley vezette az úgynevezett „Jane Grey-tróntervet”, amely örökösének Jane Greyt nevezte meg, kizárva Máriát (a későbbi I. Mária angol királynő) és Erzsébetet (a későbbi I. Erzsébet angol királynő). 1553. július 12-én hadseregével elindult, hogy megakadályozza Mária trónra lépését, de katonái hamar elpártoltak tőle, július 20-án Cambridge-ben kénytelen volt Mária királynőnek behódolni. Letartóztatták, a Towerbe vitték, augusztus 18-án felségárulásért elítélték, és 1553. augusztus 22-én Tower Hillen lefejezték. A vesztőhelyen visszatért a katolikus hitre, és az angol vallási zűrzavart a pápaságtól való elszakadásnak tulajdonította. Minden címét és vagyonát elkobozták.
Dudley kortársai közül többen elismerték tehetségét, katonai és szervezőkészségét, mások, például John Knox , kegyetlen, önző hatalomtechnikusnak tartották. A Cambridge-i Egyetem kancellárjaként irodalmi és nevelési kérdésekben is befolyása volt. Halálával lezárult a Dudley-család politikai felemelkedésének első korszaka; fiai közül Ambrose Dudley később Warwick , Robert Dudley pedig Leicester lett, akik Erzsébet királynő uralkodása alatt növelték a család befolyását.
Northumberland hercege, második létrehozás (1683)
130px|bélyegkép|George FitzRoy, Northumberland hercege 130px|bélyegkép|Hercegi címere mutatja királyi, de törvénytelen származását George FitzRoy, Northumberland grófja (1674), majd Northumberland hercege (1678) KG PC George FitzRoy (1665. október 28. – 1716. június 28.) III. Károly brit király és szeretője, Barbara Palmer harmadik törvénytelen fia volt. 1665 decemberében született Oxfordban. Apja kegyéből már gyermekkorában számos címet kapott: 1674. október 1-jén Northumberland grófja (al– vagy mellékcímek: Pontefract bárója és Falmouth vikomtja) lett, majd 1683. április 6-án Northumberland hercegévé emelték. 1684-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták.
Fiatalon titkos diplomáciai szolgálatban járt Velencében, majd visszatérve Franciaország oldalán önkéntesként harcolt Luxembourg 1684-es ostrománál. Úgy jellemezték, mint az uralkodó gyerekei közül a legtehetségesebb, kiváló megjelenésű és kiművelt lovast. 1686-ban a Horse Guards ezredese lett, majd 1688 decemberében a királyi belső tanácsossá nevezték ki. 1701-ben Windsori kastély felügyelője, 1703-tól a Royal Regiment of Horse ezredese, később ismét a Horse Guards parancsnoka (1712).
1709-ben altábornagyi rangot kapott, 1712-ben Berkshire, 1714-ben Surrey hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén., ugyanebben az évben bekerült a titkos tanácsba is. Anglia főpohárnoki tisztségét is ellátta. Főbb birtokai közé tartozott a a berkshire-i Frogmore House.
I. György trónra lépése után megfosztották katonai és polgári tisztségeitől. Bár George FitzRoy nem vett részt semmiféle jakobita összeesküvésben, a királyi családdal való vérségi kapcsolata (III. Károly törvénytelen fiaként) és a tory–jakobita arisztokrácia köreihez fűződő kapcsolatai miatt és a whig kormány nem tekintették megbízhatónak. 1686-ban házasságot kötött Catherine Wheatley-vel, egy bracknelli baromfikereskedő, Robert Wheatley lányával, Charlecote birtokosának özvegyével. 1716. június 28-án hunyt el Epsomban, utód nélkül.
Northumberland hercege, harmadik létrehozás (1766) A Percy-k története a tizenegyedik gróftól az első hercegig
Northumberland Percy hercegei
Hugh Percy Stanwick 4. baronetje, majd Northumberland 2. grófja, majd Northumberland 1. hercege KG PC 130px|bélyegkép|Joshua Reynolds olajfestménye Hugh Percy-ről, Northumberland grófjáról, majd első hercegéről Hugh Percy (1714/1715 – 1786. június 6.) Langdale Smithson fia, Hugh Smithson, Stanwick unokája volt, akinek címét 1733-ban örökölte. Az oxfordi Christ Church College-ban tanult, majd 1738-ban Yorkshire főispánja lett. 1740 és 1750 között tory képviselőként ült a parlamentben Middlesex megye képviselőjeként. 1740. július 16-án feleségül vette Elizabeth Seymourt, Algernon Seymournak, Somerset 7. hercegének lányát, aki saját jogán viselte a Percy bárónő címet, a régi Percy birtokok örököse volt. A házasság révén Hugh Smithson 1750-ben, apósának halála után, a Northumberland lett, és még ugyanabban az évben, parlamenti törvény alapján, felvette a Percy nevet és címert.
A következő évtizedekben jelentős közéleti és udvari szerepet vállalt: 1753-tól III. György király és Sarolta királyné kamarásaA Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában. Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be. Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek. volt, 1755-től Northumberland hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén. és viceadmirálisaAz angol helyettes admirális (Vice-Admiral) tisztség a parti vizek és kikötők védelméért felelt. A helyettes admirális egy alárendelt tisztség volt, amely a megyei védelmet koordinálta, különösen a spanyol inváziós fenyegetés idején., 1756-ban a Térdszalagrend lovagja, 1762-ben titkos tanácsos és Sarolta királyné főkamarása. 1763 és 1765 között Írország főkormányzójaként szolgált. 1766. október 22-én Northumberland és Percy emelték, majd 1784-ben Lovaine bárói címet is kapott, külön öröklési renddel második fia, Algernon javára. 1778 és 1780 között a király főlovászmestere volt.
Hugh Percy művészet- és tudománypártolóként is kiemelkedett: 1736-ban a Királyi Társaság (Royal Society) tagjává választották, 1753-tól a British Museum kurátora volt, Canaletto és Robert Adam mecénása, utóbbi tervezte a Syon House és a Northumberland House belső tereit. Alnwick kastélyát átalakíttatta, és James Wyatt-tal dolgoztatott a felújításokon. A Northumberland-birtokok jövedelmét uralma alatt jelentősen növelte, a mezőgazdaság és a bányászat fejlesztésével.
Elizabeth, Northumberland hercegnéje, aki irodalmi körökben is ismert volt, 1776. december 5-én halt meg. Hugh Percy 1786. június 6-án hunyt el a Syon House-ban, és a Westminsteri apátság Szent Miklós-kápolnájában temették el. Két törvényes fia született: Hugh Percy, Northumberland , valamint Algernon Percy, Beverley . Volt továbbá egy természetes, de törvénytelen fia, James Smithson, a Smithsonian Intézet alapítója.
Hugh Percy, Percy 3. bárója, Northumberland 2. hercege KG PC 130px|bélyegkép|Thomas Phillips festménye 1800-ból Hugh Percy-ről