bélyegkép|Eugene V. Debs az amerikai szocializmus egyik legfontosabb alakja volt, 1918-ban letartóztatták nézetei miatt A szocializmus az Amerikai Egyesült Államokban több különböző irányzatot is magába foglalt, anarchizmust, kommunizmust, demokratikus szocializmust, szociáldemokráciát, marxizmust, marxizmus–leninizmust, trockizmust és utópista szocializmust. Ezek a mozgalmak a 19. század elejéig vezethetők vissza az országban, az akkoriban elterjedt utópikus közösségekig, mint a sékerek, Josiah Warren aktivista, és a Charles Fourier által inspirált közösségek. Az 1860-as években az országba költözött több német, zsidó és skandináv radikális munkásmozgalmi vezető is. Ezt követően alakult meg az I. Internacionálé 1864-ben (1873-tól New York-i székhellyel), majd az Amerikai Szocialista Munkáspárt 1877-ben.

A mozgalom története Az 1870-es években több különböző irányzatot követő szocialista is részt vett az amerikai munkamozgalmak alakulásában, és az alapvető munkásjogok bevezetésében, amelynek csúcspontja a chicagói haymarketi zavargás volt, amelyben tizenegyen is meghaltak a rendőri ellentűz következtében. Az esemény következtében született meg a munka napja ünnep, és sok munkajogi szervezet és szocialista párt is a nyolc órás munkahét létrehozását követelte.

1901-ben több párt is egyesült, hogy létrehozzák az Amerikai Szocialista Pártot (SPA), majd négy évvel később megalakult A Világ Ipari Munkásai anarchista eredetű szervezet. Az SPA Eugene V. Debs (aki a párt jelöltje volt több elnökválasztáson is) vezetésével nagy szerepet játszott az első világháborút ellenző mozgalmak népszerűsítésében, amelynek következtében a kormány elkezdte elnyomni a szocialista és kommunista szervezeteket, az első vörös félelem részeként. A Szocialista Párt az 1920-as években sok támogatót veszített, de ennek ellenére többször is elindította Norman Thomast az elnökválasztáson. Az 1930-as években az Amerikai Kommunista Párt (CPUSA) nagy szerepet játszott a munkásjogi és faji diszkrimináció elleni mozgalmakban, annak ellenére, hogy 1938-ban a párt kettészakadt, viszonylag sok tagja elhagyat a szervezetet és megalapította a trockista Szocialista Munkáspártot (SWP) James P. Cannon vezetésével. 1950-es években a szocializmusra nagy hatással volt a mccarthyzmus, a kommunistának vélt személyek gyakran alaptalan üldözése. Az 1960-as években újraéledt az ideológia az Egyesült Államokban az újbaloldal és civiljogi mozgalmak következtében történt széleskörű radikalizációnak köszönhetően. Ugyanebben az évtizedben Michael Harrington és más szocialisták is részt vettek a Kennedy-, majd a Johnson-kormány segítésében a „szegénység elleni háborújukban” és a Nagyszerű Társadalom szociálpolitikai programban. A szocialisták nagy szerepet játszottak a civiljogi mozgalmakban is.Horowitz (2007, 220–222. o.)

Az 1990-es években a szocializmus iránti érdeklődés ismét elkezdett lassan növekedni, leginkább az Y generáció tagjai között. A Kereskedelmi Világszervezet ellen több tüntetést is rendeztek ebben az időszakban, leginkább anarchista csoportok, amelyek ellenezték a kapitalista stílusú globalizációt. 2011-ben az Occupy Wall Street mozgalom szintén segített az ideológiai népszerűsödésében, majd egyik legmagasabb pontját Bernie Sanders szenátor 2015-ös elnökjelölti kampánya közben érte el, az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) szervezet tagsági száma ekkor emelkedett először ugyanolyan magasra, mint az 1900-as években, a 2020-as évek közepére az ország történetének legnagyobb szocialista szervezete lett, több mint 100 ezer taggal. bélyegkép|Bernie Sanders a jelenkori amerikai politika egyik legjelentősebb demokratikus szocialista politikusa, több elnökjelölti kampánya nagy szerepet játszott az ideológia terjedésében a fiatalabb korosztályok köreiben Nyugat-Európával ellentétben az Egyesült Államokban soha nem jött létre egy jelentős szocialista párt, és a szocialista mozgalmak is viszonylag gyengék voltak. A rabszolgaság hatása sokáig látszott az amerikai munkásosztályon, nagyobb faji ellentétek maradtak a sokkal inkább összetartó európai mozgalmakkal ellentétben. Ennek következtében egy kétszintű munkásosztály alakult ki az országban, különböző prioritásokkal. Ezért nem alakult ki egy átfogó baloldali politikai szervezet az Egyesült Államokban, olyan politikákon se volt egyetértés, mint az adóztatás, társadalmi jólét és gazdasági egyenlőség. Ezek mellett az országban a szocializmusnak jelentős negatív konnotációja van, a tekintélyelvű szocializmussal, a Szovjetunióval és más autoriter marxista–leninista rendszerekkel teszik egyé. Samuel Jackson (The Economist) szerint a szocializmus szót konzervatívok és jobboldali libertáriusok pejoratív jelzőként használták, valós definíció nélkül, azzal a céllal, hogy a liberális és progresszív politikát, személyeket és javaslatokat elvessék. A szocializáció kifejezést hibásan használták bármilyen iparra vagy szolgáltatásra, amelyet a kormány működtetett (a megfelelő fogalom önkormányzatosítás vagy államosítás lett volna). A kifejezést használták több adópénzből támogatott program leírására, attól függetlenül, hogy ezek magán kézben voltak vagy a kormány működtette-e őket. A szocializmus szót gyakran használták olyan programok elleni fellépés érdekében, mint a Medicare, a New Deal, társadalombiztosítás, illetve általános egészségbiztosítás.

Ettől függetlenül kisebb-nagyobb szerepeket töltöttek be szocialista politikusok az évek során. Milwaukee-nak több szocialista polgármestere is volt (Emil Seidel, Daniel Hoan, Frank Zeidler), míg Eugene V. Debs az 1920-as elnökválasztáson megszerzett majdnem egy millió szavazatot. Bernie Sanders demokratikus szocialista szenátor a 2016-os demokrata előválasztáson 13 millió szavazatot nyert el, a fiatalabb generáció köreiben kifejezetten népszerű lett. Egy 2025-ös Gallup közvélemény-kutatás szerint az amerikai felnőtteknek egyre növekvő aránya tekintett pozitívan a szocializmusra (39%, míg a demokrata szavazók köreiben a többség), míg a kapitalizmus egyre kevésbé népszerű. Ugyanebben az évben New Yorkban a szavazók abszolút többsége megválasztotta Zohran Mamdani demokratikus szocialista politikust az ország legnépesebb városa polgármesterének, amit a következő évben további DSA-győzelmek követtek.

Szocialista politikusok szövetségi hivatalban

Darializa Avila Chevalier, az Egyesült Államok képviselője New Yorkból (2027–), a New York DSA tagja Greg Casar, az Egyesült Államok képviselője Texasból (2023–), az Austin DSA korábbi tagja Chris Rabb, az Egyesült Államok képviselője Pennsylvaniából (2027–), a Philadelphiai DSA tagja Melat Kiros, az Egyesült Államok képviselője Coloradóból (2027–), a Denver DSA tagja Brad Lander, az Egyesült Államok képviselője New Yorkból (2027–), a New York DSA korábbi tagja Summer Lee, az Egyesült Államok képviselője Pennsylvaniából (2023–), a DSA korábbi tagja Donavan McKinney, az Egyesült Államok képviselője Michiganből (2027–), a Metro Detroit DSA tagja Alexandria Ocasio-Cortez, az Egyesült Államok képviselője New Yorkból (2019–), a New York DSA tagja Bernie Sanders, az Egyesült Államok szenátora Vermontból (2007–), független Rashida Tlaib, az Egyesült Államok képviselője Michiganből (2019–), a DSA tagja Claire Valdez, az Egyesült Államok képviselője New Yorkból (2027–), a New York DSA tagja, vezetője

Források

Jegyzetek

Kategória:Szocializmus Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok politikai élete